Bod Péter Ákos: jövőre sem fog dübörögni a gazdaság, de a magyar elit egyre gyorsabban hízik

Amíg a legszegényebbek átlagos bruttó jövedelme 103 833 forint volt tavaly, addig a leggazdagabbaké elérte az 502 250 forintot – derül ki a KSH legfrissebb adatiból. Ehhez képest érdekes, hogy saját bevallásuk szerint az átlagos életszínvonaluk fenntartásához mekkora összegre lenne szüksége a két csoport tagjainak: a társadalom legalsó ötödében ehhez minimum havi 136 ezer forintra, míg a legfelső ötödben legalább 258 ezer forintra lenne szükség. A legszegényebb jövedelmi ötödben élők közel háromnegyede volt kitéve szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának (73,2 százalék) tavaly, mely arány 5,8 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél. Mindeközben kiderült az is, hogy bár évről évre kevesebben, de a magyar lakosság közel egyharmada továbbra is olyan háztartásban él, ahol nem tudnak egy, a szegénységi küszöbnek megfelelő 125 ezer forintos váratlan kiadást finanszírozni.

A gazdagok majdnem ötször vastagabbak voltak a szegényeknél

A legalsó jövedelmi ötödben az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 1,246 millió forint volt tavaly, az országos átlag 40,4 százaléka. Ehhez képest a legfelső ötöd bruttó 6,027 millió forintot keresett, ami az országos átlag kétszeresét jelentette. Vagyis a KSH adatai szerint a két szélső ötöd egy főre jutó bruttó jövedelme közti különbség a 4,8 szeresére nőtt, ami 0,5-tel több az egy évvel korábbinál.

A statisztikai hivatal kimutatása szerint a legalsó és a legfelső jövedelmi ötödben számottevően eltér a jövedelemszerkezet: a legszegényebb háztartások körében a munkajövedelem részaránya 69,8, a társadalmi jövedelmeké pedig 28,2 százalékot tett ki, miközben a leggazdagabb háztartások esetében 79,7 százalékot képviselt a munkajövedelem, és 16,9 százalékot a társadalmi jövedelem.

Akár 147 ezerből is meg lehetne élni, de sokan a felét sem keresik

A háztartások szubjektív véleményét tükrözik azok az adatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy szerintük fejenként mekkora havi jövedelemre lenne szükségük bizonyos megélhetési szintekhez. Minél kedvezőbb jövedelmi helyzetben van egy háztartás, annál magasabb az egy-egy megélhetési szinthez tartozó szubjektív jövedelemelvárás – magyarázza a KSH kiadványa. Számokban kifejezve mindez azt jelenti, hogy a legszegényebbek a nagyon szűkös megélhetésükhöz minimum 76 ezer forintot tartanak szükségesnek, az átlagoshoz 136 ezret, míg szerintük a nagyon jó életszínvonal eléréséhez 251 ezer forintra lenne szükségük. A valóságban ugyanakkor a tényleges nettó jövedelmük 77 ezer forintot jelent.

Ehhez képest a felső ötödnek 147 ezer forintra lenne szüksége, hogy - meglátásuk szerint - egy nagyon szűkös életszínvonalat alakítson ki magának, az átlagos szinthez pedig ennek majdnem a duplájára, 258 ezer forintot tartana elégnek. A nagyon jó életszínvonalat ugyanakkor csak fejenként havi 551 ezer forint bevétellel tudnák elképzelni a csoport tagjai, akiknek a havi nettó jövedelmük jelenleg 358 ezer forint.

Ezzel kiderült, hogy leggazdagabb ötöd tagjainak tényleges jövedelme közel 40 százalékkal magasabb annál, mint amennyit az átlagos szinthez fenntartásához elegendőnek tartanának. Ezzel szemben lesújtó, hogy a legszegényebbek tényleges keresete viszont 77 százalékkal alacsonyabb az általuk az átlagosnak vélt szint fenntartásához szükségesnél.

Ebből adódóan talán nem is véletlen, hogy tavaly a legszegényebb jövedelmi ötödben élők közel háromnegyede (73,2 százalék) volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának, ami 5,8 százalékponttal volt magasabb az előző évinél. Ehhez képest a legfelső ötödben ugyanez az arány 0,1 százalékpontot javult, így a csoport mindössze 0,7 százalékának kellett tartania tőle.

