A kereskedelem utoljára a 70-es évek végén került átfogóan szabályozásra. Eredményeként született meg a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény, amely még jelenleg is hatályban van. Az elmúlt közel 30 évben jelentős változások következtek be a gazdaság, ezen belül a kereskedelem területén, ezért volt szükség egy átfogó, a mai kor kihívásainak megfelelő ágazati törvény megalkotására.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részéről benyújtott, a Parlament által 2005. december 13-án elfogadott törvénnyel kialakul a kereskedelmi igazgatás modern és átlátható szabályozása. Ezzel segítjük a kisvállalkozások és a multinacionális társaságok egymás mellett élését és biztosítjuk a vásárlók számára a biztonságos és igényes vásárlás lehetőségét.
A kereskedelemről szóló törvény célja, hogy a kereskedelmi tevékenységek folytatásának feltételeit keretjellegűen szabályozza, minimálisra szűkítve az állami beavatkozást, ezzel egyidejűleg nagy jelentőséget tulajdonítva a szakmai önszabályozásnak, elvárva a kereskedelmi vállalkozásoktól, hogy tevékenységüket az általuk kialakított etikai kódexben meghatározottak szerint folytassák. Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások önszabályozó etikai kódex megalkotására kötelesek.
A törvény hatálya kiterjed az egészségügyi szolgáltatás kivételével a Magyar Köztársaság területén folytatott kereskedelmi, vendéglátói tevékenység folytatására, turisztikai szolgáltatások végzésére és ezek ellenőrzésére.
A biztonságos és igényes vásárlás érdekében a törvény a kereskedelmi tevékenység folytatásának alapvető feltételeként írja elő a működési engedéllyel rendelkező üzlet meglétét, amelytől csak meghatározott kereskedelmi formák esetén lehet eltérni. Meghatározza továbbá azokat az adatokat is, amelyeket a működési engedélynek tartalmaznia kell.
A vásárló speciális igényeinek megfelelő kiszolgálás biztosítás érdekében törvényi szintre emelkedik azon rendelkezés, mely szerint az üzletben kereskedelmi tevékenységet végzőnek külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie.
A vásárló érdekeinek, jogainak érvényesítése érdekében a kereskedő köteles vásárlók könyvét tartani az üzletben, amelybe a vevő szabadon bejegyezheti panaszait és ezt a kereskedőnek harminc napon belül kell megvizsgálnia. Szintén köteles biztosítani, hogy a vásárló a megvásárolni kívánt terméket, annak jellegétől függően ellenőrizhesse, így megmérhesse annak súlyát, méretét, kipróbálhassa annak használhatóságát.
Az üzletben foglalkoztatottak érdekeinek védelmében a törvény rögzíti, hogy a kereskedő nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a foglalkoztatott személyiségi jogait, az egyenlő bánásmód követelményét, a munkaviszonnyal kapcsolatban létrejött szerződést sérti, vagy visszaélésszerű, egyoldalú joggyakorlást eredményez.
A kereskedő – a jogszerű árusítás ellenőrzésének megkönnyítésének érdekében – köteles az árusítás helyén rendelkezni az árusított termék eredetét hitelt érdemlően igazoló bizonylattal (számla, szállítólevél, termékkísérő okmány, stb.).
A fiatalkorúak fokozott védelme érdekében – a korábbi kormányrendeleti szintről – törvényi szinten kerül tiltásra a szeszesital, dohánytermék, valamint szexuális áru 18 éven aluliak részére történő kiszolgálása. E rendelkezés betartása érdekében a kereskedő megkérheti a vásárlót, hogy igazolja életkorát, ennek hiányában megtagadhatja a kiszolgálást.
Új eleme a kereskedelmi igazgatás szabályrendszerének, hogy – a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése és a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénnyel való összhang megteremtése érdekében – bevezetésre kerül az egyablakos rendszer, ami azt jelenti, hogy az üzlet működési engedélyéhez szükséges szakhatósági hozzájárulásokat a kereskedő helyett a jegyző köteles beszerezni.
Tekintettel arra, hogy a nagy alapterületű üzletek méretükből adódó sajátosságaik miatt jelentős mértékben képesek befolyásolni egy térség kereskedelmi ágazatában tevékenykedő mikro-, kis- és középvállalkozások piaci helyzetét, a törvény előírja, hogy a 3000m² fölötti eladótérrel rendelkező üzletek építési engedélyének kiadásához a regionális fejlesztési tanács véleményét előzetesen ki kell kérni.
