Óriási baki? - Amit másképp kellene csinálni...

Az Európai Bizottság által támogatott Európai Mikrofinanszírozási Hálózat Berlinben tartott IV. nemzetközi konferenciájának vezértémája a mikrofinanszírozási szervezetek és a bankok kapcsolata volt. Az előadások megerősítették, hogy a mikrofinanszírozási szervezetek a bankoknak nem versenytársai, hanem együttműködő partnerei. A bankok érdeklődése megnőtt ugyan a mikrohitelezés iránt, de tekintve, hogy az soha nem lehet profitábilis, e tevékenységet szíves örömest átadják a specializált mikrohitelező szervezeteknek. Nézzük, miről is van szó!

Ahogyan az a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) által kidolgozott és véleményezésre bocsátott anyagokból kiolvasható, az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT, másik nevén a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, II. NFT) tervezett mikrofinanszírozási programjában (Jeremie Mikrohitel Program) felmerült az érintett vállalkozói kör piaci áron és hitelintézetek bevonásával történő támogatásfinanszírozásának gondolata.

Mindezt annak ellenére tervezik, hogy a Helyi Vállalkozásfejlesztési Központok (HVK) - a mikrohitelezésben eltöltött több mint tizenöt éves gyakorlatuk tapasztalatai alapján - kifejezték véleményüket: arra kell törekedni, hogy az alultőkésített, forráshiányos és nem bankképes, de növekedni akaró és tudó magyar mikrovállalkozói kör számára minél alacsonyabb költségen kell forrást és tanácsadói szolgáltatást biztosítani abból a célból, hogy fejlődni tudjanak, és tőkeerejük növekedhessen. Ezt a célt nagyon hatékonyan el lehet érni egy nonprofit, szakosított mikrofinanszírozó szervezetek által működtetett mikrohitelprogrammal.

Hitel vagy támogatás?

A mikrohitelezés legfontosabb célja az, hogy miközben a vállalkozás gazdaságilag és szakmailag megerősödik, megfelelő pénzügyi fegyelmet tanulva bankképes ügyféllé válik. Meg kell említeni, hogy jelen pillanatban a magyar mikrovállalkozások 70-80 százaléka bankhitel nélkül működik, tehát a potenciális ügyfélkör nagyon széles, még akkor is, ha tudjuk, hogy a 7-800 ezer mikrovállalkozás jelentős hányada nem akar növekedni.

A bankok azért nem akarnak mikrohitelezni, mert az túlontúl munka- és költségigényes, illetve kockázatos számukra, így ha vállalják is, csak korlátozott területen, minimális összeggel, megválogatott ügyfélkör számára végzik - kifejezetten szükségmegoldásként vagy társadalmi kényszer hatására. A bankok e "társadalmi kötelezettségüket" legszívesebben más módon, a nonprofit szervezeteken keresztül teljesítik. Fontos kiemelni, hogy a mikrohitelezés
nem egyenlő a bankok által a mikrovállalkozóknak nyújtott hitelekkel!

A HVK-k által javasolt többszintű támogatáspolitika fő elemére - a közvetett támogatások szükségességére - utalva ismételten hangsúlyozzuk, hogy egy a jelenlegi GKM-tervezetnél hatékonyabb mikrohitelprogrammal egyrészt nagymértékben növelhető lenne a vállalkozások tömegeinek forráshoz juttatása, másrészt a fejlesztendő mikrovállalkozások szélesebb rétegei számára lehetne - alacsonyabb támogatásintenzitással ugyan - támogatást biztosítani. A magyar vállalkozások általában alultőkésítettek, de a HVK Hálózat által javasolt módszerrel hozzá lehet járulni nyereségági sajátforrás-képződésükhöz, ezáltal pénzügyi megerősödésükhöz, túlélési esélyük, foglalkoztató képességük növeléséhez és munkahelyteremtésükhöz, a konvergenciaprogramot finanszírozó képességük megtartásához.

Többszintű tanácsadás

Felmerül a kérdés: szükség van-e támogatott alapszintű tanácsadási programra? Ezzel kapcsolatban problémát jelent, hogy az alap-, illetve az emelt szintű tanácsadás jellege és finanszírozása még mindig keveredik a jelenlegi tervdokumentációk megfogalmazásaiban. A HVK Hálózat álláspontja szerint a kétfajta tanácsadás módszertana és finanszírozása nem keverhető össze, ugyanakkor egymásra kell épülniük, ahogyan erre vonatkozó javaslatát a HVK Hálózat már korábban kidolgozta, és el is küldte a döntéshozókhoz. Mindazonáltal
továbbra sem egyértelmű, hogy a GazdaságfejlesztésiOperatív Programból (GOP) csak a Jeremie kapcsán lehet-e támogatást elnyerni tanácsadás végzéséhez.

A vállalkozói tanácsadás támogatását szükségesnek tartjuk, de magasabb támogatásintenzitással, továbbá az alap- és az emelt szintű tanácsadás markáns szétválasztásával.

