Súlyos a helyzet: ezért kell 10-12 órát várni a sürgősségin

Az elmúlt hetekben, hónapokban sorra jelentek meg a magyar sajtóban olyan cikkek, amelyek a sürgősségi osztályokon uralkodó áldatlan állapotokról számolnak be. Nem ritka, hogy valaki 9-10 órát vesztegel a folyosón. Így járt olvasónk is.

 - írta a Pénzcentrum egyik olvasója, aki egy antibiotikumos kezelés után néhány nappal egyre súlyosbodó alhasi fájdalmakkal kereste fel az orvosi ügyeletet, mert a háziorvosa épp nem rendelt. Az orvosi ügyeleten megvizsgálták, vakbélgyulladásra gyanakodtak, ezért a sürgősségi osztályra irányították a 30 éves nőt.

- mondta. Az orvos ultrahang-vizsgálatot rendelt el, erre közel 5 órát kellett várni, majd további 2 óra múlva jött egy sebész, aki azt mondta, azonnali beavatkozásra nincs szükség, de keresse fel mielőbb a kezelőorvosát. Végül a zárójelentés nélkül, saját felelősségre távozott a kórházból, mert a papírra még további másfél-két órát kellett volna várni.

A háziorvos aztán a következő rendelésen fogadta, adott gyógyszert, a tünetek enyhültek majd teljesen el is múltak, ám néhány hónap múlva újra jelentkezett az alhasi fájdalom, és néhány nap múlva, ahogy korábban, egyre erősebb lett. Újra elment a háziorvoshoz, aki közölte, beutalóval egy hasi és kismedencei ultrahangra nagyjából 3 hónapot kell várni, így két lehetősége van: vagy elmegy egy egészségügyi diagnosztikai képalkotó központba, és fizet a vizsgálatért, de akkor gyorsan meglesz a szükséges vizsgálat és napokon belül meglesz az eredmény is, vagy visszamegy a sürgősségi osztályra, hogy ott elvégezzék az ultrahangos vizsgálatot, mert ahhoz, hogy érdemben foglalkozni tudjon a problémával, mielőbb szüksége lenne a hasi ultrahangra.

"Ez az eset igenis gyakori, és tükröződik benne az egészségügyi rendszer túlterheltsége. A radiológus el van havazva, ezért órákat kell várni ultrahangra. A sebész is leterhelt, több órát kell várni rá. Végül a sürgősségi orvosnak még egy néhány soros összefoglalót sincs ideje írni, hogy elkészüljön a zárójelentés, mert sok más súlyosabb betegekkel foglalkozik és a dokumentáció az utolsó a sorban. A sürgősségi osztályon sajnos ez mindennapos. Egy átlagos napon a betegek 2/3-a indokolatlanul jön az osztályra, csak 1/3-uk az, aki valóban ellátásra szorul" - mondja Dr. Kovács Péter, egy vidéki kórház sürgősségi osztályán dolgozó orvos, akinek nevét kérésére megváltoztattuk. Elmondása szerint nagyon sokan érkeznek hozzájuk is háziorvosi beutalóval, valamint rendszeresen indokolatlanul, régóta fennálló vagy banális panasszal mennek be az SBO-ra (Sürgősségi Betegellátó Osztály), mint enyhe hasmenés, székrekedés, egyszerű láz, nátha, kisebb sérülések, ezeket pedig akár otthon is elláthatnák a betegek.

Az indokolatlan esetek egy másik részét szerinte az egészségügyi rendszer elégtelensége adja: például egyszerűen nincs háziorvosa a betegeknek, vagy az orvosi ügyelet, a szakrendelés, illetve a háziorvosi szolgálat nem megfelelően működik, ezért ezeknek az ellátóhelyeknek a betegforgalma is a sürgősségi osztályra hárul.

- mondja.

- mondja ezt már a Pénzcentrumnak Dr. Balogh Lilla (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk), aki két évvel ezelőtt még az egyik fővárosi kórház onkológiai osztályán, valamint heti rendszerességgel a sürgősségi osztályon is dolgozott. Most háziorvosként praktizál az egyik budapesti kerületben. "Az, hogy sokat kell várni, nem az orvosok hibája. Higgye el, nem könyvet olvasgatnak vagy számítógépeznek, egyszerűen rengeteg a páciens, akik közül nagyon sokan indokolatlanul ülnek az SBO-n" - teszi hozzá a szakember.