Az üzlet nyitva tartási idejét a kereskedő határozza meg, a vásárlási szokások és a foglalkoztatottak érdekeinek figyelembe vételével. A nyitva tartási időt köteles bejelentetni az üzlet helye szerint illetékes jegyzőnek, aki erről nyilvántartást vezet, ami elősegíti a hatékonyabb ellenőrzést. A nyitva tartás megállapításának szabadságát támasztja alá, hogy a törvény nem tartalmaz korlátozást sem a vasárnapi, sem a munkaszüneti napi nyitva tartásra, tehát arról a kereskedő maga határozhat. Továbbra is a foglalkoztatásra vonatkozó Munka Törvénykönyvi előírások érvényesülnek a munkaszüneti napokra.
Annak ellenére, hogy december 24-e munkanap, a javaslat szerint az üzletek 14 óra után nem tarthatnak nyitva. E rendelkezés bevezetésének legfőbb célja, hogy a családok – köztük a kereskedelmi dolgozók is – nyugodtan készülhessenek a Karácsony megünneplésére. Az utóbbi néhány évben a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek önkéntesen ismegállapodtak a nyitva tartás ez irányú korlátozásában, ezért e rendelkezés csak jogszabályi szintre emeli a gyakorlatot.
A lakosság nyugalmának biztosítása érdekében, a helyi sajátosságok figyelembevételével, a helyi önkormányzat képviselő-testülete az üzletek éjszakai (22 óra és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét rendeletben szabályozhatja.Ezen kívül a jegyző is korlátozhatja, vagy megtilthatja az éjszakai nyitva tartást, ha az üzlet működése veszélyes zajt okoz, s zavarja a lakók nyugalmát. Ugyancsak joga van a jegyzőnek olyan tevékenység megtiltására, amely során a kereskedő olyan hirdetést vagy figyelemfelhívást tesz közzé, amely veszélyes zajt okoz.
Elsősorban a beszállítók védelmében bevezeti a törvényjavaslat a jelentős piaci erő fogalmát és megtiltja az azzal való visszaélést. A beszállítói kiszolgáltatottság alapvető oka, hogy míg egy-egy beszállító a kereskedő értékesítési forgalmából töredéknyi részesedéssel rendelkezik, addig az érintett beszállító értékesítésének jelentős hányada történhet egy-egy jelentős vevői erővel rendelkező kiskereskedelmi vállalat hálózatán keresztül, ami egyoldalú függő helyzetet eredményez. E függő helyzet hátrányait csökkenti a jelentős piaci erővel való visszaélés tilalma, amely egyúttal nemcsak a beszállítók, hanem a kisebb kereskedelmi vállalkozások közvetett védelmét is szolgálja.
Annak érdekében, hogy a jelentős piaci erővel való visszaélés tilalma hatékonyan működjön, a törvény előírja a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások számára, hogy a törvény hatályba lépését követő hat hónapon belül etikai kódexet alkossanak, s azt a Gazdasági Versenyhivatal számára jóváhagyásra mutassák be.
A törvény felsorolja a visszaélés egyes eseteit, így ide sorolható a beszállító indokolatlan megkülönböztetése, az értékesítési lehetőségek korlátozása, harmadik személy beszállítók vagy a kiskereskedő saját külön szolgáltatója igénybevételének indokolatlan rákényszerítése a beszállítókra, a különféle a beszállító által nem igényelt szolgáltatásokért fizetendő díjak egyoldalú felszámítása, a beszállítónak szerződési feltételek utólagos, hátrányos megváltoztatása, a szerződésben meghatározott számlázott átadási ár alatt meghatározott eladási ár, amennyiben az áru nem a kereskedő tulajdona. Ez utóbbi szabályozás – bizonyos kivételekkel - gyakorlatilag tiltja a beszerzési ár alatt történő értékesítést, amelyet a törvény előkészítése során számos szakmai szervezet kezdeményezett, ugyanakkor a tiltás alkotmányossági okból csak a kereskedő által nem tulajdonolt árura terjed ki.
A törvény lehetőséget teremt arra, hogy a kereskedők és beszállítók érdek-képviseleti szervezetei ügyféli jogállásuk alapján járjanak el érdekükben a törvényi előírások megsértése esetén a közigazgatási eljárásokban, beleértve a versenyfelügyeleti eljárásokat is.
A törvényjavaslat rendelkezéseinek betartását elsősorban a jegyző ellenőrizheti, mellette pedig az egyéb jogszabályokban meghatározott hatóságok. A jelentős piaci erővel való visszaélésre vonatkozó szabályok betartatásának megsértése esetén a Gazdasági Versenyhivatal jár el, a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény eljárásai szabályai szerint.