Az anyagi és szociális depriváció egyes tételeiben érintettek aránya

A tavalyi évben összesen 981 ezer fő élt súlyos anyagi és szociális deprivációban, mely arány az előző évinél 29 ezerrel volt magasabb. Az anyagi és szociális depriváció mérésére használt 13 tétel közül a legtöbb embert az egyhetes üdülés hiánya érintette, azt a lakosság 43,9 százaléka nem engedhette meg magának. Emellett jelentősnek mutatkozott az azokban a háztartásokban élők aránya is (32,7 százalék), ahol nem tudnak egy – a havi szegénységi küszöbnek, azaz 125 ezer forintnak megfelelő – egyszeri váratlan kiadást finanszírozni. Mindemellett majdnem a duplájára nőtt, így jelentősen megközelítette a 10 százalékot azoknak az aránya, akik nem képesek lakásukat megfelelő módon fűteni, ami a KSH kiadványa szerint az energiaárak növekedésével magyarázható.

Egy évtizede nem volt ekkora az egyenlőtlenség

Végül a KSH közölte a jövedelmi egyenlőtlenség vizsgálatának széles körben alkalmazott mérőszámait, a Gini-együtthatót és az S80/S20-mutatót is. Előbbi azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, utóbbi pedig a legalsó és a legfelső ötöd közti jövedelemkülönbséget mutatja. Összességében a lényeg: minél magasabb a mutatók értéke, annál nagyobb az egyenlőtlenség.

Ez alapján a statisztikai hivatal adatai nem festenek túl jó képet hazánkról, tavaly ugyanis mindkét mérőszám alapján növekedés következett be az egyenlőtlenségben 2021-hez képest. A Gini-együttható 27,7-ről 29,0-re, míg az S80/S20-mutató 4,0-ról 4,5-re nőtt.

Azaz Magyarország továbbra is a közepesen egyenlőtlen európai országok közé tartozik. Utoljára egyébként hasonlóan magas számokat a 2017-es év produkált, akkor a Gini-együttható 28,7, az S80/S20-mutató pedig 4,4 volt.

A jólét biztosítása teljesítendő feladat

A bruttó jövedelem szerinti felső ötöd és a jövedelmi skála alsó ötöde közötti mostani magyar arány nem számít nemzetközi összevetésben nagynak. Ennek persze nincs különösebb társadalmi, politikai jelentősége, mert az emberek nem méregetik össze a nemzetközi adatokat, de az elemzők tudják, hogy a jövedelmi ötödök összehasonlítása vagy az adat-gazdagabb Gini-mutató szerint mi az uniós átlaghoz közel vagyunk

– közölte a Pénzcentrum megkeresésére Bod Péter Ákos. Ám, ami a közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke szerint számít a jövedelmi aránytalanság ügyében, az nem a nemzetközi összevetés, hanem az, hogy azt miként ítéli meg a társadalom és a politikai hatalmat gyakorló kör.

Amikor a gazdaság növekedési szakaszban van, az emberek jobban elfogadják az aránytalanságokat, holott rendszerint akkor a tehetősebbek még gazdagabbak lesznek. 2022 azért különös év, mert ritka nagy állami jövedelmi támogatást kaptak sokan, bár egyáltalán nem az egyenlőtlenség korrigálásának szándékával, hanem a gazdaságélénkítésre hivatkozva, és persze vastagon benne volt a jó választási szereplés motívuma. Ennek azonban idén vége, és jövőre sem látok lehetőséget érdemi kormányzati jövedelem-kiegésztésre

– mondta. Hozzátette, az általa vallott szociális piacgazdaság irányzatban nagyon erős az a politikai törekvés, hogy az esélyeket tekintve ne lehessenek szakadékok a társadalmon belül.

