Mi menti meg a Tokaji borvidéket? (x)

Amikor a márciusi Borjog és Bormarketing konferencián a közönség soraiban felállt Demeter Zoltán tokaji borász és megkérdezte, mivel kellene reklámoznia magát a borvidékének, egy pillanatra megállt a levegő a teremben. A kérdése egészen pontosan úgy hangzott: "Furmint, Tokaj, esetleg Vámosújfalu?". Ezzel arra célzott, még mindig nem eldöntött, hogy miután az édes borok fogyasztása a világban jelentősen visszaszorult, mivel lehetne az egykor aszújával híressé vált Tokajt visszatenni a nemzetközi bortérképre. A borvidék első számú szőlőfajtájával, netán a borvidék még mindig elég jól csengő nevével, vagy az egyes településekkel? Anélkül, hogy spoilereznénk, annyit elárulhatunk: messze még a konszenzus.

Unalomig szeretjük ismételni a XV. Lajos francia királynak tulajdonított mondást, miszerint a tokaji aszú "a királyok bora és a borok királya". Ezek az idők azonban már rég elmúltak. Ma egy számjegyű az édes borok forgalmának részaránya a világban. Ezt főleg a rendszerváltás után Tokaj is megtapasztalta a saját bőrén, így jobbkor nem is érkezhetett volna a legendás mádi borász, Szepsy István 2000-ben az Úrágya furmintjával. Több szempontból is forradalmi borról van szó: az alapanyagul szolgáló szőlő egyetlen dűlőből származott; a szőlőtőkéken szándékosan kevés szőlőfürtöt hagytak beérni, hogy azok gyűjtsék magukba az összes táp- és ízanyagot - és a bor egy száraz furmint volt.

Különösen ez utóbbi indította be a magát éppen újradefiniálni igyekvő Tokaj borászainak fantáziáját, egyben eldőlni látszott a hárslevelű kontra furmint vita. Mert bár a kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a furmint őshazája Tokaj, míg a hárslevelű kívülről és legkorábban a 17. században érkezett a borvidékre, utóbbi hamar így is a második legelterjedtebb szőlőfajta lett. A "Tokaj zászlóshajója" cím azonban a száraz Úrágya furmint megjelenésével, úgy tűnt, végleg előbbié lesz. "Több évjárat tesztje alapján, azonos dűlő és azonos technológia mellett a furmintok mindig izgalmasabb, karakteresebb bort adnak. A tokaji termőhely tipikusságát is a furmint mutatja be talán a legjobban" - érvelt nemrégiben egy előadásában ifj. Szepsy István, a korszakváltó bor megalkotójának fia.

A döntéshozók ráadásul nem csak Tokaj, de gyakorlatilag az egész ország marketingjét a furmintra akarták felfűzni, kis túlzással az ország boros brand-jévé kiáltották ki, ahogyan Ausztria a zöldveltelinit. Még napot is kapott, február 1-jét. A várt áttörés azonban nem igazán akart jönni, sőt, a szakértők egyre többet kezdtek arról beszélni, nem biztos, hogy ez a helyes út. "Egy pillanat alatt változhat a piac. Egy időben azt gondoltuk, az Irsai Olivér is a miénk, erre Dél-Afrika felfedezte magának és telepített 6000 hektárt. A furmintot ugyanígy nem jó ötlet kiemelni" - mondta nemrégiben egy konferencián Fiáth Attila nemzetközi borakadémikus.

Mindeközben ráadásul tavaly megszületett a magyar bor értékpiramisa, amely a csúcsra ismét a tokaji aszút ültette. Bizonyos értelemben tehát visszatértünk a startmezőre. De mi a helyzet a másik kérdéssel? Tokaj, esetleg az adott település kommunikálása, ahol a bor készült? Utóbbira lehet jó példa a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület, amit a helyi termelők hoztak létre 2006-ban, mert úgy érezték, a borvidéki termékleírás a magasabb minőségű tokaji boroknak nem nyújt pozitív diszkriminációt. Ezért önkéntes alapon szorították magukat szigorúbb száraz és aszúbor-készítési szabályok közé. Amellett, hogy lobbijuk ellenére a kezdeményezést a mai napig nem tudták a teljes borvidékre kiterjeszteni (a pro és kontra érvek egy másik cikket megtöltenének), más probléma is akad. "Egy, a magyarokon kívül álló akadály a nyelv, a világban nem tudják a magyar borok nevét kiejteni" - mondta nemrégiben Elizabeth Gabay Master of Wine. Mád még csak-csak, de mi lenne a felvezetés konkrét példájával, Vámosújfaluval? Ha ehhez hozzávesszük, hogy a világban állítólag Tokaj a legismertebb Magyaorországhoz köthető szó (még Puskást is megelőzi), akkor a képlet elvileg egyértelműnek tűnik. Ezt foglalta össze Romsics László, a villányi Csányi Pincészet igazgatója az említett konferencia kerekasztal beszélgetésén: "A nemzetközi példákat elnézve és tudva, hogy Tokajt ismeri a világ, számomra egyértelműen Tokaj a válasz. Franciaországban Bordeaux és Burgundia a brand, Spanyolországban ugyanígy Rioja. Egyszerű, rövid információkat kell eljuttatni a fogyasztóknak."

Ugyanezen a beszélgetésen Krasznai Zsófia nemzetközi borakadémikus így vélekedett: "Tokaj az egész ország borágazata számára a zászlóshajó, miközben még nem kezelik helyén a világban. Ez az első feladat, utána lehet településekben, dűlőkben gondolkodni. A furmintot is Tokajjal azonosítják, miközben rendkívül sokfélék a borvidékeink. Más típusú kommunikáció kell az USA-ban, ott sikeres lehetett a furmintot a középpontba állító kampány. Viszont teljesen máshogy működik például Ázsia. Fontos lenne ebből a szempontból is differenciálni."

A kérdésre (Furmint, Tokaj esetleg Vámosújfalu?) a szakértők szerint tehát, legalábbis úgy tűnik, a válasz: Tokaj.

De hogy valóban mennyire nehéz egyetlen közérthető üzenetre redukálni a borvidék kommunikációját, arról mindenki maga is meggyőződhet. Ehhez elég ellátogatni március 24-én a Corinthia Hotel Budapestben megrendezésre kerülő Winelovers Tokaji Március Nagykóstolóra, ahol közel 60 pincészet 150 tokaji borán keresztül lehet szembesülni a borvidék rendkívüli sokszínűségével szőlőfajták, települések, borstílusok tekintetében egyaránt.

(x)