- teszi hozzá. Balogh Lilla szerint nem jó a munkaszervezés sem. Ugyanis a sürgősségi osztályokon az érkező betegeket először egy úgynevezett triázsnővér fogadja. Az általános státuszfelmérést (vérnyomást, szaturációt, hőmérsékletet, pulzust néznek, és ha szükséges, akkor EKG-t is végeznek vagy megmérik a vércukorszintet) követően a triázsnővér az, aki besorolja a beteget egy kategóriába a súlyossági állapotnak megfelelően. Ez a besorolás határozza meg, mennyi időn belül kell az orvosnak megvizsgálni a beteget. "Nincs egy team, ott minden felelősség az orvosé" - mondja, hozzátéve, hogy rengeteg időt elvesz az is, mire a labor, az ultrahang vagy a CT leletét megkapják és kiértékelik.

Arra a kérdésre, előfordult-e, hogy a sürgősségin olyan beteggel találkozott, akit a háziorvosa küldött, azt mondja, nem igazán. Olyan viszont volt, hogy ő, mint háziorvos küldte el a beteget a sürgősségire. "2 és fél év alatt 3 vagy 4 ilyen eset volt, de mind indokolt volt: egy esetben tüdőembóliára gyanakodtam, a többi esetben pedig trombózisra. Persze, ha lenne rá lehetőség, ha lenne megfelelő felszerelés, hogy én magam kivizsgálhassam a betegeket, akkor őket sem feltétlenül kellett volna továbbküldenem a sürgősségire" - jegyzi meg. Most például egy hordozható EKG készülékre gyűjt, illetve spórol, mert azt vihetné az idősebb páciensekhez, akiket így nem kéne beutalnia a kardiológiára. "Ha milliárdos lennék, lenne a rendelőben ultrahang készülék is" - mondja szomorúan.

 - meséli.

 - mondja egy Pest megyei településen dolgozó háziorvos, Dr. Kiss Arnold, akinek nevét kérésére megváltoztattuk. Ő rendszeresen vállal orvosi ügyeletet is.

- mondja Dr. Kiss Arnold, hozzátéve, hogy hasonló gondot okoz egy röntgenfelvétel is, mert az ugyan gyorsan elkészül a helyi rendelőintézetben, de a radiológus csak 7-10 naponta jön, vagyis a leletre legalább egy hetet kell várni a leletre. 

- hangsúlyozza.

Ráadásul hiába próbálkozik azzal is, hogy egy-egy beteget valamelyik másik rendelőintézetben vizsgálják meg, hiába telefonál vagy írja rá a beutalóra, hogy sürgős, a helyi szakrendelőben az adott rendelés a kérdéses napon nem elérhető, azt a választ kapja, ez nem az ő gondjuk, ha sürgősen szükség lenne a leletre, akkor irányítsa a beteget a sürgősségi osztályra.

- jegyzi meg, hozzátéve, az, hogy az ügyeletről sok beteget irányítanak a sürgősségire, azzal is magyarázható, hogy sok esetben az ügyeletes orvos nem ismeri a pácienseket, nem tud róluk semmit, és inkább biztosra megy, nehogy baj legyen. "A háziorvosi ügyelet ráadásul csak papíron működik" - mondja. Nincs ugyanis elég orvos, sokszor, aki bemegy az ügyeletre, az csak a nővért és a gépkocsivezetőt találja ott. Azt mondja, az is előfordul, hogy mentőtisztek látják el az orvosi feladatokat, akik szintén sok esetben inkább továbbirányítják a beteget az SBO-ra.

Mi lehet a megoldás?

A Pénzcentrum által megkérdezett szakemberek más és más megoldási lehetőségeket vázoltak fel.  Dr. Kovács Péter szerint a legnagyobb gond az, hogy a páciensek maguk sem tudják, különböző tünetekkel kihez is kellene fordulniuk.

Ha fel kéne rajzolni az egészségügyi ellátási piramist, annak legalján kapna helyet az öngyógyítás. Példával illusztrálva, ha kullancs megy valakibe, vagy megvágja egy kicsit magát, kisebb horzsolások, sebek esetén bőven felesleges orvoshoz rohanni. Sok esetben elég lenne felkeresni a legközelebbi gyógyszertárat és gyógyszerész segítségét kérni.

