Mint ismert, 2002-ben a móri Erste Bankban nyolc áldozatot követelő bankrablás történt. A rendőrség két embert fogott el, akikről később kiderült, hogy semmi közük a brutális mészárláshoz. A valódi tetteseket azután sikerült kézre keríteni, hogy

A gépfegyver tartozéka, maga a táska, és annak egyéb tartalma vezették el a nyomozókat először Nagy Lászlóhoz - akié a táska volt -, majd elkapták a társát, Weiszdorn Róbertet is.

Bár a bűnözőket elkapták, a 25 milliós nyomravezetői díjat nem kapta meg Sz. István, mivel a rendőrségi felhívás szerint a pénz kizárólag annak járt, aki megnevezi az elkövetőt vagy annak pontos címét. A férfi kártérítési pert indított, de ezt elveszítette, így most a végrehajtók 180 ezer forintot követelnek tőle perköltség címén.

Vannak, akik ebből élnek, de...

A fenti eset kapsán kapóra jön, hogy egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a nyomravezetői díjakkal, illetve a fejvadászatra szakosodott magyar magánnyomozókkal. Kíváncsiak voltunk például arra, hogy a Magyar Rendőrség milyen esetekben, és átlagosan mekkora nyomravezetői díjakat szab ki egy-egy ügy kapcsán. De felmerült bennünk az a kérdés is: vajon vannak-e Magyarországon úgynevezett fejvadászok, magánnyomozók, akik ráugranak az efféle díjakra? Kutatásunk során az első kérdéskörben megkerestük az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) sajtó osztályát, a másodikban pedig beszélgettünk a Magyar Detektív Szövetség elnökével.

Az, hogy milyen bűnesetek kapcsán adhat ki a Magyar Rendőrség nyomravezetői díjat, a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (továbbiakban Rtv.) szabályozza. Ez alapján az egyes ügyek nyomozása során a rendőrkapitányságok vezetői, a megyei rendőrfőkapitányok helyettesei és az ORFK bűnügyi és rendészeti országos rendőrfőkapitány-helyettesei javaslatot tehetnek a díjkitűzés elrendelésére.

Ilyen bűncselekmények például: az élet- és testi épség elleni, vagyon illetve személy elleni erőszakos bűntettek, üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett bűncselekmények. Olyan elkövetői magatartások ezek, amelyek jogi vagy társadalmi, megítélésük szerint súlyosabb bűncselekményeknek minősülnek. A nyomozó hatóság ezzel a lehetőséggel élve a nyomozás eredményességét kívánja elősegíteni. A nyomozó hatóság mérlegelési jogköre, hogy a bűnügyi adatok birtokában lehet-e érdemi információt várni a díjkitűzéstől

- válaszolta megkeresésünkre az Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata, akik elmondták azt is, hogy a kitűzött díj mértékét (az Rtv.-ben foglalt keretek között) az eset összes körülményére figyelemmel állapítják meg. Így a kitűzött díjat befolyásolja a cselekmény tárgyi súlya és társadalmi veszélyessége. 

Arra a kérdésünkre, hogy jellemzően kik mehetnek a nyomravezetői díj után, a Kommunikációs Szolgálat elmondta, "hogy a nyomravezetői díj kifizetése során a rendőrség hivatalból nem vizsgálja, hogy a bejelentő az általa közölt adatokhoz hogyan jutott hozzá." Tehát

törvényes kereteken belül mindenkinek lehetősége van rá, hogy a hatóság munkáját a rendelkezésére álló eszközökkel, a birtokába jutott információkkal segítse.

Mindezek fényében a rendőrség minden olyan személy segítségét várja a nyomravezetői díjak kitűzésekor, aki a bűncselekmény elkövetőjének felderítéséhez szükséges releváns információval rendelkezik. A hangsúly itt a törvényes keretek közöttön van, de erről majd később.

Hiába azonban az olykor gigászinak tűnő felajánlások, az alábbi kérdéseinkre, miszerint:

• Mekkora arányban vezetnek eredményre a felajánlott nyomravezetői díjak?
• Van-e olyan statisztika, ami megmutatná, hogy az elmúlt öt évre vonatkozóan hány hivatalos nyomravezető jutalmat hirdettek meg, összesen mekkora értékben, mekkora volt a legkisebb, illetve legmagasabb összeg, valamint, hogy arányaiban hány százalékuknál történt kifizetés?

Csupán annyit válaszolt a hatóság, hogy "az eredményes kifizetésekkel, illetve a nyomravezetői díjak átlagos mértékével kapcsolatos statisztikai adatgyűjtést a rendőrség nem vezet."

Azt tehát nem sikerült kiderítenünk, hogy az olykor milliós felajánlások ténylegesen hoznak-e (a számok alapján) érdemi eredményeket egy-egy ügy kapcsán, vagy inkább tényleg csak egyfajta "gesztus" ez a társadalom felé, hogy a rendőrség felhívja a figyelmet az adott bűncselekmény "tárgyi súlyára, társadalmi veszélyességére".

