Idén sem lesz áremelés: befagyasztja a rezsit a kormány?

Orbán Viktor az országvédelmi program keretein belül ismertette a kormány azon tervét, ami szerint a jövőben a víz-, csatorna- és szemétdíj meghatározását is hatósági körbe vonnák. A kormányfő érvelése szerint a tartósan magas energiaáraknak betudhatóan a rezsikiadások rendkívül magasak Magyarországon, sok család már teljesítőképessége határán áll, ezért a kormánynak be kell avatkozni a további áremelkedések megfékezése érdekében.

A miniszterelnök beszédében emlékeztetett rá, hogy az érintett szektorokban a legtöbb szolgáltatót privatizálták, ezért tulajdonosi oldalról az államnak nincs lehetősége az érdemi beavatkozásra. A kormányfő meglátása szerint a közműszolgáltatások terén hol monopóliumok, hol kartellek jöttek létre, a főként külföldi tulajdonosok jelentős "extraprofitra" tesznek szert.

Nem először került ez szóba

A rezsikiadások befagyasztására a kormány még tavasszal a Szél Kálmán-terv kihirdetésekor tett ígéretet, igaz, akkor elmaradt az érintett szolgáltatások pontos megnevezése. A kihirdetéskor a lakossági villany- és a földgázszolgáltatás ármegállapítása már hatósági (miniszteri jogkörbe) körben volt, így ebben a két szektorban már ekkor megvalósult a "kvázi-ármoratórium", míg a távfűtés árképzésének felülvizsgálatáról abban az időszakban határozott a kormány.

Az akkori elképzelések szerint új, egységes szempontokat követő hatósági árszabályozás kerül majd bevezetésre a távfűtésben, és habár a vonatkozó rendeleteknek a fűtési szezon közeli elindulása miatt már nyilvánosságra kellett volna kerülniük, ez mindeddig nem történt meg. Addig is, míg az új ár-meghatározási mechanizmus nem kerül bevezetésre, ármoratórium van életben a távhőszolgáltatás területén, vagyis az elmúlt félévben nem emelkedethetett ennek a szolgáltatásnak az ára sem. A távfűtő társaságok jelenleg igen elég erős nyomás alatt vannak, ugyanis az ún. kapcsolt áramtermelésért járó dotációt megvonták tőlük, miközben az emelkedő nyersanyagköltségeket az ármoratórium miatt nem érvényesíthetik tarifáikban. Egy múlt heti sajtóbeszélgetésen a budapesti hőellátásban jelentős részesedéssel bíró Budapesti Erőmű Zrt. vezető tisztségviselője úgy fogalmazott, hogy jelenleg az összes távfűtő társaság veszteségesen üzemel Magyarországon.

A Széll Kálmán-tervben bejelentett rezsibefagyasztáskor a kormányzat nem nevezte meg az érintett szolgáltatási ágak körét, így csak találgatni lehetett, hogy a júliusi elsejei határidőre az energiaszolgáltatásokon túl mely közműszolgáltatások árbefagyasztása történhet meg. Kézenfekvőnek tűnt a víz- és csatornaszolgáltatás árképzésének felülvizsgálata, ugyanis ebben a szolgáltatásban még a távfűtésnél tapasztaltaknál is nagyobb eltérések mutatkoztak az egyes helyi tarifák között. Az ország két meghatározott településének vízdíja között akár tízszeres különbség is lehet. A későbbi politikusi nyilatkozatokból szintén arra lehetett következtetni, hogy július elsejére befagyasztják a víz- és csatornadíjakat, de erre végül vagy nem volt elegendő idő, vagy más fontosabb kérdések lekötötték az ármoratórium bevezetéséhez szükséges erőforrásokat.

Orbán Viktor tegnapi beszédében, az országvédelmi akcióterv részeként ismét napirendre tűzte a háztartási kiadások féken tartását, és ezúttal konkrétan meg is nevezte azokat a tevékenységeket, amelyekre ki kívánják terjeszteni a hatósági ármeghatározást. A "hatósági ármeghatározás" egyébként a szövegkörnyezet szerint az árbefagyasztás szinonimája a kormány kommunikációban. A miniszterelnök beszédében úgy fogalmazott, hogy a már meglévő villany, gáz- és távhőszolgáltatás mellett a jövőben a víz-, csatorna- és szemétszállítási díj meghatározása is hatósági körbe kerül, igaz konkrét határidő nem került említésre. A kormányfő érveléséből arra lehetet következtetni, hogy a következő időszakban (ismeretlen időtáv) a rezsikiadások nem fognak emelkedni, ami azt vetíti előre, hogy a földgázszolgáltatásban, és a hozzá szorosan kötődő távfűtésben is elejét kívánja venni a vezetés annak az októberi áremelkedésnek, ami a mögöttes piaci mozgások alapján egyébként indokolt lenne.

