Tobzódnak a problémákban a lakóparkok

Portfolio.hu: A fővárosban hosszú évek óta nem volt teljesen letisztázva a főépítész pozíciója. 2006 óta volt megbízott főépítész , főosztályvezető, de egy teljes generáció nőtt fel, akik talán már nem is tudják mi fán terem a főépítész. Tulajdonképpen mi is a főépítész hatásköre?

Finta Sándor: A főépítész alapvetően a javaslatok előkészítéséért felelős, azon kívül, hogy vezeti a hosszú távú városfejlesztési koncepció munkálatait, szakmai szinten képviseli a fővárosi érdekeket a kormány által kezdeményezett beruházásokban. Véleményezi a fővárost érintő minden olyan városrendezési tervet, amely a fővárosi közgyűlés kompetenciájába tartozik, kezeli a főváros településrendezési eszközeit, TSZT-t (Településszerkezeti Terv) FSZKT-t (Fővárosi Szabályozási Keretterv), BVKSZ-t (Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat), és ezekhez hasonló tervi szabályozókat. Szintén a főépítész irányítása alá tartozó Városépítési Főosztály feladata a települési értékek, a helyi védelem alatt álló területek és építmények védelme, a kerületek által javasolt épület felújítások koordinálása, illetve az építészeti tervtanács vezetése, amely a fővárost érintő építési tervek véleményezésével foglalkozik. De hangsúlyozom a főépítész a javaslatok előkészítésért felelős, a döntéseket azonban a közgyűlés hozza.

P.: Ezek szerint a főépítésznek egyáltalán nincs döntési jogköre?

F.S.: Technikailag nincs.

P.: Mondhatjuk akkor azt, hogy egyfajta ütköző a főváros, a szakma, a fejlesztők és a lakosság között?

F.S.: Talán inkább úgy, hogy a nem ritkán gazdasági természetű politikai érdekek, a szakmai értékrend és a civilek álláspontjai között.

P.: A fővárosnak jelenleg nincs túl sok ingatlan beruházása folyamatban, a kormány azonban több kimondottan jelentős projektet is tervez Budapestre. Van a főépítésznek beleszólása ezekbe a projektekbe? Létezik valamilyen partnerség a kinevezett kormánybiztosokkal?

F.S.: Bizonyos kormánybiztosokkal már van élő együttműködés, másokkal még nincs, de ez elsőrangú cél, ennek érdekében kölcsönösen megkezdtük a kapcsolatfelvételt. A kormány megbízásából készülő tervekkel, előkészítés alatt álló projektekkel Budapestnek képben kell lennie. Egyrészt mert ezek az elképzelések érinthetik a főváros jelenlegi szabályozását, amelyek megváltoztatásához fővárosi hozzájárulás szükséges, és amelyekben a főépítész képviseli a szakmai álláspontot. Másrészről készül az új városfejlesztési koncepció, ezt követően pedig egy új településszerkezeti terv, amely Budapest teljes területén szabályozza, hogy hol és milyen területfelhasználási elveknek kell érvényesülni, legyen szó lakóterületről, iparról, mezőgazdaságról, vagy bármi másról. Tekintve, hogy ennek a tervezési folyamatnak az irányítója a főépítész, a kormányzati fejlesztéseknél folyamatosan ott kell lenni és szakmailag opponálni azt, hogy mennyire vág egy irányba a főváros hosszú távú koncepciójával.

P.: Hogyan érzi, a mandátuma mennyire van a politikai ciklushoz igazítva?

F.S.: A feladatok természetéből adódóan a kinevezés ideálisan nem illeszkedik a választásokhoz. A terv szerint fejlődő városoknál látható, hogy a hosszú távú fejlesztések irányait (pl. a közlekedési infrastruktúra) nem írják át az egymást követő különböző pártok, de természetesen a politikai önreprezentáció a fejlesztés kisebb elemeinek (pl. múzeumok) megvalósulását saját elképzelései szerint alakítja. Ma, Budapest új városfejlesztési koncepciójának befejezése az egyik legfontosabb feladat, ami eleve hosszabb távú gondolkodást igényel, 20-30 éves távlatot. Ennek a lebontása egy hét éves, középtávú stratégiára és egy két éves, rövidtávú stratégiára végül is eshet a politikai ciklus végére. Ez idő alatt ki fognak rajzolódni a városfejlesztés irányai.