 - mondja Dr. Kovács Péter.

Ha a tünetek nem enyhülnek, vagy fokozódnak, akkor persze fel kell keresni a háziorvost, aki szükség esetén továbbirányíthatja a beteget a szakrendelésekre vagy akár a sürgősségi osztályra. Példával illusztrálva, mikor érdemes a házi orvoshoz fordulni, az orvos a hosszan tartó hasmenést, krónikus székrekedést, hirtelen fogyást említi. Hangsúlyozza, bizonyos szakrendelésekre beutaló nélkül is el lehet menni,

Az orvosi ügyeletre is lehet fordulni ismert krónikus betegségek rosszabbra fordulása (például asztma, vesekövesség, epekövesség) esetén, de régóta fennálló panaszok kivizsgálása miatt vagy gyógyszerfelírás miatt nem érdemes hívogatni az ügyeletet.

Mentőket akkor érdemes hívni, ha életveszély vagy annak gyanúja áll fen (mondjuk eszméletvesztés, súlyos vérzés), baleset vagy valamilyen mérgezés gyanúja esetén, megindult szüléshez, nehézlégzés vagy végtagbénulás is okot ad arra, hogy valaki mentőt hívjon. A piramis tetején pedig az SBO áll, ahová elvileg valóban a nagyon súlyos állapotú betegek ellátása az elsődleges cél.

Dr. Kiss Arnold is egyetért abban, hogy az edukációval csökkenteni lehetne a háziorvosok, szakrendelések, mentőszolgálat és a sürgősségi osztály leterheltségét is. A háziorvosok kompetenciájának növelése is megoldást jelenthetne. Aki szeretne valamit tanulni, továbbképezné magát, az nehéz helyzetben van.

"Van ugyan lehetőség úgynevezett licenc képzésre, ami az alapképzésben megszerezhető kompetenciákon túl, egyes speciális tevékenységek ellátásához teremti meg a feltételeket, de ha egy háziorvos például szeretné letenni a diabetológiai licencvizsgát, a képzés ideje 24 hónap, ebből 12 hónap napi 8 órás kórházi osztályos gyakorlatot jelent. Ezt egy praktizáló háziorvos nem tudja bevállalni. Azoknak van esélye, akik korábban is foglalkoztak diabetológiával, ugyanis a diabetológiai tárgyú tevékenységéből 12 hónap méltányosságból beszámítható a képzés idejébe" - mondja.

Ugyanakkor egy rövidebb ideig tartó képzési módszer megoldást jelenthetne, például egy féléves hasi ultrahangos képzés, amin nyilván nem sajátítanák el töredrészét sem annak, amit egy radiológus szakorvos tanul az egyetemen, de arra elég lehetne, hogy tájékozódó jelleggel elvégezzen egy vizsgálatot. Ez alapján már legalább azt fel tudnák ismerni a háziorvosok, ha valamilyen eltérés van, és ez alapján mérlegelhetné, a szakellátásba vagy a sürgősségire küldi-e a beteget.

Korábban szó volt arról, hogy azok a háziorvosok akik rendelkeznek valamilyen klinikai szakvizsgával (belgyógyászat, kardiológia, diabetológia) lehetőséget kapnak arra, hogy háziorvosként is megkapják az ezekkel járó szakorvosi jogokat és például gyógyszerjavaslatokat adjanak saját betegeiknek ezáltal tehermentesítve a szakellátást. Ettől várni a megoldást azonban szintén utópia Dr. Kiss Arnold szerint, ugyanis azok a több szakvizsgával rendelkező háziorvosok, akik használni akarták ezt a tudásukat, eddig is részt vállaltak a szakellátásban "óraadó" orvosként a helyi szakrendelőben, vagy kórházban. 

Attól, hogy őket átültetjük a háziorvosi rendelőbe a szakellátásban dolgozó orvosok száma nem nő

 - mondja. További problémaként említi, hogy háziorvosként ehhez plussz finanszírozás sem jár, így nem is tud a környezetében olyan klinikai szakvizsgával rendelkező háziorvosról, aki a szakrendelését a kórházi ambulanciáról átköltöztette volna a háziorvosi rendelőjébe, pedig jónéhány ilyen kollégát ismer.

Címlapfotó: Kovács Attila / MTI