Minimális pénzből utazta be Dél-Amerikát a magyar pár: így csinálták

Réka újságíróként dolgozik, Balázs pedig informatikus. 2016 őszén épp fröccsöztek, és arról beszélgettek, megrekedt az életük. Elegük lett a mindennapi robotból, úgy érezték, egyre csak messzebb kerülnek attól, hogy megvalósítsák álmaikat. Hirtelen ötlettől vezérelve aznap este, miután hazaértek, vettek két repülőjegyet Costa Ricába. Csak odaútra. Úgy, hogy nem várta őket kint semmi.

- mondta a Pénzcentrumnak Réka. Miután megvették a repjegyeket, nem volt visszaút.

- mesélte. Hogy miken tudtak spórolni, azt mondta, nem vontak meg maguktól minden jót, csak nagyon odafigyeltek arra, mikor mire költenek: mindenből a legolcsóbbat választották, az ebédmenü helyett inkább maguknak főztek, azt vitték magukkal a munkahelyükre is. "Korábban napközben többször is vettem kávét a munkahelyemnél, erről leszoktam, és nem jártunk például moziba. De ugyanúgy találkoztunk a barátainkkal, jártunk szórakozni, csak épp jobban odafigyeltünk a mennyiségre és az árakra" - mondta.

Ő egy év fizetés nélküli szabadságot kapott, a barátja pedig fel is mondott a munkahelyén. Mikor útnak indultak, 300 ezer forintot lekötöttek a bankszámlán, ebből a pénzből utaztak egy év múlva haza. "Ehhez a pénzhez nem nyúltunk, olyan volt, mintha nem is lenne. A megtakarításunkat fél év alatt éltük fel, aztán a második fél évben abból éltünk, amit Costa Ricában kerestünk".

"Az első hónap nagyon kemény volt"

Ugyan már itthonról próbáltak munkát keresni, viszont annyiban speciális helyzetben voltak, hogy semmi esetre sem akartak valamelyik multinál dolgozni egy irodában ülve. Réka légtornász, Balázs pedig zenél. A hobbijukból szerettek volna élni. Nem ment könnyen, de végül is sikerrel jártak.

 - mesélte. "Indulás előtt a neten kerestünk szállást, méghozzá úgy, hogy sok helyinek írtam, érdeklődtem, van-e kiadó szobájuk. Az úgynevezett couchsurfing oldal segítségével találtuk meg az első albérletünket. A lakhatás is nagyon drága, nagyjából a pesti albérletárakkal kell számolni, egy szobár 70-90 ezer forintnak megfelelő összegért lehet kivenni".

Munkát sem találtak egyszerűen. Kiderült, hogy Costa Ricában nem rajongnak a sportért.

 - mondta. Felhívta őket, elment, tartott egy próbaórát, elégedettek voltak és onnantól volt munkája. "Ha valaki dolgozni akar, az tud is dolgozni, nincsenek szigorú szabályozások vagy előírások. Eredetileg ki akartam váltani a munkavállalói engedélyt, de kiderült, ez a folyamat évekig szokott húzódni, és enélkül is meg tudtam oldani, igaz, nem is kerestem annyit, hogy bármi gond legyen az adóhatósággal" - jegyezte meg. Balázs eközben egy fúvószenekarban zenélt.

Közel fél évig éltek Costa Ricán, utána következett Panama, ahol önkéntes munkát vállaltak.

Panamában végül másfél hónapig maradtak, a Karib-tenger közelében lévő dzsungelben egy kezdődő túlélő-túra projektben segítettek: a honlapot kellett elkészíteniük: Balázs a programozás részét csinálta, Réka marketingszöveget írt. Nagyjából napi 3-4 óra ment el a munkával, utána pedig felfedezték a vidéket: járták a dzsungelt, és kivették a részüket az őserdő közepén fekvő tanya körüli munkákból.

Mint később kiderült, gyakorlatilag az egész hely illegálisan működött, Panamában csak bejelentéssel és adózással foglalkoztathatnának önkénteseket, ám ilyesmiről szó sem volt. Viszont a rendőrség sem nagyon abajgatta őket, Réka azt mondta, a komolyabb ügyekkel, mint a drogcsempészet foglalkoznak inkább. Panamában viszont alig költöttek: a legközelebbi bolt nagyon messze volt, úgyhogy azt ették, ami a tanyán vagy a dzsungelben volt: gyümölcsöket, halat a tengerből és persze a tanyán élő csirkéket, kacsákat készítették el. Egy hónap alatt alig tíz ezer forintnyi összeget költöttek. Onnan Kolumbiába mentek, ahol szintén önkéntes munkát vállaltak, egy hostelban falat festettek.

"Az utolsó félévben leginkább utaztunk. Kolumbia nagy változás volt: végre találtunk bárokat, éttermeket, üzleteket, és itt ismerik a couchsurfing-et is, úgyhogy a szálláson is tudtunk spórolni" - mondta. Végül másfél hónapig voltak az országban.

 - mesélte, hozzátéve, nem kell semmilyen engedély ahhoz, hogy valaki például kiálljon, és az utcán árulja a sütijeit. Ők Bogotában utcazenéléssel kerestek pénzt, és bárokban is játszottak.

Arra a kérdésre, mennyit fizetett nekik a hely, azt válaszolta,

 "Nem sajnálják a pénzt a művészetekre, a helyiek szívesen támogatják a zenészeket. Az egész bevételt megkaptuk, a helynek, ahol felléptünk, semmit sem kellett fizetni". Kolumbia után Ecuadorba mentek, ahol egy zeneiskolában tartottak különféle foglalkozásokat. Balázs zongora, gitár és trombita órákat adott, Réka fitness workshopokat és táncórákat.

"Elképesztően egészségtelenül élnek, rengeteg szénhidrátot fogyasztanak, miközben nem mozognak. Sokan azt sem tudják, mi a különbség a szénhidrátok és a fehérjék között, vagy, hogy milyen következményei vannak a túlzott cukor fogyasztásnak". Ecuadorból Peruba, majd Bolíviába mentek és végül másfél hónapot töltöttek Argentínában.

 - mondta Réka. Azokban az országokban, ahol ők jártak, turista vízummal 3 hónapot lehet tartózkodni. "Mi úgy oldottuk meg, hogy 3 havonta elhagytuk az országot pár napra, és utána visszamentünk" - jegyezte meg.

Ha valaki Közép- , illetve Dél-Amerikába vágyna, az Országos Epidemológiai Központ ajánlása szerint érdemes beadatnia magának a Hepatitis A, a Hepatitis B, a Hastífusz és a Diftéria-tetanusz elleni oltást, kötelező védőoltás viszont nincs. Réka és Balázs csak a Hepatitis A és B elleni védőoltást kapták meg utazás előtt, ennek összege attól is függ, ki hol adatja be az oltásokat, de 10-14 ezer forint közötti összegre kell számítani. Ők egyébként nem kötöttek egészségbiztosítást az útra, orvoshoz egyszer kellett menniük, Rékának tüdőgyulladása volt és Bolíviában egy magánorvost kerestek fel. "Bolívia nagyon olcsó hely, én egy helyi magánorvoshoz mentem el, a háromnapos kezelés nagyjából 4000 forint volt. Jóval drágább lett volna, ha  egy angolul beszélő orvost kerestem volna fel" - mondta, hozzátéve, ő ugyan beszélt spanyolul, de a barátja a kiutazáskor még nem.

- mondta, hozzátéve, az ő példájuk jól mutatja, hogy nem pénz, hanem inkább elhatározás kérdése, ha valaki egy évig Közép- vagy Dél-Amerikában szeretne élni.