Így utazta körbe a világot minimálbérből a fiatal magyar házaspár

Zita és Árpád éppen az esküvőjüket tervezték, amikor kitalálták, hogy szeretnének utazni. És ha már a kettő időpontja ilyen közeli, miért ne lehetne az utazás egy évekig tartó nászút? Ekkor már több éve dolgoztak, Árpád informatikusként, Zita pedig pedagógus nevelőként. Összegyűjtöttek egy autóra valót, 4 millió forintot, de végül inkább utazásra költötték. Elmondásuk szerint az utat nagy vonalakban egyetlen beszélgetés alatt döntötték el: Zita messzire akart menni, mondjuk Indiába, Árpád felvetette, hogy menjenek biciklivel. És ha már Indiáig elmennek, akkor ott van a közelben Indonézia is, de ha már odáig elmennek, akkor meg kellene nézni Ausztráliát és Új-Zélandot. A nászutat másfél - két évre tervezték, de később úgy gondolták, hogy utaznak még egy "keveset",és Amerika felé vették az irányt, majd Párizsba repültek, onnan pedig biciklivel haza. 4 év 2 hónap 3 hét és 5 nap volt a teljes útjuk.

A cél azt volt, hogy biciklivel megtegyék az egyenlítő hosszát. A magyar határátkelőnél már várta őket a család és a barátok, onnan együtt bicikliztak haza Budapestre. Útközben megünnepelték a letekert 40 ezer kilométert, majd azt is, amikor teljesítették az egyenlítő hosszát, a 40 ezer 75 kilométert is a Bakonyban.

Pontos anyagi nyilvántartás 

A fiatal pár a költségeiket fillérre pontosan vezették az egész út során. Tehát 4 millió pár százezer forinttal vágtak neki a túrának, végül 10 millió 100 ezer forintba került a teljes út kettőjüknek. 

Ebben minden kiadásuk benne volt, a szállás, az étel, a repülőjegyek, a belépők és a szuvenírek is.

De honnan szerezték meg utazás közben azt a majdnem plusz 6 millió forintot? "Egy éve utaztunk, amikor elkezdtünk cikkeket írni az egyik legnagyobb magyar hírportál utazás rovatába, majd két magazinnak is. Blogot vezettünk az utazásról, rengeteg képet csináltunk, és a honlapunkon lehetett képeslapokat rendelni adományért, ki mennyit gondol alapon - több mint 400 képeslapot küldtünk, és ebből is összejött pár százezer forint. 

- mondta Árpád. Ha egy órát dolgoztak a szőlőben, az majdnem egy nap költségét fedezte. Természetesen az egy napra jutó kiadás átlag, hiszen egy Ausztráliában, vagy USA-ban töltött nap ennél többe került, a szegényebb, ázsiai országokban viszont nagyon olcsó volt az élet.

- mondta Zita.

Egyedül a banki költségeket nem vezették, amit utólag sajnálnak, mert például a szegény ázsiai országokban a napi készpénzfelvételi limit 15 ezer forint értékű valuta volt, a felvételért viszont 2200 forintot is levont a bank. Szóval a bankolás sokszor drága volt, de a kártyás fizetést sem lehetett mindenhol megoldani, például egy útszéli kis vendéglátóhelyeken.

Fedelet a fejek fölé

A fiatalok az internetet használták arra, hogy szállást találjanak, vendéglátó oldalakon keresgéltek, közösségi site-okon, mint pl. a Couchsurfing.org és a Warmshower.org, de olykor külföldön élő magyar családok is befogadták őket. Dél-Amerikában a Casa de Ciclistas nevű kerékpáros közösségi házakban már hagyománya van annak, hogy befogadják éjszakára a bicikliző turistákat, de gyakran töltötték az estét tűzoltóság, vagy rendőrség udvarán is a sátrukban, templomokban és kolostorokban is megszálltak. Amikor meg épp semmi nem akadt, és az időjárás úgy engedte, akkor a sátrukban éjszakáztak. De a szegényebb ázsiai országokban, távol a turisták által közkedvelt helyektől sokszor már pár száz forintért már találtak szállodaszobát.

- mondta Árpád.

Mert enni kell...

Kétfogásos menüt 300 forintért (igen, tényleg háromszáz forint) már lehetett kapni egy-egy szegényebb országban. Az árak szerint "középkategóriás országokban" pedig a turistahelyektől távolabb eső utcákban tudtak olcsóbban enni. 

Ahol pedig drága volt az élet, vagy nem volt más lehetőségük (például a Himaláján), akkor főztek magukra a fiatalok. 

- mondta Zita.

Mi legyen a hátizsákban?

A fiatalok szerint négy évre is ugyanannyi cuccot kell vinni, mint egy hétre. Két évszaknak megfelelő ruházat, egy kis hálószoba, egy kis konyha, egy kis iroda, és egy kis fürdőszoba. Mindezt biciklin. "A fekvő biciklik 18 kilósak "üresen", négy táskánk volt, és attól függően, hogy mennyi étel és víz volt nálunk, megpakolva egy bicikli összsúlya 45-60 kiló volt. De ma már kevesebb cuccot vinnénk, mert volt, amiről időközben kiderült, hogy felesleges" - mondta Árpád.

"Amik bizonyítottan nagyon hasznos eszközök, az a vízszűrő - ezzel rengeteget spóroltunk-, az összecsukható lavór, amiben mostunk, mosogattunk, hajat mostunk, és akkora helyet foglal, mint egy pénztárca. És a zuhanyzsákunk is nagyon hasznos volt" - mondta Zita. Hozzátette, egyetlen tisztálkodási szer elég, az pedig a szappan, amivel fürdeni és mosni is egyaránt lehet.

Ideje hazamenni

A házaspár szerint az egyik legizgalmasabb dolog az volt az utazásban, hogy folyamatosan szervezték az utat, és alkalmazkodtak a körülményekhez. Nem volt biztos bázis, hogy hol fognak aludni, enni, kikkel találkoznak majd aznap, és mindez nagyon izgalmas ugyan, de jóból is megárt a sok. 

"Nagyon jó volt, hogy kétszer addig utazhattunk, mint ahogy előre elterveztük, és akkor tudtuk abbahagyni, amikor úgy éreztük, hogy elérkezett az idő, hogy hazamenjünk" - mondta Árpád. - "Egyik este arról beszélgettünk, hogy ha megnyertük volna a lottót, és rengeteg pénzzel utazunk, akkor sokkal szegényebb lett volna a túránk. Így rá voltunk szorulva sokszor az emberek segítségére, meg kellett tanulnunk a alapszinten a helyi nyelveket. Az utunk elején Törökországban 40 napot töltöttünk, és amikor továbbindultunk, több mint 80 szót tudtunk összegyűjteni, amit ott tanultunk. Azután minden új országban kikérdeztük az első angolul beszélőt az alapszavakról, hiszen teljesen máshogy fogadják az embert, ha a másik anyanyelvén köszön, meg tudja kérdezni a helyiektől, hogy merre talál boltot, vagy, hogy sátrazhat-e a kertjében".

A fiatalok hazaérkezésük óta számos előadást tartottak már az utazásaikról. Elmondásuk szerint 7 milliárd féleképpen lehet utazni, és senkinek sem akarják megmondani, hogyan tegye, csak arról mesélnek, hogy ők hogyan csinálták, és utólag mit csinálnának másként.