Pereld a munkaadód! - Akik megpróbálták...

Úgy érzed, hogy munkahelyeden folyamatos jogsértéseknek vagy kitéve? Tájékozódtál arról, mi jár neked, de félsz megvédeni magad? Amint arról cikksorozatunk korábbi részében beszámoltunk, a hazai bíróságok az esetek többségében a munkavállalók oldalán állnak, nem szabad hát megfutamodni: ha nem megy szép szóval…

Jelen összeállításunkban néhány gyakori munkáltatói trükköt igyekszünk leleplezni, annak jogi következményeivel. Az alapot minden esetben bírósági határozatok szolgáltatják, amennyiben tehát hasonló helyzetben érzed magad, szinte biztosra mehetsz!

Manapság igen sokan tanulnak munka mellett, és a munkáltató sokszor támogatja dolgozói tanulmányait. Néha azonban változnak a körülmények, és a munkáltatók keresik a kiskapukat, megpróbálnak kibújni a vállaltak alól. Erre példaként álljon itt a következő eset: egy osztályvezető beiratkozott a közgáz egyetemre, munkaadója pedig vállalta, hogy finanszírozza tanulmányait, az utolsó évben azonban meggondolta magát. Indokként mindenféle gazdasági érdekmúlásra, és nem fizetett tovább, sőt mi több ki is rúgta az osztályvezetőt. Mi lehet erre a válasz? Az elbocsátott beperelte a munkáltatót és kérte az utolsó éves tandíj megfizetését. Az ügy érdekessége, hogy a bíróság mind első fokon, mind másodfokon elutasította munkavállalónkat, de ő nem adta fel és elment a Legfelsőbb Bíróságig. Végül győzött az igazság, ugyanis a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy igenis jár a tandíj a munkavállalónak, mivel a taníttatásra vonatkozó megegyezés a tanulmányok teljes időszakára szólt és azon időközben egyoldalúan (vagyis a munkáltató részéről) nem lehet módosítani, még akkor sem, ha közben a munkaviszony is megszűnik.

Egy másik esetben egy telepvezető munkaviszonyával akart játszadozni a munkáltató. Határozatlan idejű munkaviszonyát módosították határozott idejűre, 3 hónapra, majd ennek elteltével a munkáltató felmondta a munkaviszonyt. A telepvezető úgy gondolta, legyen, majd módosítják és meghosszabbítják a szerződést újra. Mivel azonban ez nem történt meg, vagyis a munkáltatója felmondott neki, pert indított mondván, hogy megtévesztették. Arra hivatkozott, hogy a munkaviszony jogellenesen lett megszüntetve és ezért kérte elmaradt munkabérét, a felmentési időre járó átlagkeresetét, valamint a végkielégítés kétszeresét (ami ilyen esetben jár). A munkáltató természetesen ezzel szemben bőszen hangoztatta, hogy jogszerűen járt el és nem kell fizetnie semmit, mivel a határozott idejű munkaviszony megszüntetésénél a telepvezető által kértek nem járnak. A derbi vége: a bíróság megállapította – és jogosan -, hogy a munkáltató csak azért módosította a szerződést, hogy ne kelljen majd mindenféle végkielégítést és egyéb juttatásokat fizetnie, és már előre eltervezte az egészet. Vagyis, minden jó, ha a vége jó, telepvezetőnk megkapta ami jár, méghozzá kamatostul, a munkáltató pedig, mint legtöbbször: pórul járt.

A harmadik esetben szintén egy manapság gyakori problémát igyekszünk feltárni, azon munkavállalók helyzetét, akiknek munkaadójuk nem mindig tud munkát adni, de az állásidőre sem hajlandó fizetni. A kiragadott esetben egy kőművesnek nem tudtak munkát adni hónapról hónapra, de fizetés nélküli szabadságra sem engedték el. Ezért ő rendkívüli felmondással felmondott, azzal az indoklással, hogy a munkáltató súlyosan megszegte foglalkoztatási kötelezettségét. A bíróság a kőművesnek adott igazat, megítélte a felmondási időre járó átlagkeresetet, és a végkielégítést is, ami ilyenkor jár.

A fenti példák korántsem fedik le a teljes skálát, a munkáltatók sok egyéb változatos eszközzel igyekeznek a javukra fordítani a munkavállalók jogi tudatlanságát. Ne hagyjuk tehát magunkat, bátran menjünk a bíróságra és álljunk ki igazunkért, ami – ha igazunk van, a fenti példák szerint is – sokszor megéri, a belefektetett idő, pénz és energia is megtérülhet. Ne feledjük azonban, hogy a bírósági döntéseket minden esetben megalapozott bizonyítási eljárás előzi meg!