Ezt rontják el a legtöbben a NAV szerint: ezek a leggyakoribb hibák az adóbevallásokban

A társasági adót érintő vizsgálatok során az egyik terület, ahol jellemzően hibáztak a cégek az ingatlan-értékesítés volt. Számos esetben nem számolták el a piaci értékkel szembeni értékvesztést a készletek között nyilvántartott, majd nyilvántartási ár alatt értékesített ingatlanoknál annak ellenére, hogy az értékvesztés jellege mérlegkészítéskor az értékesítéssel véglegessé vált.

Az adóév utolsó napján kis- vagy középvállalkozásnak minősülő, beruházási adóalap-kedvezményt igénybe vevők körében hiba volt, hogy az adózón kívül nemcsak magánszemélyek voltak a vállalkozás tulajdonosai a kedvezmény igénybevételének évében, és nemcsak új, hanem használt eszköz után csökkentették az adózás előtti eredményt.

Egyes társaságoknál a veszteségelhatárolás címén az adózás előtti eredményt csökkentő tételnél jellemző hiba volt, hogy nem vették figyelembe az elhatárolt veszteség nélkül számított adóalap 50 százalékos korlátját, ezért a bevallásban helytelen összeg szerepelt. A jogerős bírság összegét az adózók számos esetben nem megfelelő jogcímen vették figyelembe az adózás előtti eredményt növelő tételek között, hanem jellemzően a bevallás adóellenőrzés, önellenőrzés sorában, vagy egyéb, növelő tételként. 

A revizorok számos gyógyszertárat üzemeltető vállalkozásnál tapasztalták, hogy a gyógyszerár-támogatást helytelenül az egyéb bevételek között szerepeltették, holott az üzleti évben értékesített, vásárolt készletek ártámogatással és felárral növelt, engedményekkel csökkentett, általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértékét az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni.

A mikrovállalkozásnak minősülő adózók többször nem a jogszabályoknak megfelelően számolták el a létszámnövekmény-kedvezményt az adózás előtti eredményt csökkentő tételek között, mert az adóév előtti évben átlagos létszámuk meghaladta az öt főt, vagy az adókedvezmény igénybe vétele évének utolsó napján adótartozásuk volt. A rehabilitációs hozzájárulás esetén az anomáliák jelentős hányada téves adat (elütés, nem megfelelő soron szerepeltetett adat), illetve elmaradt adatszolgáltatásból (megváltozott munkaképességű dolgozók létszáma) adódott. 

Eltérést okozott egyebek mellett az is, ha az adózó nem az adóévben hatályos adómértékkel számolt a rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség megállapításakor (2014-től 2016-ig évi 964 500 forint, 2017-ben évi 1 147 500 forint, 2018-ban évi 1 242 000 forint személyenként).

Az innovációsjárulék-bevallást elmulasztóknál az egyik jellemző probléma az volt, hogy a társaságok nem tekintették magukat innovációs járulék fizetésére kötelezettnek, annak ellenére, hogy nem feleltek meg a Kkv. törvény irányadó feltételeinek (az üzleti év első napján az átlagos statisztikai létszámuk meghaladta az ötvenet).