Mert bár jólétet nem lehet mindenkinek reálisan megígérni, de hogy a tanuláshoz, az egészségügyhöz, a tiszta vízhez és levegőhöz, a közbiztonsághoz mindenki hozzájusson, az igenis teljesítendő feladat.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kiemelkedően magas arányával kapcsolatban Bod Péter Ákos leszögezte, ez az adat annyiban nem meglepő, hogy az alsó egyötödben értelemszerűen azok a személyek, családok találhatók, amelyeknél az országos normához képest még vagy már csekély a jövedelem. Ezen szerinte erős szociálpolitikával lehetne segíteni, ideértve az elérhető egészségügyi ellátást, annak a megelőző szerepét, az iskolarendszert, amely sokat tompítana a kirekesztődési kockázatokon. Mert ha valakik már kiestek a többségi társadalom elfogadott kereteiből, azokat szinte lehetetlen visszavinni a munkaerőpiacra, különösen a technológiai váltások idején.

Nálunk a társadalom egészségügyi, fizikális, mentális állapotáról uniós összevetésben nyomasztóan gyenge adatokat találunk, a felnőttköri képzésben való részvétel gyatra, a területi mobilitási képességekkel is gond van, holott az élet esetenként kínál a kis jövedelműeknek is lehetőségeket

– összegezte a szakember.

A KSH kiadványa kapcsán összességében kifejtette, ami feltűnően felgyorsult az utóbbi években, az a leggazdagabbak tovább-gazdagodása, a legfelsőbb 1 százalék ügye. „Amire szintén léteznek adatok, de kevésbé megbízhatók, mint amikről a KSH kiadványa szól, mert a szupergazdagok ritkán állnak szóba a statisztikai hivatal adatgyűjtőiivel” - tette hozzá Bod Péter Ákos. A közgazdász szerint a szupergazdagok léte azért is gond, mert nehéz lenne elhitetni a közvélemény gondolkodó felével, hogy tényleges piaci teljesítmény, értékalkotás, innováció áll a meggazdagodás mögött.

Mivel idén nagyot esett a reálbér, a reálfogyasztás országosan, és jövőre sem vártható gazdasági dübörgés, azt gondolom, hogy a jövedelmi, vagyoni különbségek és esélyegyenlőtlenségek dolgában sokkal kritikusabb lesz a közvélemény – függetlenül az általunk elemzett adatoktól

– jegyezte meg Bod Péter Ákos.

Egyre szélesedik a szakadék

„Vannak források, amelyek 3 millió főre teszik a szegénység által érintettek számát, ám érdemes árnyalnunk magának a szegénységnek a fogalmát” – nyilatkozta korábban a Pénzcentrumnak Ferencz Zoltán szociológus, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) docense. A szakember elmondta, a közvélekedéstől eltérően

nem csak jövedelmi szegénységről beszélhetünk, a szegénység szociológiai értelmezésben jelenthet például valamitől való megfosztottságot is. A szakember példaként említette az elmúlt évben sokat emlegetett energiaszegénységet, ami nem újkeletű fogalom, hiszen az a súlyosan elszegényedett társadalmi csoportok esetében korábban is ismert volt.

Ám most a társadalom szélesebb csoportjai, akár a (alsó)középosztály tagjai is ide sorolódtak az energia árak drasztikus emelkedése miatt.

Ferencz Zoltán szerint az alábbi példa alapján nem véletlen, hogy egyes szakértők úgy vélik, a magyar középosztály egyszerűen megszűnt létezni, ő ugyanakkor óvatosabban fogalmazna ennél. Szerinte a középosztály a rendszerváltás óta csak jelentősen átalakult. Korábban elterjedt egy felosztás, mely szerint a társadalom hármas tagoltságú (alsó-, közép- és felsőosztály), ennek azonban jónéhány korlátja van.

Összességében a középosztályosodás szempontjából három folyamatot különböztethetünk meg: a strukturális mobilitást (hogy valaki milyen mértékben tud kilépni a szülei vagy a saját foglalkozási pozícióiból), a jövedelmi helyzetet és a fogyasztási jellemzők változását, azaz, hogy ki mennyire képes középosztálybeli életszínvonalat biztosítani magának

– világított rá a szakember.

Ez alapján szerinte 2010-ig valóban a középosztály szűküléséről beszélhetünk, ezt követően viszont a foglalkoztatottság növekedése sokak számára tette lehetővé a középosztályi életvitelt. „Ám az ebből fakadó hazai jövedelmi szint európai összehasonlításban továbbra is alacsony maradt” – fűzte hozzá Ferencz Zoltán.