"Csak még egyetlen kérdés..."

A rendőrség elmondása szerint tehát törvényes kereteken belül mindenkinek lehetősége van rá, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel, a birtokába jutott információkkal segítse a hatóságok munkáját. A törvényes keretek közöttet ugyanakkor nagyon nehéz megugrani. Olyannyira, hogy Magyarországon például egyáltalán nem beszélhetünk az amerikai filmekből oly jól ismert fejvadászokról.

Egészen röviden, Magyarországon ma nincs lehetőség fejvadásznak lenni. A jelenleg hatályos, bár elavult vagyonvédelmi törvény két paragrafusa rendelkezik a magánnyomozásról, és ezek alapján megbízásos szerződéshez köti a magánnyomozói tevékenységet, másrészt mert ellentétben a tengerentúli viszonyokkal, egy magyar magánnyomozó nem rendelkezik hatósági jogkörrel, azaz nem tartóztathat le, nem veheti őrizetbe, nem szállíthatja be a rendőrségre vagy a bíróságra a vélt tettest

- mondta el a Pénzcentrumnak Baráth György, a Baráth és Partnerei Biztonsági Tanácsadó és Magánnyomozó Ügynökség fő tulajdonosa és ügyvezetője. Mindez pedig azt jelenti, hogy törvényesen egyetlen esetben lehet körözött személyt keresni, ha a sértett fél megbízási szerződést ad egy magánnyomozónak, aki ez alapján értesítheti a rendőrséget (ha a megbízója hozzájárul).

Azaz, ha nem voltunk szemtanúi például a bevezetőben említett, Nógrád megyei betörésnek vagy nincs valamilyen kapcsolatunk révén hírünk, információnk a betörők kilétéről, akkor saját szakállunkra egyszerűen törvényi keretek között nem kezdhetünk el adatot gyűjteni, megfigyelni, stb. Magánnyomozóként is csak akkor, ha erre mondjuk a sértett fél vagy annak családja felkér minket, és megbízásos szerződést ad.

Kiből lehet magánnyomozó?

Baráth György elmondása szerint, ahhoz hogy egyáltalán valaki magánnyomozó lehessen, meghatározott iskolai végzettséggel kell rendelkeznie. Ide értendőek például a Közszolgálati Egyetem különböző biztonsági szakai, de akár egy 450-650 órás OKJ-s tanfolyam is. Utóbbi esetében egyébként egy kurzus akár 200-300 ezer forint is lehet, aminek elvégzésével bár az illető kap egy papírt, de a szakértő szerint ezekben a képzési formákban a gyakorlati rész szinte egyenlő a nullával. Nem ad tehát olyan színvonalú képzettségi szintet, mint egy magasabb minőségű, például egyetemi képzés. 

NULLA FORINTOS SZÁMLAVEZETÉS? LEHETSÉGES! MEGÉRI VÁLTANI!

Nem csak jól hangzó reklámszöveg ma már az ingyenes számlavezetés. A Pénzcentrum számlacsomag kalkulátorában ugyanis több olyan konstrukciót is találhatunk, amelyek esetében az alapdíj, és a fontosabb szolgáltatások is ingyenesek lehetnek. Nemrég három pénzintézet is komoly akciókat hirdetett, így jelenleg a CIB Bank, a Raiffeisen Bank, valamint az UniCredit Bank konstrukcióival is tízezreket spórolhatnak az ügyfelek. Nézz szét a friss számlacsomagok között, és válts pénzintézetet percek alatt az otthonodból. (x)

Bármilyen iskolát is végezzen el valaki, első körben szüksége lesz egy magánnyomozó jogosítvány megszerzéséhez, ennek a birtokában azonban még egyáltalán nem vagyunk jogosultak nyomozni, információkat begyűjteni. Ahhoz ugyanis szükséges még egy működési engedély is, egyéni vagy társas vállalkozás formájában, vagy alkalmazottként kell foglalkoztatva lenni egy működési engedéllyel rendelkező cégnél. 

Azt látni kell, hogy a magánnyomozás egy szolgáltatás, és ilyen értelemben a tevékenységünk nagyon hasonló az ügyvédekéhez, hiszen az ügyfelek érdekérvényesítésének elősegítéséért dolgozunk. Csak nem jogi, hanem nyomozati eszközökkel, úgy mint adatgyűjtés, információgyűjtés, tanácsadás

-vallja Baráth György, aki azt is elmondta, hogy a sokak által imádott detektív filmekhez képest az a legnagyobb különbség, hogy azokban a sztárnyomozók szinte kivétel nélkül magányos farkasok, egy autóval, lesötétített lámpával követik a rosszfiúkat. Ezzel szemben a valóságban a magánnyomozás sokszor 60-70 százalékban irodai munkát jelent, aminek része például a törvény által engedélyezett adatbázisokban való kutakodás, a lakcímnyilvántartás, a cégnyilvántartás, a gépjármű nyilvántartás, a földhivatali nyilvántartás és más publikus adatbázisok böngészése. A maradék 30-40 százalék pedig a terepé.

