Fél órás sor a halért a METROban - Karácsonyi körkép 5.

Helyszín: M3-as kivezető szakasz
Üzlet: METRO Kelet-Pest
Időpont: 2009. december 19., 13.45-15.00

Van még mit javítani, azonban el kell ismerni, hogy sokat javult a helyzet az elmúlt 10 évben a Metro áruházak területén. No, nem az épületek külső vagy belső dizájnjára gondolok, sokkal inkább a kiszolgálás sebességére, és az eladók udvariasságára. Talán még sokan emlékeznek arra az időszakra, amikor a nagy kék áruházba járni egy komplett délutáni programnak számított. Indításként a kedves vásárló ment pár kört az autójával a parkoló egyirányú utcáiban, hogy lehetőség szerint az ajtóhoz legközelebb tudja lerakni a járművét, majd pedig beállt az épület előtt kígyózó - jó esetben fél órás, rossz esetben 1-1,5 órás - bevásárlókocsikért várakozó sorba, és csak ezután indult a vásárlás.

Azóta annyit elért az áruház, hogy már a kocsikért nem kell sorba állni. Az érdem leginkább konkurenciát illeti, ugyanis az elmúlt évtizedben gombamód szaporodtak a különböző szuper- és hipermarketek az országban, amelyek elszippantották a lakossági vásárlók egy jelentős részét a Metro elől.

Néhány éve még a bevásárlókocsik is borzalmas állapotban voltak, keresni kellett azokat a példányokat, amelyeknek nem akadt egyik kereke sem. Az épület előtti soroknak és a vacak kocsiknak ma már nyoma sincsen. Egyszerűen csak besétáltunk az áruházba december 19-én kora délután is, és már választhattunk is a pompásan guruló bevásárlókocsik közül.

Rögön a bejáratnál egy úriember némi kóstolóval próbálta a szombati munkanapon odasereglő vevőkre rásózni az olaj nélkül is kiválóan használható főzőmasináját, azonban mi erre ügyet sem vetettünk, rögtön a játék osztály felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mit is kínál Metro a játékboltos viszonteladóknak. Az érdeklődés egyébként nem volt túl nagy a bejárathoz közeli részlegeken (játék, műszaki osztály), a játékok között soronként csak egy-két nézelődő akadt. Az ott töltött néhány perc alatt pedig senki sem vásárolt a főbb folyosó közepére kipakolt "deluxe beszélő babából" (3500 forint) vagy az "interaktív doktor szettből" (4000 forint).

Továbbhaladva a ruha részleg is meglehetősen üres volt, már ami a vevőket illeti. Az első nagyobb érdeklődésre számottevő rész az italos polcoknál volt. Többen szorgosan pakolták a kosarakba - a mennyiségből ítélve - szilveszterre és eladásra szánt pezsgőket, és egyéb alkoholos termékeket.

Az áruház jelentős részét kitevő élelmiszerosztályon már nagyobb nyüzsgést tapasztaltunk, bár egyes sorokon, még mindig több volt az árufeltöltő, mint a vásárló. A polcrendszer utcácskáiban két targonca is sürgölődött, segítve az árufeltöltők munkáját, és néha eltorlaszolva a vevők útját.

Legyen türelme annak, aki halat szeretne

Utunkat a halakhoz vettük, hogy megnézzük az élő ponty kilóját (648 forint). Némi meglepetésre egy nem túl hosszú (kb. 12 fős) sorral szembesültünk a kopoltyúsok és a puhatestűek ideiglenes sírja előtt. A sort elsőre legfeljebb 5 percesre saccoltunk, azonban nagyot csalódtunk, amikor csak a fél óra után kerültünk sorra.

A pultnál a 30 perc alatt mindvégig mindössze egyetlen eladó foglalkozott a vevőkkel, még további két ember pakolászott a háttérben, akik - külső szemlélő számára érthetetlen módon - nem segítettek be. A vásárlói igényeket leső középkorú úriember egyébként kitűnően végezte a dolgát, végig minden vevővel udvarias volt, gyorsan és pontosan dolgozott, arról pedig nem ő tehet, hogy a főnökei erősítés nélkül hagyták. Az igyekezetet a vásárlók is tolerálták, és mialatt ott tartózkodtunk egy csípős megjegyzés sem hangzott el pult irányába, pedig lett volna miért. Az ugyanis egy vicc, hogy egy közepes méretű halpiacos több emberrel áll a vevők rendelkezésére karácsony előtt, mint az ország egyik legnagyobb áruházlánca.

Az élő pontyok közül az ott töltött idő alatt, jó ára ellenére, egyet sem szákoltak ki. Éppúgy ahogy a legdrágább - 5000 forint/kg feletti árú - halszeletekből (nyelvhal, vörös tonhal) sem adtak el egy dekát sem. A vevők kedvencei a ponty szeletek, az akciós lazac és a szintén akciós garnéla volt, de fogytak a harcsaszeletek és a tintahal is.

A kijutás is némi időbe kerül

A vásárlás végén a kasszához igyekeztünk, ahol próbáltuk a legrövidebb sort megkeresni. 10 perc sorbaállás után - régebben nehéz volt fél óra alatt megúszni karácsony környékén - már a mi kosarunk tartalmát pittyegtette az idősebb hölgy a pénztárgépnél. A pénztáros néni nagyon udvarias volt, gyorsan dolgozott, de ennek ellenére kíméletesen bánt a leblokkolt árucikkekkel, és nem dobálta azokat.

Az áruházból végül 75 perc elteltével távoztunk, melyből 40-et töltöttünk összesen a kiszolgálásra várva. Ki tudja, talán még 15 év és már csak annyi vásárló lesz a Metroban, hogy minden teljesen gördülékenyen fog menni, vagy talán az áruház vezetése egy kicsit összekapja magát, és ha kell, több embert állít a pultok mögé, és szükség esetén feltölti pénztárosokkal az üresen álló kasszákat is.