Tisza, Duna, Balaton, Zala: ki nem találod, melyik szerepel legtöbbször magyar település nevében

A Pénzcentrum korábban már megvizsgálta, hogy a friss lakossági statisztikák szerint mely településeken nőtt a lakosok száma az utóbbi egy, illetve öt évben, hol volt a legnagyobb lakosságszám csökkenés, és hogy a Balaton partján melyek a legnépszerűbb települések az utóbbi időben. Elemzéseink során több érdekes számadatra bukkantunk: pl. a Balaton környéki települések közül 32 viseli a Balaton- előtagot. Ennél – bármilyen meglepő – Duna- előtagú településből kevesebb van (mindössze 21), míg Tisza- kezdetű község- vagy városnévből 58. Még a Zala- előtagú települések (37, illetve +1 község, mely egy az egyben a Zala nevet viseli) is létszámfölényben vannak a Duna- kezdetűekkel szemben.

Természetesen a Zala nemcsak egy magyar folyó, hanem tájegység is: a nevet dombság és megye is viseli, így nem csoda, ha sok település kapta előtagként. Ilyen községek nem is csak Zala megyében fordulnak elő. A Somogy- előtagot szintén sok település, pontosan 27 viseli, és Nyír- kezdetűből is 33 van, utalva a Nyírség tájegységre. Jász- kezdetű, illetve Kun- és Kiskun- előtagú településből is akad 17-17.

EZ IS ÉRDEKELHET

Tömegével költöznek ezekre az eldugott balatoni településekre a pestiek: mit tudhatnak?

Nagyon népszerűek lettek az utóbbi időben a kisfalvak a Balaton mentén, a városok közül pedig leginkább Balatonalmádi és Kenese, valamint Zamárdi állandó lakossága nőtt jelentősen.

Vajon hegységeink közül, ha nem is magasabb a Bükk, van-e több ilyen előtagú település, mint Mátra- kezdetű? Valójában ugyanúgy 9-9 ilyen helységünk van. A Bakony- előtagúakból viszont 20-at is meg tudtunk számlálni.

Nemcsak az előtagok lehetnek érdekesek, ugyanis a köznyelvben gyakran egy-egy összetett nevű település esetén csak az utótaggal utalunk a helységre. Így lesz Budapestből a beszélt nyelvben csak Pest, Székesfehérvárból Fehérvár, vagy Balatonalmádiból Almádi, Dunatetétlenből Tetétlen. A sok azonos utótag miatt azonban fontosak az előtagok a megkülönböztetésben, hiszen csak -szentgyörgyökből van 15 az országban – köztük a leghosszabb nevű település Jászfelsőszentgyörgy.

Magyarországon rengeteg a -fa, illetve a -falva végződés: 61, illetve 32 ilyen település van az országban. Csak Újfalukból van 16, Újvárosból viszont már csak három: Duna-, Tisza- és Balmazújváros. A -hely végződésű helységekből 23 van, míg -kútból 18. Ami szintén nem meglepő, az országban van 66 -háza végződésű helység, melyből 12 tulajdonképpen Egyháza (vagyis 11 és fél, hiszen Kiskunfélegyháza csak egy fél Egyháza).

A magyar települések névadására annyira jellemző az ilyenfajta előtagozás, hogy még a kitalált, képzetelbeli, fiktv helyek elnevezésében is nagy szerepük van. A leggyakoribb utótagok ez esetben is felbukkannak, sokszor eltorzított gúnyos, vagy akár humoros formában. Így jött létre a köznyelvben Pilisborzasztó, Salakszentmotoros, Baranyaberenye, vagy Balatonmackóalsó. Ilyen fiktív helynevekből rengeteg bukkan fel tévéműsorokban, irodalmi művekben is: például Csillagkút, Csudékfalva, Humbákfalva, Kiskunfertő, Makkosfüzítő, Mátraszentanna, Pajkaszeg, Piliscsávoj, Rácpácegres, Vasbogdány. A sort még hosszan lehetne folytatni, hiszen csak Balaton- kezdetű kitalált településből van 16 a Wikipédia szerint: Balatonátokháza, Balatonbogdány, Balatonborzadály, Balatonbögyörő, Balatoncsillag, Balatonemőd, Balatonidrány, Balatonkopács, Balatonkörtvélyes, Balatonnádas, Balatonmeggyes, Balatonszemezd, Balatonszentgál, Balatonszered, Balatonszuttyó, és Balatontelki.

Hogyan keletkeztek Tisza-, Zala-, Balaton-, Somogy-, Bakony-, stb. előtagú településnevek? Mikor nevezték el őket?

