A Pénzcentrum.hu által korábban felvetettek nyomán módosította az Országgyűlés az alacsony keresetűek esetében elvárt béremelés teljesítéséhez kötődő adókedvezményre vonatkozó szabályokat. Mint azt január közepén megírtuk, a még pár napig hatályos rendelkezések szerint a táppénzen, fizetés nélküli szabadságon lévő, valamint az adott hónap közepén távozó dolgozók után nem vehetik igénybe a munkáltatók a béremeléshez járó kompenzációt. A törvénymódosítás nyomán viszont részkedvezményt lehet majd érvényesíteni.
A jelenleg még hatályos szabályok szerint csak azon dolgozók esetében érvényesíthetnek kedvezményt a munkáltatók a szociális hozzájárulási adóból (szha), akik után a hónap egészében meg kell fizetniük az adót. A törvény szerint ugyanis az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónap egészében fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön állapítja meg.
Az Országgyűlés március 26-án fogadta el az elvárt béremelés végrehajtásával és a foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely jelenleg a köztársasági elnök aláírására vár (mint ismert, Schmitt Pál távozása után Kövér László, az Országgyűlés elnöke látja el az államfői feladatokat). Ebben egyebek között változnak a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezményre vonatkozó szabályok is.
A parlament által megszavazott törvénymódosítás nyomán lehetővé válik, hogy azon munkavállalók béremelése után is igénybe vehessék a munkáltatók az adókedvezményt, akiknek az adott hónapban akár egyetlen napnyi biztosításból kieső jövedelmük van. Őket ugyanis mostanáig kizárta a törvény. Ilyen eset, ha a dolgozó táppénzre megy, vagy a hónapközepétől terhességi gyermekágyi segélyt, gyedet, gyest kap, vagy fizetés nélküli szabadságot vesz ki. Csak az éves szinten legfeljebb 15 napos betegszabadság idejére járt az adókedvezmény, lévén, hogy erre az időszakra a munkáltatónak meg kell fizetnie a 27 százalékos szha-t - magyarázta korábbi cikkünkben Angyal József okleveles adószakértő.
A törvénymódosítás szerint, ha a munkavállaló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonya nem áll fenn az adott hónap egészében, meg kell határozni azt az összeget, amely a munkavállalót teljes havi munkaviszony esetén megilletné (a továbbiakban: teljes havi jövedelem). Az igénybe vehető részkedvezményt úgy kell meghatározni, hogy az így megállapított teljes havi jövedelemre ki kell számítani a kedvezményt, majd a kapott összeget meg kell szorozni az adott hónapban a kifizetőtől kapott, illetve a teljes havi jövedelem hányadosával.