P.: Bár sok fontos társadalmi és környezeti eleme van egy ilyen hosszú távú stratégiának, de a gazdaságossági aspektus jellemzően komoly gátat jelent a megvalósításnak. Manapság szinte mindenki csak a minimális költséggel megvalósítható, rövidtávon megtérülő beruházásokat tart életképesnek. Sokan vélik úgy, hogy egy több százmilliárdos Duna-parti fejlesztés nem feltétlen ez a kategória.

F.S.: Akár azt a kérdést is fel lehetne tenni, hogy mi értelme van egyáltalán egy ilyen városfejlesztési koncepciónak. Ma ott tartunk ebben a tervezési folyamatban, hogy egy átfogó kutatásra támaszkodva a várospolitikusok majd kiválasztanak a lehetséges célok közül néhányat, amelyet a legfontosabbnak tartanak, ezt követően meghatározzuk, hogy ennek eléréséhez milyen feladatok és eszközök szükségesek. Ilyen átfogó célok lehetnek például, hogy legyen zöld Budapest, vagy legyen autómentes a város, vagy a kutatás-fejlesztés alapú gazdasági versenyképesség növekedjen. Amennyiben az lesz az egyik kimondott cél, hogy zöld Budapest, vagyis növekedjen az egy főre jutó zöldfelület aránya, egészséges, helyben megtermelt élelmiszereket fogyasszunk, stb. akkor a jövő fejlesztéseit, például már a Széll Kálmán tér közeli megújítását is, ezeknek az elveknek a figyelembevételével kell alakítanunk.

P.: Ha Ön határozhatná meg a három legfontosabb szempontot, ami ennek a városnak a hosszú távú működéséhez szükséges, akkor mik lennének azok?

F.S.: Nyilván fontosnak tartom a zöld város koncepcióját. Ebbe amellett, hogy növelni kell a közösségi közlekedés arányát az egyénivel szemben, csökkentve ezzel a légszennyezettséget, növelni kell a zöldfelületeket, stb., az is beletartozik, hogy pl. a lakóhely, a munkahely, a szolgáltatások, az oktatás és kultúrafogyasztás helyei közel essenek egymáshoz. Most azt lehet látni, hogy Budapestnek egy központja van, mindenki befelé jön, nincsenek megállító pontok a városközponttól kellő távolságra ahol ezek elérhetőek. Minden egypólusú, ebből következik, hogy praktikusan többpólusúvá kellene tenni, megnézni a külső részeket, városközponti helyeket, hogy hol lehetne erre ráerősíteni. Ezzel csökkenne a közlekedés is. A jelenlegi állapot, hogy a város külső részein alszunk, majd kocsival bejövünk a városba a munkahely, az iskola, a kultúra és a különböző szolgáltatások miatt, nem igazán praktikus. Mindezek mellett a város energiafelhasználását és energiastratégiáját is szükséges lenne átgondolni.

P.: Az elődjének, Kerekes Györgynek az egyik álma az volt, hogy az embereket az agglomerációból vissza kell csábítani a város központjába. Ön hogyan látja az agglomeráció és a város viszonyát? Mi lenne a jó, és azt hogyan lehetne elérni?

F.S.: Ez a világon mindenhol örök körforgásban van. Megindul egy folyamat, hogy az emberek egyszer csak elkezdenek kiköltözni a városból, egy laza beépítésű kertvárosias környezetbe, amelynek következtében nő az agglomeráció, a munkahely, az iskola, a kulturális és intézményi helyek azonban a városközpontban vannak, emiatt állandó az ingázás, ez rengeteg idő és költség, amely sokaknak kényelmetlenné válik, és megindul az ellentétes folyamat.