A településnevek keletkezésének története nagyon hosszúra nyúlva vissza, viszont az előtagoknak a megszaporodása az utóbbi 100-150 évre tehető. 1898. február 17-én hirdették ki ugyanis azt a törvénycikket, amely „a  község- és egyéb helynevekről” rendelkezett, egyúttal új fejezetet nyitott a magyarországi települések névadásában. A 19. század végén ugyanis számos település rendelkezett több névvel, névváltozattal, illetve több olyan település volt az országban, amely azonos nevet viselt. Az 1898. évi IV. törvénycikk kimondta, hogy „minden községnek csak egy hivatalos neve lehet”, és létrehozták az Országos Községi Törzskönyvbizottságot, melynek feladata volt többek között a többnevű községek hivatalos helynevének megállapítása, a többszörösen előforduló község- és egyéb helynevek kiküszöbölése; és az újonnan alakuló községek elnevezése.

A Központi Statisztikai Hivatal kiadványából - A történeti Magyarország városainak és községeinek névváltozatai az országos községi törzskönyvbizottság iratanyaga alapján (1898–1913) – kiderül, hogy a múlt század végén 826 községnevet – minden megkülönböztető jelző nélkül – egynél több község viselt, és a történeti Magyarország több mint 12 és fél ezer önálló települése közül több mint kétezer községnek olyan neve volt, amely egynél több község elnevezését is szolgálta. Dr. Kápolnai Iván a KSH Szemlében említi példaként, hogy 93 Újfalu nevű település közül hatnak egyáltalán nem volt jelzője, de még a jelzős szerkezetűek is megismétlődtek. Jelenleg 16 -újfalu végződésű település található az országban, a csökkenés elsődleges oka az ország területének csökkenése, másodsorban a névváltoztatások.

A magyar szent korona országainak ethnográphiai térképe az 1880-ik évi népszámlálás adatai alapján. Budapest 1886. Forrás: Wikimedia Commons

A magyarországi községnevek egységesítése volt az első nagy mérföldkő a jelenlegi településnevek kialakulásában - így abban is, hogy sok a tájegységre utaló előtagú településünk. Az Országos Községi Törzskönyvbizottság több éven át dolgozott a települések összeírásán, majd javaslatokat tettek a továbbiakban hivatalos településnevekre, megvitatták és elfogadták azokat. 1912-ig összesen 59 megye került sorra. A helységek nagyobb részének a nevét, amelyek az országban egyedül fordultak elő korábbi formájában, változatlanul megtartották. Végül mintegy 4550 településnév megváltoztatására került sor. A törzskönyvbizottság 1913 után is tovább működött, foglalkoznia kellett a beérkező nagyszámú fellebbezésekkel és ismételt változtatási kérelmekkel.

Az 1900 és 1918 közötti időszakban lett például Meszesgyörökből Balatongyörök, Őszödből Balatonőszöd, Fokszabadiból Balatonszabadi, Faluszemesből Balatonszemes, Surányból Beregsurány, Kistétényből Budatétény, Cserőbercelből Ceglédbercel, Galgakövesdből Nógrádkövesd, vagy Szentimréből Tiszaszentimre A Magyar Népköztársaság helységnévtára (1973) adatai szerint. 1920 és 1929 között lett Kilitiből Balatonkiliti (jelenleg Siófok kertvárosi városrésze, melyet 1968-ban csatoltak a városhoz). Balatonmáriából Balatonmáriafürdő, Szárszóból Balatonszárszó, vagy Pusztaszentimréből Soltszentimre. Ugyancsak 1900 és 1929 között lett Alsó- és Felsőszentgyörgyből Jászalsószentgyörgy és Jászfelsőszentgyörgy, Karajenőből Jászkarajenő, Jákóhalmából Jászjákóhalma.

A „balatonosítás” a körzet gazdasági-idegenforgalmi propagálásához kapcsolódik - írta Sík Endre A települések névváltoztatásai Magyarországon a XX. században című tanulmányában. A szociológus a korszak „jelzőgyarapodásait” ugyancsak az 1898. évi. IV. törvénycikk hatásának tulajdonítja, amely mellett megjelentek az említett gazdasági hatások is. Erre utal Balatonmáriának a -fürdő utótaggal való ellátása is. 1932-ben még Zamárdit is átnevezték Balatonzamárdira, viszont 1943-ban vissza is nevezték.

Az 1930-as évektől a kutató szerint ugrásszerűen nőtt az ideológiailag-politikailag determinált névváltoztatások száma, mely főként a nemzetiségekre utaló névrészek lecserélésében nyilvánult meg. Így kapott sok falu olyan előtagot, mely szintén tájegységre, közeli hegyre, folyóra utalt (pl. Tótszentpálból Somogyszentpál, Németegresből Somogyegres, vagy Rácgörcsönyből Cselegörcsöny [ma Görcsönydoboka],) A „balatonosítás” is folytatódott, ebben az időben lett Rendesből Balatonrendes, és Szepezdből Balatonszepezd is.

Az 1940-es évek után is folytatódtak a vallási-ideológiai gyökerű átnevezések, míg egyes időszakokban előszeretettel ragasztották a Püspök-, vagy Szent- előtagokat a települések nevéhez, vagy vették fel utótagként szentek neveit, addig más politikai rendszerben kigyomlálták ezeket, és inkább ideológiai alapon keresztelték el a településeket. A nemzetiségekre utaló nevek pedig folyamatosan cserélődtek, koptak ki.