Mi a szeparációs szorongás? Mikor kezdődik a szeparációs szorongás babáknál, kutyáknál?

Cikkünkben a szeparációs szorongás témakörét járjuk körbe: tudd meg, mi az a szeparációs szorongás, mi a szeparációs szorongás jelentése és a szeparációs szorongás babáknál mikor kezdődik. Amellett, hogy eláruljuk, a szeparációs szorongás mikor kezdődik, azt is megtudhatod, a szeparációs szorongás meddig tart, hogyan nyilvánul meg a szeparációs szorongás kutya esetében (kutya szeparációs szorongás) és miben más a szeparációs szorongás baba szemszögből. Mit tehetünk a szeparációs szorongás ellen embergyermekeknél, kutyáknál?

Mi a szeparációs szorongás?

A szeparációs szorongás egy teljesen természetes jelenség, a legkisebb gyermekeknél és a háziállatoknál (különösen a hozzánk szorosan kötődő kutyáknál) is előfordul. Fontos különbség az emberi és a kutya szeparációs szorongás között azonban az, hogy az emberi szeparációs szorongás jellemzően babáknál alakul ki, a kutyáknál viszont az állat felnőtt korában is előforduló pszichés jelenségről van szó. A szeparációs szorongás lényege, hogy a kisbabában (vagy pl. kutyában) aggodalmat, szorongást okoz az, hogy talán elveszíthetik életük legfontosabb részét, az anyukájukat (vagy kutyáknál a gazdájukat), ami miatt különböző viselkedésbeli tüneteket produkálhatnak.

1. A szeparációs szorongás baba esetében

A szeparációs szorongás a baba esetében egy természetes, a személyiség és az intelligencia fejlődésével járó jelenség. A kisgyermekek szeparációs szorongásának az az oka, hogy a baba előbb utóbb fejlődni kezd, ami az anyától való eltávolodással jár (kúszik, mászik, majd járkál), viszont ez, ahogy a babában is tudatosul a távolság, megijeszti a kisgyermekeket, akik attól félnek, hogy a korábban vele egyet alkotó anya jelensége megszűnik – ez maga a szeparációs szorongás lényege.

Mik a szeparációs szorongás jelei babáknál?

A szeparációs szorongás baba esetében intenzív baba-mama kötődés és nyűgösség formájában nyilvánulhat meg: a baba sírni kezd, ha az anya leteszi, vagy ha kimegy a szobából, bizalmatlanná válik az idegenekkel szemben, de ez mind a kisbabák önállósodási folyamatának a része. A nagyobb, 1,5 év körüli gyerekeknél a szeparációs szorongás teljes kétségbeesésben nyilvánulhat meg: ha nem látja az anyját, átmenetileg elutasítóvá válhat a nagyszüleivel, sőt, az apjával szemben is.

A szeparációs szorongás babáknál mikor kezdődik?

A baba szeparációs szorongás jellemzően 2 hullámban következik be: először 8 hónapos kor körül, majd 1,5 éves kor tájékán – aggodalomra semmi ok, a szeparációs szorongás normális dolog, viszont tény, hogy a korábbi idilli baba-mama szimbiózisban zökkenőt okoz. Az első szorongásos időszakot tovább nehezíti, hogy a szeparációs szorongás éppen egybeesik az emésztőrendszeri, mozgásrendszeri és alvászavarokkal járó idegrendszeri fejlődések idejével, melyek még nyugtalanabbá tehetik a babát.

A szeparációs szorongás második időszaka 1,5 éves kor körül jön el újra: a baba ekkor éli a felfedezések korát, már tud járni, folyamatosan a határait feszegeti, de még megijed attól, hogy mi mindenre képes az anyja nélkül – ez a korszak a valódi szeparációs szorongás, azonban az ilyen korú gyerekek úgy szeretik a világot felfedezni, ha az anyjuk biztonságot ígérő jelenlétét is érzik közben. A megoldás a fokozatos szoktatásban rejlik, nagy körültekintéssel kell megszerveznünk a szeparációs szorongás idején külön töltött időszakokat.

Meddig tart a szeparációs szorongás babáknál?

A baba szeparációs szorongás egy néhány hónapig tartó folyamat (a szeparációs szorongás első szakasza általában 6-tól 10 hónapos korig befejeződik), hossza nagyban függ a baba természetétől, ugyanis míg egyesek bátrabbak, függetlenebbek, mindig akadnak olyan babák, akik „anyásabbak”. Érdekesség, hogy a korábban szorosan együtt töltött idő után az anya épp ilyenkor (6 hónapos kor környékén) érzi azt, hogy lazíthat a kötődésen, szívesebben hagyja rá a babát a nagyszülőkre például – azonban az időzítés nem ideális, ugyanis a szeparációs szorongás időszakában sokkal jobban megviseli a babát a külön töltött idő, mint egyébként.

A szeparációs szorongás második időszaka szintén egy néhány hónapot felölelő időintervallum, ami az anyaság nehezebb időszakai közé tartozik, azonban ilyenkor az anyák már tudják, mi az a szeparációs szorongás, mitől alakulnak ki ezek az érzések a gyermekben és hogyan kell a szeparációs szorongást kezelni.

