Itt a régen várt szavazás: autósok a biciklisek ellen

Parázs téma a városi biciklizés, vannak támogatói és ellenzői is, néhány dolog azonban biztosnak tűnik. Aki biciklire ül és nem autóba, az nem bocsát ki szálló port, így hozzájárul ahhoz, hogy a városban is jó minőségű levegőt szívhassunk, a levegőben található szálló por mennyisége ugyanis fontos referenciapontja a levegőminőségnek.

A szálló por olyan finomszemcsés szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagokból áll, melyeket könnyen belélegzünk és nagymennyiségben jelentős egészségügyi kockázatnak tesszük ki magunkat. Van közöttük természetes anyag is, mint a pollen, viszont nagymértékben kibocsátják autók is. Általában kétfajta szállópor-telítettséget mérnek, az egyik a 10 mikrométer, a másik pedig a 2,5 mikrométer átmérőjű szemcsék mennyiségét vizsgálja a levegőben. Összehasonlításképpen az emberi haj 100 mikrométer átmérőjű.

Bár többek között a kémiai összetételétől is függ, hogy mennyire mérgező a szálló por, két dolog általánosságban is megállapítható. Minél kisebb a szálló por mérete, annál mélyebbre tud eljutni a tüdőben, így annál kártékonyabb, és minél tovább vagyunk kitéve a szennyezésnek, annál rosszabb lesz a hatása.

Mi baj lehet egy kis porból...

A bakteriális és gombás fertőzéseken túl, az egészségügyi határértéken túli szálló por belégzésétől olyan súlyos betegség is kialakulhat szervezetünkben, mint a rák, végső soron pedig korai halálozáshoz is vezet, ha túl sok szennyezett levegőt szívunk be. A legszennyezes.hu azt írta 2016-ban, hogy Magyarországon 12 800 ember hal meg évente a légszennyezés káros hatásai miatt az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint.

A városokban az egyik elsődleges forrása a szálló pornak az autózás. Egyes szakértők szerint Londonban például annyira kétségbeejtő a helyzet, hogy az sem megoldás, ha 2040-re betiltják a benzinnel vagy dízellel működő új autók értékesítését, mivel az elektromos autók is hozzájárulnak a szállópor-szint emelkedéséhez (elég csak arra gondolni, hogy fékezéskor a gumiból, haladáskor pedig az aszfaltból kerülnek szemcsés anyagok a levegőbe).

A fentiek alapján nincs mese, egyszerűen kevesebb autóra van szükség a városokban, így közös érdeknek tűnik, hogy minél többen maradjanak télen is kétkeréken, azonban pont a száll por miatt sok helyről lehet hallani, hogy a városi biciklizés egészségtelen, ez viszont így nem igaz.

A Cambridge-i Egyetem kutatói arra jutottak a Quartz cikke szerint, hogy csak a 2,5 mikrométer átmérőjű szmogrészecskéket figyelembe véve, egy Budapesthez hasonló mértékben szennyezett városban (Chicago és Buenos Aires) napi 855 percig (tehát 14 órán és 15 percen keresztül) lehet úgy biciklizni, hogy minden biciklizéssel töltött perc a testmozgásból adódóan több egészségügyi előnnyel, mint a légszennyezésből származó hátránnyal járna.

Debrecen a magyar Sao Paulo

Debrecen esetében ugyanez az adat 480 percnél (8 óra) jár, Sao Paulo légszennyezettsége alapján. Ezzel a két értékkel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a kutatás módszertana nem vett figyelembe semmilyen más olyan értéket (például a nagyobb átmérőjű szálló port vagy a nitrogén-dioxidot), melyek belégzése befolyásolhatja, hogy mennyire egészséges városban biciklizni.

Döntöttem, tekerek

Mindenesetre, ha úgy döntünk, hogy télre sem állunk le a tekeréssel, akkor érdemes néhány dolgot megfontolni. A bikemag.hu cikke szerint fontos, hogy megfelelő ruhában üljünk a biciklire, hogy a kényes testrészeinket megvédjük a hidegtől és a széltől. Mutatjuk, melyek ezek:

Arra is felhívják a figyelmet, hogy fontos olyan ruhát választani, amiben mozgás közben nem izzadsz le, mert akkor egyfelől büdös leszel, másrészről pedig megállás után fázni fogsz. A másik oldalról viszont az is fontos, hogy ne fújjon át a ruhádon a szél, mert akkor meg tekerés közben fogsz szétfagyni. A legegyszerűbb, ha városban utcai ruhát veszel fel, és ehhez vásárolsz néhány speciális kiegészítőt. Ezeket is mutatjuk.