Mindez persze csak az általánosság, hiszen Baráth György arra is felhívta a figyelmet, hogy minden eset egyedi, ennél fogva minden mozzanata is más és más. Tehát 

van, amikor száz százalékban terepen kell dolgozni, de bárhol is folyjék a nyomozás, a kreativitásnak nagyon nagy szerepe van, mit hogyan tud megoldani a nyomozó.

Drága mulatság

A magánnyomozás, mint azt már említettük egy szolgáltatás, és a szakértő nem árul zsákbamacskát abban a tekintetben, hogy bizony nem egy olcsó szolgáltatásról van szó. Éppen ezért nem meglepő, hogy az ügyvezető saját cégénél a megrendelők például 70-80 százalékban üzleti ügyfelek, azon belül is 70-80 százalékban külföldiek. A magánjellegű megbízások tehát csupán 20-30 százalékot tesznek ki. 

Megkeresés ezzel szemben nyilvánvalóan sokkal több van, de nagyon sokszor elképesztően irreális elvárásokkal jönnek egyes ügyfelek. Ezek közé tartoznak például hívás listák megszerzése, jelszavak feltörése, hozzáférés például egy delikvens WhatsApp üzeneteihez és a többi

-jegyezte meg a magánnyomozó, aki azt is elmondta lapunknak, hogy az adott nyomozás díjait rengeteg tényező befolyásolhatja, ilyenek többek között, hogy:

• Amerikában vagy Magyarországon kell-e megfigyelni valakit,
• megfigyelésre egyáltalán nincs szükség, csak mondjuk adatszerzésre,
• két-három hetes vagy akár több hónapos munkáról van-e szó,
• egy-egy cég háttérellenőrzése kapcsán nem mindegy, hogy európai vagy például távol-keleti hátterű vállalatról van szó,
• mekkora a megfigyelést végző személyzet, és az információ gyűjtéshez elengedhetetlen járműpark.

Mindezek fényében, szem előtt tartva, hogy minden ügy más és más 

10-20 ezer forintból nem lehet megfigyelni valakit hónapokig, ahhoz hogy normális munkát végezzen az ember, hogy az eredményt is hozzon, több százezer, esetenként milliókba is kerülhet

-mondta el a Pénzcentrumnak az ügyvezető.

Nem sokan vannak

Két évvel ezelőtti adatok szerint több mint 1600 magánnyomozói igazolvány volt kiadva Magyarországon, Baráth György szerint azonban ez rengeteg, "ennyien nem dolgoznak a szakmában." A szakértő körül-belül 150-200 főre teszi az aktívak számát hazánkban, és az ő többségük is jellemzően Budapesten, illetve az agglomerációban tevékenykedik. 

Az engedéllyel dolgozók száma persze nem véletlenül alacsony, ha valakinek még van is érvényes magánnyomozói igazolványa, annak vagy céget kell alapítania vagy alkalmazottként elszegődnie egy bejegyzett céghez. Előbbi esetében olyan költségekkel kell számolni, mint iroda kialakítás/bérlés, gépkocsi megléte, számítógép beszerzése és a többi (ezek mind rendkívül magas induló költségek). Utóbbi esetben viszont nagyon nehéz az elhelyezkedés, főleg egy újoncnak. 

Véleményem szerint azért az ügynökségek inkább olyanokat vesznek fel, akinek van nyomozati tapasztalata. A cégeknél ugyanis már nem nagyon van lehetőség, idő és pénz arra, hogy valakit kiképezzenek. Aztán pedig ott van az az eshetőség is, hogy ha meg is történik egy évekig tartó saját nevelés, akkor egy másik vállalat öt forinttal többet ajánl az illetőnek, és az már nyargal is át. Úgyhogy ez elég rizikós

-hívta fel a figyelmet Baráth György. Ennél még elkeserítőbb lehet az, hogy kezdő alkalmazottként a fizetések sem túl kecsegtetők, a szakértő elmondása szerint

egy kezdő magánnyomozó örülhet, ha megkapja a szakmai minimálbért, ami jelenleg bruttó 180 500, azaz nettó 120 033 forintot jelent.

Mindezek mellett az ügyvezető arra is figyelmeztet mindenkit, hogy mint minden szakmában, ebben is sok a kókler, olyanok, akik engedélyek nélkül dolgoznak. Ráadásul az ügyfelek le sem tudják ellenőrizni az imposztorokat, hiszen nincs hozzáférhető nyilvántartás, ahol utána nézhetnének, kiket akarnak valójában megbízni.

Fotó: MTI / Tóth Gyula