P.: Ez a része egyértelmű, a tankönyv is így tanítja. De hol is tartunk most ebben a folyamatban, és mi lenne az optimális?

F.S.: Fel lehetne állítani egy optimumot, de ehhez városfejlesztési szempontból teljesen új típusú megközelítéseket kellene alkalmazni. Az a régi gondolkodás, hogy kell egy utópia, amit az építészek és a várostervezők vizionálnak, úgy látszik ma már nem igazán tartható. Sokkal inkább figyelni kell azokra a dinamikus paraméterekre, amelyek leírják egy város működését, a közlekedési, szállítási útvonalakra, a változó térhasználati szokásokra (pl. Erzsébet téri Gödör), a fogyasztási szokásokra, stb., a mindennapi élet mérhető adataira és ezekből a megfigyelésekből levont következtetéseket is be kellene építeni a fejlesztésekbe.

P.: Mi az, amire Ön szerint a következő 10 évben szüksége lenne a városnak, és mi az, amit ki kellene taszítania magából?

F.S.: A Duna partok gyalogos hozzáférését, a vízparti élet intenzitását növelni kellene, párhuzamosan az alulhasznosított szigetek újragondolásával. Az üresen álló belvárosi épületekbe, üzlethelyiségekbe életet kell lehelni miközben ugyanitt az autósforgalmat drasztikusan csökkenteni kellene. A rozsdazónák megfelelő hasznosítása és a zöldfelületek nagyarányú növelése is a jövő sikerének zálogai. Az látható, hogy az irodapiac pillanatnyilag teljesen túltelített, üresen áll több mint százezer négyzetméter (a BRF legfrissebb adatai szerint több mint 20%-os a kihasználatlanság a budapesti irodapiacon, ami több mint 600 ezer négyzetméternyi üresen álló irodát jelent, a szerk.). Ugyan pillanatnyilag nincs lakhatási gond a fővárosban, de a minőségi probléma kétségtelen.

P.: A 2000-es évek nagy lakásépítési "boomja" sem hozott minőségi változást?

F.S.: Nagyon kevés olyan eleme van ezeknek a fejlesztéseknek, ami előremutató vagy minőségi. Néhány projektben ugyan megjelent a fenntarthatóságnak valamilyen kezdeti gondolata, elsősorban annak energetikai aspektusában, de összességében szomorú a kép. Amikor pörgött a piac, rengeteg fejlesztő kereste meg a mi építészirodánkat is, jórészt olyanok, akik a lakás- és irodapiacon spekuláltak. Ezen a piacokon csak nagyon szigorúan, jól körbehatárolt paraméterek mentén lehetett tervezni az építészeknek.

P.: Esetleg találkozott olyan esettel is, ahol a fejlesztő profitmaximalizálás miatt azt mondta, hogy az építész ne az általa a minőség garanciáját jelentő anyagokkal dolgozzon?

F.S.: Bármelyik építészt megkérdezi, számtalan ilyen példát tud mondani. Még akkor is, ha az engedélyezési tervig belekerültek, a kivitelezési tervben vagy a kivitelezés közben fogytak el a minőségi anyagok, csökkentek a hőszigetelések stb. De nem elsősorban a beépített anyagokkal volt a legnagyobb probléma. A fenntarthatóság környezeti vagy társadalmi aspektusa abszolút nem jelent meg. A nagy sűrűségű, zsúfolt beépítésekben, sokszor elképesztően kicsi lakásméretek mellett a fejlesztésben nem jelentek meg egyéb elemek, szolgáltatások, sportfunkciók, oktatási és egyéb intézmények, egészségügyi ellátás, stb.

P.: Régóta foglalkoztatja a belváros kiskereskedelmének hanyatlása az ingatlanpiaci szereplőket és az urbanistákat. Ön is úgy gondolja, hogy a belváros szélére telepített hatalmas bevásárlóközpontok okolhatók pl. a Nagykörút tönkretételéért? Van-e esély visszafordítani ezt a folyamatot?