Elszállt, mint a rezsi

A KSH által szolgáltatott adatok alapján a közműszolgáltatások díjai az elmúlt tíz év során jelentősen, az inflációt meghaladva emelkedtek. 2001 végi árszintekhez képest a szemétdíj esetében közel háromszoros árszinteket mutatnak a statisztikák, de a víz- és csatornaszolgáltatás esetében is közel duplázódtak a tarifák. Ezeket a díjakat többnyire a helyi, önkormányzati testületek számolják ki, vagy hagyják jóvá, ami esetében elmondható, hogy az esetek többségében nem áll rendelkezésre a felmerülő szakkérdések mérlegeléséhez szükséges szakértelem. Sajtóorgánumok gyakran számolnak be arról, hogy a jelentős áremelkedés ellenére sok helyen elmaradtak a szükséges fejlesztések, és így a bevételi többlet zsebekben, adott esetben keresztfinanszírozás útján a helyi strand vagy focicsapat finanszírozására fordítódik.

Az energetikai szolgáltatások közül csak a távfűtés ára nem volt korábban országos szinten szabályozva, ennek ellenére ezen termékek esetében is jelentős volt a díjemelkedés. Igaz, az említett időszakban a mögöttes nemzetközi termékárak is (főként a földgáz esetében) igen nagy mértékben emelkedtek, illetve a korábban széleskörű ártámogatást is az Európai Unióhoz való csatlakozással fokozatosan fel kellett számolni. A gáz- és távhőár-támogatás csak idén szeptembertől került ki a rendszerből, igaz, a fűtési célú fogyasztói támogatás megmaradt a szélesebb kört lefedő "lakhatási támogatás" intézményén belül.

Mennyire fáj?

Mind a KSH, mind az Eurostat rendszeresen végez felméréseket a háztartási kiadások szerkezetéről. A hazai statisztikai hivatal utolsó ilyen típusú adatai szerint (2008) a vizsgált tételek, rezsiköltségek a teljes éves háztartási kiadás 17,3%-át jelentették Magyarországon. Ezeken belül a fűtési és meglegvíz-szolgáltatásra fordított kiadások 9%-ot, az áramszükségletek kielégítése 5,5%-ot, míg a víz- és csatornaszolgáltatás megfizetése 2,8%-ot tett ki a teljes éves háztartási költésen belül. A rezsiköltségek teljes háztartási kiadásokon belüli aránya, az olajár emelkedése között egyébként igen erős korreláció figyelhető meg.

A 2005-ös uniós statisztikák alapján a magyar, illetve a régiós rezsikiadások aránya messze nagyobb volt a teljes háztartási kiadásban, mint az uniós átlag. Amennyiben az arányszámokat viszonyítjuk egymáshoz, akkor a hazai víz- és csatornadíjak négyszer akkora részt tesznek ki a háztartások költésében, mint az uniós átlag. Az energiakiadások csak 2,5-szer nagyobbak, ami igaz Csehországra és Romániára is. Az alábbi ábra kapcsán fontos kihangsúlyozni, hogy az EU27/EU25 és a régió között eltérés mértéke elsősorban a jövedelemkülönbségeknek tudható be, nem pedig az energiaárak közötti különbségeknek.

Az infláció mértékét az egész évtized során jelentősen meghaladó drágulás mindenképpen indokolttá teszi, hogy a közműszolgáltatások árképzési mechanizmusait felülvizsgálják, illetve az ármeghatározás menetébe bevonjanak egy megfelelő szakismerettel, kompetenciával bíró hatóságot. A kormányfő által most említett három szolgáltatás esetében, illetve főként a víz- és csatornaszolgáltatás esetében nem lehetetlen, hogy ez a hatóság a a várhatóan csúcsszervvé fejlődő Magyar Energia Hivatal lesz. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az árak befagyasztása önmagában nem oldja meg az egyes rendszerek problémáit, adott esetben fokozhatja is azokat, amennyiben a befagyott díjak nem nem biztosítanak fedezetet az elhasználódó infrastruktúra cseréjéhez.