Mit tehetünk a babák szeparációs szorongása ellen?

Így, hogy tudjuk, mi a szeparációs szorongás lényege, már érthetjük, miért alakul ki a szorongás a babákban. A szeparációs szorongás első szakasza megterhelő lehet az anyának, azonban fontos, hogy emiatt ne haragudjunk a babára, ez egy normális biológiai folyamat. Próbáljuk meg higgadtan kezelni a nyűgös helyzeteket, „beszélni” a babával, vagy olyan helyre tenni, ahol látja a napközben ténykedő anyukáját (ilyenkor már nyugodtan lehet például főzni a gyermekre való vigyázás közben, ráadásul végig együtt lehetünk velük).

A szeparációs szorongás második hullámában már el lehet magyarázni a gyermeknek, hogy anya hazajön a vacsoráig vagy a fürdetésig, azonban fontos, hogy a gyereknek tett ígéreteket beváltsuk, különben bizalmatlan lesz az ilyen esetekkel szemben. Engedjük a gyermeket a szeparációs szorongás idején rendszeresen visszatérni az anyjához, hogy átjárja a biztonságérzet, de fokozatosan meg kell szoktatni vele, hogy anya nem tud mindig jönni, ha eltörik a mécses.

2. A szeparációs szorongás kutya esetében

Érdemes a szeparációs szorongás témakörét megvizsgálnunk a gazda-háziállat viszonyában is, ugyanis a szeparációs szorongás nem csak az embergyermekekre, hanem a kutyákra is jellemző jelenség, amit mindenképpen meg kell tanulnunk kezelni, ha nem szeretnénk egész nap a kutyusunk otthoni viselkedése miatt aggódni. A legnagyobb probléma jellemzően a lakásban tartott kutyáknál merül fel, akiket nem érik a kinn tartott állatokhoz hasonlóan ingerek, teljesen egyedül kell megvárniuk, amíg a gazdájuk hazaér (tipikus példa a korábban home office-ban dolgozó gazdi munkahelyváltása).

A szeparációs szorongás kutya esetében számos okra visszavezethető, nem csak akkor jellemző jelenség, amikor a kutyus (sokszor még kölyökként) megérkezik a családba. Lehet a szeparációs szorongás oka költözés, változás a családban, vagy egy kutyatárs elvesztése, napirendváltozás, túlzott egyedüllét, ami unalommal és magánnyal jár stb. Minden kutyus máshogy reagál arra, ha a gazdája elmegy otthonról: egyesek – a természetüktől függően – élvezik a nyugalmat (pl. sokgyermekes család kutyája), mások a legkisebb elszakadást is komoly lelki traumaként élik meg (más kutyák ellenben a kontrollvesztéstől szoronganak, úgy érzik, nem tudják megvédeni gazdájukat a távollétükben).

A kutya szeparációs szorongás mikor kezdődik, meddig tart?

Azt, hogy mikor kezdődik a szeparációs szorongás, nagyban befolyásolja a kutyánk természete: a tapasztalt ebeknél 4-5 óra várakozás után jön el a szeparációs szorongás időszaka, más kutyusokál rögtön azután, hogy a gazda magára hagyta őket – azonban általánosságban 20-40 percnyi egyedüllét szokta a szeparációs szorongást előidézni. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a szeparációs szorongás a kutyának nagy stresszel jár, ami sokszor napi 8-9 órán keresztül tart, ez idő alatt, hogy a kutya levezesse a feszültséget, sokszor ugat, nyüszít (mondhatni „sír”), de gyakori az ajtókaparás, a nyugtalan járkálás, sokak pedig rágásban, rombolásban vezetik le az idegességüket. A szeparációs szorongás jelei közé tartozik a bepisilés/bekakilás, a kinti kutyáknál az ásás vagy a szökési kísérletek, egyes kutyusok saját lábukat, farkukat kezdik rágni.

Mit tehetünk a kutya szeparációs szorongás ellen?

Ugyanúgy, ahogy az embergyermeknél, a szeparációs szorongás a kutyánál is egy természetes jelenség, ezért fontos, hogy a kutyus pánikjára ne haraggal reagáljunk, hiszen ő végig csak utánunk vágyakozott, így nem fogja megérteni, miért vagyunk rá mérgesek. A kutya szeparációs szorongás ellen ma már kiváló, jól tanulható napirend és egyéb gyakorlatok léteznek: fontos, hogy ügyeljünk a kutya rendszeres megmozgatására, lefárasztására, hogy ne energiával telve várjon minket egyedül napközben, emellett mentálisan is képeznünk kell őket, hogy szokják az egyedüllétet.

A szeparációs szorongás kutya esetében jól oldható a fokozatos szoktatással és az egész család együttműködésével, emellett arról is fontos gondoskodnunk, hogy a kutyus le legyen foglalva az egyedül töltött időszak alatt, ne unatkozzon, ami szintén újabb stresszforrás – ilyen esetekben jól jöhet egy kis rágcsálnivaló, néhány játék, sokaknál pedig egy kutyatárs oldja meg a problémát, akivel a közösen együtt töltött nap társasággal, játékkal, közös szundítással telik.