F.S.: Nagyon kevés az olyan város a világban, ahol ilyen közel engedték a városmaghoz a plázákat. Itt is az a fajta előtanulmány maradt el, amire szeretnék ráerősíteni majd a munkám során. A fogyasztási szokások változására nagy hatással voltak mindenhol Nyugat-Európában ezek a bevásárlóközpontok. Egy nagyobb plázaépítés után kiürülő belvárosi üzleteket nem volt nehéz előre vizionálni, a nemzetközi összehasonlításból.

P.: Talán vélelmezhetjük, hogy ezeket a fejlesztéseket nem feltétlen akadályozta volna meg egy a megépülésüket kritizáló tanulmány, ha egyáltalán az elkészülő tanulmány elmarasztaló lett volna.

F.S.: Most a gazdasági lobbira gondol? A piacok diktálta tempó mindig mohó, a létező legnagyobb profitra törekszik, ami már önmagában is fenntarthatatlan. Ha van egy erős főváros, amely ezeket látja, és a szakmai embereiben jobban bízik, az egy tudatos városfejlesztés. Akkor lehet nemet mondani, mert leírható, hogy ennek mi lesz a következménye, és az elképzelt jövőképbe, hogy ne ürüljön ki a belváros, ez nem fér bele.

P.: Pedig a már meglévők mellett további tervek is vannak a belváros közepére álmodott bevásárlóközpontokról. A Zeppelinre keresztelt projektről például mi a véleménye?

F.S.: Nem különösebben lelkesedtem érte. Túl ambiciózus tervnek tartottam, túlságosan rátelepedett volna a városra, kérdéses volt továbbá annak funkcionális összetétele is. De ne értsen félre alapvetően egyetértek a kortárs építészet megjelenésével a belvárosban.

P.: Egy ilyen helyzetben, ha a főépítész azt mondja, hogy egy projekt nemkívánatos a város számára, van rá hatása, hogy ne is valósuljon meg?

F.S.: Jelenleg van a fővárosban érvényes szabályozás, amely pontosan meghatározza mi építhető, milyen magasságokkal, beépítési paraméterekkel, stb. Ezen kereteken belül a főépítész képviselhet egy építészeti hozzáállást. Éppen napjainkban van napirenden az építési törvény változtatása, amely átrendezi, bizonyos értelemben racionalizálja, a településrendezési eszközök tervi hierarchiáját. Bízom benne, hogy végül a főváros kezében maradnak olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik a városról való egységes gondolkodást és nem lehetetlenítik el annak komplex fejlesztését.

P.: Egy másik kardinális kérdés a finanszírozás. Jobbnál jobb tervekkel, ötletekkel már Dunát lehet rekeszteni, de ezekben a szűk esztendőkben van bármekkora saját forrása a fővárosnak a fejlesztéseire?

F.S.: A pénzügyi eszközökről még nincsenek részletes információm. Nem gondolom, hogy a városnak számottevő saját forrásai lennének fejlesztésekre, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a következő EU-s pénzekért folyó versenyben a főváros milyen komplex projektekkel tud indulni, amelyek a piac irányából is képesek bevonzani a fejlesztőket. Ezen kívül van egy évről évre csökkenő, az önkormányzati lakások értékesítéséből származó, rehabilitációs alap, amelyre lehet pályázni olyan, jellemzően városrehabilitációs akcióterületekkel, mint a pl. a Corvin-Szigony volt.

P.: A Corvin negyed fejlesztését egy jó példának tartja? Ez a jövő útja?

F.S.: A jövő útja biztos nem ez. A projekt alapvetően az ingatlanpiaci "boomra" épített, látszik, ahogy a mostani ütemei egyre lassulnak.

P.: Visszatérve a Főváros hatáskörébe tartozó projektekre, véleménye szerint a következő két évben mi az, ami ténylegesen megvalósulhat?

