Az Oroszországban 2006 januárjától hatályba lépő alkoholtörvény főbb változásai nagymértékben át fogják rendezni az alkoholpiacot. A törvény mintegy három éven át készült, a vele kapcsolatban folyamatosan megjelenő lobbyérdekek erősségére jellemző, hogy az Állami Duma a jogszabályt tízszeri halasztás után fogadta el a második olvasatban. A törvénnyel kapcsolatban folyamatosan ütközött az agrártárca, valamint a gazdasági minisztérium, s a regionális vezetők jó része is többször kifejtette kritikáját.
Putyin elnök nem sokkal az alkoholtörvény elfogadása után, még július elején, az Államtanács kalinyingrádi ülésén jelentette ki, hogy sürgősen intézkedéseket kell hozni az alkoholtermelés szigorúbb szabályozása, valamint az állami monopólium valamilyen formájának bevezetésére. Ez lényegében azt jelenti, hogy létrehoznak egy nagy, állami tulajdonú kereskedőcéget, amely kizárólagos jogot kap az alkohol felvásárlására, és a nyersanyagból készterméket előállító vállalkozások számára történő értékesítésre. A legfrissebb információk szerint a szükséges módosítások a jövő év tavaszán kerülhetnek a Duma elé.
A véglegesen elfogadott szöveg szerint az új törvény egyik lényeges eleme, hogy megszűnik a jövedéki raktárak eddig rendszere. A hazai termelők már hosszabb ideje követelték a kormánytól, hogy az importált alkohol is kerüljön be az általános rendszerbe, és szintén a jövedéki raktárakon keresztül kerülhessen csak forgalomba. A végső döntés szerint azonban a jövedéki raktárak 2006-tól végérvényesen megszűnnek, tehát a jövedéki adó megfizetése újra egycsatornás lesz, mind a hazai, mind az importtermékek vonatkozásában. Ez egyrészt egységes feltételeket teremt a hazai termelők és az importőrök számára, másrészt pedig az intézményi változás eredményeként javulhat a hazai alkoholtermelők pozíciója, és mérsékelhető a regionális szeparatizmus.
Ugyancsak újdonság a zárjegyek alkalmazási rendszerének gyökeres változtatása. A mai rendszerben a zárjegyeket az importőrök igénylik, s ők küldik azokat külföldre a termelőknek. A zárjegyek felragasztása is a termelőüzemben megy végbe, s az így felszerelt áru lépheti át a határt. 2006-tól azonban az alkoholtartalmú italok határon történő átléptetéséhez szükséges zárjegyeket nem a termelési helyen, hanem az orosz határt már átlépve kell majd felragasztani.
A harmadik fontos változás, hogy a törvény szigorúbb követelményeket támaszt az alkoholtermelőkkel és -forgalmazókkal szemben. 2006-tól tömény szeszesitalt csak a legalább 50 millió Rbl-es (kb. 350 millió Ft) jegyzett tőkével rendelkező cégek állíthatnak elő, s a borok valamint egyéb, alacsonyabb alkoholtartalmú szeszes italok előállításához is legalább 10 millió Rbl-es jegyzett tőke szükséges. Az alkoholos italok forgalmazásával a jövőben csak jogi személyek foglalkozhatnak, legalább 1 millió Rbl-es jegyzett tőkével. Ugyancsak szigorodtak a forgalmazás pénzügyi feltételei, ezentúl nem lehetséges áruhitel nyújtása, az eladás csak előrefizetéssel engedélyezett.
A szigorú követelmények egyértelműen afelé hatnak majd, hogy jelentősen csökken az alkoholpiaci szereplők száma. Jelenleg az országban mintegy 400 üzem foglalkozik vodka előállításával, a számuk szakértői becslések alapján legalább 50%-kal mérséklődik. Ugyancsak várható a forgalmazók számának csökkenése is. Egyrészt a jövedéki raktárak jó része teljesen megszűnik, vagy a legjobb esetben átalakul közönséges nagykereskedelmi raktárrá, másrészt a kiskereskedelmi hálózat is szűkülni fog. A jelenlegi eladók nagyobb része képtelen lesz teljesíteni az előírt tőkekövetelményt, és nem lesz lehetősége jogi személlyé alakulni sem.
A törvénnyel kapcsolatban több szakértő felvetette, hogy egyes rendelkezések nem egyértelműek. Figyelemmel a jogszabály külkereskedelmi vonatkozásaira, ez év októberében az EU Bizottsága is egy sor kérdést tett fel az orosz félnek, részben kérve a hivatkozott törvényhelyek értelmezését, másrészt sürgetve a hiányzó végrehajtási utasításokat. Az alapvető értelmezési kérdések főként az importhoz szükséges zárjegyek kiadási rendszerével, a szükséges feltételek megteremtésével, a pénzügyi szigorítások homályosságával (pl. az előrefizetés milyen mértékben szükséges, vonatkozik-e az importtermékekre, hogyan változik az árszabályozás, stb.) kapcsolatosak.
(forrás: FVM)