Lehet(ne) autód hitel nélkül is: külföldön már sikerre vitték!

Az úgynevezett carsharing (magyarul autótárs) egyfajta környezetbarát, fenntartható közlekedési formának is felfogható, hiszen ebben az esetben egy autót több tulajdonos, pontosabban autótárs-klubtag használ, előre meghatározott időbeosztás szerint. Ez a klubtagnak számos előnyt jelent, különösen azoknak, akik csak ritkán használnak autót, mondjuk hétvégi nagybevásárlásokhoz, kirándulások alkalmával, vagy ha a vidéki nagymamát mennek meglátogatni, azonban hétköznap tömegközlekedéssel, vagy gyalog járnak munkába.

Sokan mégis akár erejükön felüli adósságokba verik magukat, hogy saját tulajdonú autóhoz jussanak, holott erre kitűnő alternatívát jelentene az autómegosztás. Ennek lényege abban áll, hogy a tagok a klub tulajdonában lévő, és általa fenntartott autókat használják, természetesen előre leegyeztetett időpontban.

2000-ben hozzávetőleg mintegy 490 nagyvárosban működtek autóstárs-klubok, ma már azonban - World CarShare Consortium adatai szerint - ezen városok száma közel ezernél jár a, köztük olyan helyeken is, mint Bécs, vagy Zágráb.

Első hallásra talán sokak számára nem világos, hogy mi is a különbség a carsharing és a mezei autóbérlés között. A legfontosabb különbség talán a szervezettségben, illetve az autóhoz jutás időigényében ragadható meg, hiszen míg bérlésnél alkalmazkodni kell az iroda nyitvatartási idejéhez, minden alkalommal meg kell adni személyes adatainkat, számos papírt ki kell tölteni, és közölni kell azt is, hogy mennyi időre szeretnék az autót használni, addig carsharing esetén ezek a kellemetlenségek nincsenek, hiszen bármelyik telephelyen felvehetjük a kocsit, és szintén bárhol le is tehetjük azt, akár hajnali kettőkor is. Mivel a tagokkal általában keretszerződést kötnek, nem kell minden egyes használat előtt külön megállapodás kötni, ami rengeteg időt megspórol, és így valóban akár fél órás használatra is megéri közös használatú autóba ülni.

Ami a konkrét működési formát, a szolgáltatás díját illeti, nos az szinte minden városban eltérő, nincsen tehát "best practice", van ahol profitorientált cégek, másutt önkormányzatok végzik az ellátást, de akadnak valóban klubtagok által létrehozott, közös tulajdonban lévő autóflották is, melyeket csak a tagok használnak. A díjszabás általában idő, illetve kilométer alapú, vagyis valóban csak a használtért kell fizetni. Van ahol telefonos operátornál, vagy interneten kell az autót előre lefoglalni, másutt akár egy azonosító kártya segítségével is felvehetjük az autót a telephelyről, amiről egyből le is húzzák a használati díjat, és a benzinért is ezzel tudunk fizetni a kutakon - mert bizony teli tankkal szokás letenni ezek a járműveket is.

Az autótárs-kluboknak tehát számos variánsa létezik, bár céljukat és előnyeiket tekintve lényegében azonosak mind az egyéni felhasználóra, a közösségre, az adott városra, környezetre és gazdaságra nézve. Előnyeik közé sorolható:
- Számos felmérés alapján költségmegtakarítás érhető el vele, amit a közös használat eredményez, különösen azok számára, akik évente átlagosan 10 ezer kilométernél kevesebbet utaznak
- a tömegközlekedés tehermentesítése, illetve a hiányos útvonalak pótlása
- megoldást jelent a városok parkolási problémáira, hiszen az autók így túlnyomórészt úton vannak
- mivel zömében a tömegközlekedést kiegészítve használják ezeket az autókat, a forgalom is csökken, és az utak biztonsága is javul
- kevesebbet kell az utak javítására, fenntartására is költeniük a városoknak,
és még folytathatnánk, ha külön-külön megvizsgálnánk az egyes városokban bevezetett autótárs-klubok tapasztalatait.

Akadnak olyan városok, ahol külön parkolóhelyet, sőt, külön autósávot is biztosítanak a carsharinges autók számára, tehát így még gyorsabban eljuthatnak az autósok céljukhoz. Ezzel szemben Svájcban a Mobility carsharing cég valamint a tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó vállalatok kölcsönös kedvezményeket nyújtanak egymás felhasználóinak, sőt a kényelem fokozásárét az autópark egy része pályaudvarok közvetlen közelében helyezkedik el, hogy az ingázóknak valóban reális alternatíva legyen a közös autóhasználat.

A környezetre gyakorolt kedvező hatását nem is szükséges nagyon magyarázni, elég ha egy 2000-ben készült svájci felmérésre utalunk, amely szerint évente átlagosan 6700 kilométerrel, vagyis hozzávetőleg 73 százalékkal csökken az autóhasználatuk azokank, akik carsharingre térnek át, helyette ugyanis többet motoroznak, kerékpároznak, de főként többet használnak tömegközlekedési eszközöket.

Mi a helyzet itthon?