F.S.: Hamarosan pályázati szakaszba juthat a Széll Kálmán tér rendezése, mint a budai fonódó villamos projekt része, valamint a 4-es metró elindulásának egyik feltételeként az őrmezői P+R parkoló és buszpályaudvar megvalósítása.

P.: Ezek azok, amikről már sokszor hallhattunk, de ezen kívül várható még bármi más?

F.S.: További négy nagyobb, a közösségi közlekedési hálózatot érintő projekt előkészítése zajlik. A több kerületet érintő programok a városfejlesztési koncepció középtávú projektjeinek gerincét adhatják, mielőbbi kidolgozásuk azért szükséges, hogy a 2014-2020 közötti uniós forrásokra sikerrel pályázhasson a főváros. Ezek a Millenniumi Földalatti meghosszabbítása, a villamos és trolibuszhálózat rendszerszemléletű fejlesztése, egyes vonalak esetleges meghosszabbításával, az északi és a déli elővárosi vasút összekötése a déli vonal fejlesztésével, valamint a 2-es metró és a gödöllői hév összekapcsolása.

P.: Van olyan elhanyagolt budapesti épület, ami már hosszú évek óta szúrja a szemét?

F.S.: Persze több is, a sor sajnos végtelen hosszú, Várkert bazár, Nagyvásártelep, Balettintézet...

P.: Van kedvenc irodaháza és bevásárlóközpontja?

F.S.: Nincs.

P.: Az új munkahelyéről, a Városházáról mi a véleménye, jó ez így ahogy van?

F.S.: Annak idején építészként mi is részt vettünk a tervpályázaton, ahol pont az volt a kérdés megvalósítható-e, hogy egy kompakt modern irodaházba kikerüljön az összes városházi funkció, és ezt a régi épületet valamilyen más irányba lehet-e fejleszteni. Ez az épület eredetileg invalidusok háza volt, minden pályázó küszködött azzal, hogy ennyi négyzetméteren, a meglévő alaprajzi kötöttségekkel, olyan funkciót telepítsen ebbe, ami releváns és piacilag igazolható. Ez volt a kiírás, pontosan annak érdekében, hogy a gazdaságosság előálljon. Az új épületegyüttes, a Károly Körút felöli park helyén, nemcsak a Városháza irodáit foglalta volna magába, hanem bérirodaházat, szolgáltatást, kereskedelmet stb. Ezt a koncepciót a politikai viharok és a gazdasági realitások elsodorták, de mindenképp kellene a Városházával kezdeni valamit. El kellene azon gondolkodni, hogyan lehetne mégis egy nyitott Városházát létrehozni, mert ez most egy teljes zárvány Budapest szívében. Eltenni máshová a parkolót, a teljes földszinti helyiségsor bérbeadásával pedig új funkciókat költöztetni az épületbe, vendéglátás, kiskereskedelem, kultúra, szolgáltatások, sport, stb. így átjárhatóvá lehetne tenni gyalog és biciklivel is. Nem biztos, hogy ezt 100 évre így kellene elképzelni, de ez lehetne egy olyan kezdeti lépés, ami jó eséllyel gazdaságilag is fenntartható. Miközben az emeleteken zavartalanul folyik a hivatali munka, a bérbeadás bevételhez juttatja a fővárost hiszen, ne felejtsük el, Budapest egyik legjobb helyén van az épület.

P.: Van erre reális esély?

F.S.: Egy gazdasági elemzést megérne.

P.: Mikor lenne elégedett a munkájával?

F.S.: Akkor lennék elégedett, ha a városfejlesztési koncepcióban kikristályosodó célok irányába megindulna egy látható városfejlődés.

P.: És ha átjárható lenne a Városháza.

F.S.: Ez egy ötlet. Amennyiben a városfejlesztési koncepció kialakuló célrendszerében az egyik cél az lenne, hogy aktivizáljuk az üresen álló épületeinket, abba ez éppenséggel passzolna.