Az alapszintű tanácsadás 100 százalékos támogatottsága a Jeremie-programhoz kapcsolódóan, de általánosságban véve is szükséges, amit egy erre specializálódott országos szolgáltatóhálózattal célszerű biztosítani. Az alapszintű tanácsadási programok keretében már kiépült az a szak mai és infrastrukturális háttér, amely eredményeivel, szervezettségével bizonyította szükségességét, és ugrásra készen áll a folytatásra. Az emelt szintű tanácsadást alacsonyabb támogatási aránnyal is lehet működtetni (bár a kezdetekben indokoltabb 60-70 százalékos támogatással számolni), de csak akkor, ha a tanácsadás irányított, koordinált és ellenőrzött keretek között működik.

Komplex vállalkozásfejlesztés

Természetesen nem lehet kizárólag a mikrofinanszírozási programokra összpontosítani, ha az ÚMFT tervezett programjairól van szó, ugyanis a mikro- és kisvállalkozások érdekeit leginkább a komplex vállalkozásfejlesztés szolgálja. Ezért javasolja a HVK-k Hálózata, hogy 2007 és 2013 között egy a vállalkozások különböző életciklusaira differenciált és komplex vállalkozásfejlesztési eszközrendszer segítse a vállalkozókat. Ennek figyelembe kell vennie azt a szakmai tapasztalatot, miszerint másképpen fejleszthetők a kezdő, a már működő, illetőleg a növekedési pályára lépő kis- és középvállalkozások.

Másra van szüksége egy kezdő vagy gyengélkedő mikrovállalkozásnak, mást kíván a beszállítóvá válás kritériumrendszere a fejlesztés területén, és megint mást a versenyképesség fokozása terén. Ezért azt tartjuk a leginkább célravezetőnek, ha a komplex vállalkozásfejlesztési rendszer szintjei a lehető legszélesebb vállalkozói réteget célzó közvetett, kisebb összegű támogatási formától haladnak a magasabb intenzitású, közvetlen támogatási formához, amely a versenyképessé válásra alkalmas preferált réteg növekedését hivatott segíteni. Ezt az a szakmai álláspontunk indokolja, hogy hiába lesznek megerősödő kis- és középvállalataink, ha nincs mögöttük utánpótlásként egy olyan nagy létszámú és életképes mikrovállalkozói kör, amelyből újra és újra kinőhetnek a "gazellák".

Nem is kérdéses, hogy a többszintű támogatáspolitikát speciális módon kell működtetni a vállalkozások mérete, életciklusa, regionális elhelyezkedése, ágazati hovatartozása szerint. Ezért támogatta az EU az erre alkalmas intézményrendszer létrejöttét, fejlesztését és működését. Ez ma a megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítványok hálózata, amely a kilencvenes évek elején az Európai Unió szakmai és anyagi támogatásával jött létre. Az alapítványok, illetve azok munkaszervezetei, a Helyi Vállalkozásfejlesztési Központok a kezdetektől fogva az induló és életképes magánvállalkozások gyarapodását, pénzügyi feltételeinek javítását, szakmai ismereteinek megszerzését és bővítését tűzték ki célul a mikrovállalkozások, valamint a kkv-k (kis- és közepes méretű vállalkozások) körében.

A Magyar Vállalkozásfejlesztési Hálózat Konzorciumot (MVHK) alkotó fővárosi és megyei vállalkozásfejlesztési alapítványok tehát már több mint tizenöt éve tevékenykednek a fenti célcsoport helyzetének folyamatos javításán. Teszik ezt többek között tanácsadási, inkubációs
és finanszírozási programokon keresztül, illetve a kormány, az NFÜ és a GKM által a következő hétéves időszakra kidolgozott vállalkozásfejlesztési dokumentumok folyamatos véleményezésével, javaslatok kidolgozásával.

Tény, hogy az elmúlt több mint másfél évtizedben nem volt olyan jelentős, országos vállalkozásfejlesztési program, amelyben egy vagy több vállalkozásfejlesztési központ - mint szakmai műhely - ne vett volna részt, kezdeményező, fejlesztő- vagy menedzselő szervezetként (inkubátorház, ipari park, beszállítói program, klaszterek, agrár- és idegenforgalmi fejlesztési programok), miközben folyamatosan álltak a mikro-, kis- és középvállalkozások rendelkezésére tanácsadással, vagy éppenséggel hitelforrásokkal. Ez magától értetődő, hiszen ez a fő tevékenységük.

Most azonban, amikor eldőlni látszanak az ÚMFT operatív programjainak keretfeltételei, ismét bizonyítani kell - sokéves szakmai munkán alapuló elméleti és gyakorlati tapasztalatok alapján -, hogy a működtetés sovány marginális hasznáért való versenyeztetés nem minőségi javulást hoz a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, hanem a sokadik párhuzamosságot, ahol ők fizetik meg az új szereplők tanulóéveit és működtetésük költségeit.