Toszkán lakóparkok Magyarországon: ennyit az álmokról

Portfolio.hu: Sok problémás helyzet adódott az elmúlt időszakban a lakásügy, építésügy területein. Jelenleg mik a legfontosabb megoldandó kérdéskörök az Ön hatáskörében?

Szaló Péter: Nemrégiben fejeztük be a Kolontár-Devecser környéki felújítási munkálatokat. A gyors helyreállítás érdekében még törvénymódosítást is kezdeményeztünk. Kidolgoztunk egy ún. gyorsítósávot a településrendezési tervek módosítására, az építésügyi hatósági engedélyezésre, továbbá bevezettünk egy ún. ajánlati tervkategóriát. Az ajánlott tervet előzetesen az építésügyi miniszter jóváhagyja, és mivel az már leegyeztetésre került, gyakorlatilag csak adaptálni kell a helyszínre. Emiatt már a hatóságnak is kevés tennivalója van vele, azaz az engedélyek szinte azonnal kiadhatók.

Továbbá a rendteremtés érdekében módosításra került az építésügyi törvény, mely új szabályozási jogkört adott a települési önkormányzatoknak, hogy rendeletben határozzák meg a közterületeken végzett tevékenységet. A több mint harminc közterületen végzett tevékenység közül az utcán alvás nagy vitát váltott ki. A többség az utcai hajléktalanság felszámolását szorgalmazza, de ennek felszámolásához szállásférőhelyek kialakításában is részt vettünk.

Szintén mi készítettük elő a bedőlt lakáshitelesek számára a kormány Szociális Családiház-építési Programját, a bedőlt devizahitelesek részére. Ennek a kormányzati programnak 3 pillére van, melyből a harmadik pillérbe tartoznak azok, akik képtelenek értékesíteni az ingatlanjukat, melyeket végül a Nemzeti Eszközkezelő vesz át a bankoktól. Ezekkel a lakásokkal az Eszközkelő gazdálkodik, bérlakásként biztosítja a további bentlakást esetleg egy alacsonyabb komfortfokozatú lakásba költözést. Az eredeti terv szerint új lakásokat is építene, de a létrehozás időigénye miatt a belügyminisztérium lett az építési program felelőse, erről készítettünk előterjesztést a kormány részére.

P.: Arra már fény derült, hogy első körben Ócsán tervezi a kormány a lakásépítési program megvalósítását. Ebből akkor következtethetünk akár arra is, hogy a budapesti agglomeráció egyéb pontjain és épülnek majd szükséglakások?

Sz. P.: Ebből ez is következhet, mivel a probléma itt fog jelentkezni. Kialakult egy olyan életstílus, hogy a zöldben élni jó, az emberek toszkán lakóparkokat vizionáltak maguknak, nagy kerttel, terasszal, és messze a lehetőségeiken felül vállalták a törlesztőrészleteket. Nem feltétlenül a szegénynek titulált társadalmi rétegben élők fognak elsősorban bedőlni, hanem akár korábban jó pénzügyi helyzetben lévő, tehetős családok is, akik a munkájuk, megélhetésük elvesztése miatt kerültek kilátástalan helyzetbe.

P.: Az agglomerációs probléma okán lehet-e már most látni azt, hogy milyen folyamatot generálhat ez a jelenség? Sokan visszakényszerülnek majd a városba?

Sz. P.: Ez a folyamat, a spontán visszatelepülés a városba, már megindult. Éppen azért, mert a zöld illúzió megszűnőben van. Lehet, hogy este a kertben tudok füvet nyírni vagy kiülni a teraszra, és élvezem a környezet összes előnyét, de reggel legalább egy órát az autómban töltök a dugóban, egy másik araszoló autó mögött. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy aránytalan mértékű fejlesztés valósult meg az agglomerációban. Az ingatlanfejlesztők hatalmas számban vonták építés alá a zöldterületeket, megépítették az ingatlanokat, és míg a lakópark útjait is megépítették, közben nem bővültek a bevezető utak, nem épült meg pl. a 10-es út, nem tartott lépést a tömegközlekedés. Közlekedési és környezetvédelmi oldalról rettenetes folyamat az agglomerálódás, ezért is próbáltuk meg minden erővel visszaszorítani az agglomeráció területrendezési tervén keresztül. Ez korlátokat határoz meg a beépítés mértékére, védi az erdőket, zöldterületeket, a meglévő értékek megőrzésére törekszik, miközben méltányos fejlesztési lehetőséget kínál a településeknek.

P.: Mi is ennek a törvénynek a konkrét célja?

Sz. P.: Az országgyűlés elfogadta a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervét egy hosszas parlamenti vita után, amit hosszas egyeztetések előztek meg az önkormányzatokkal, szakhatóságokkal, illetve a tárcákkal. Az a törvény, ami végül megszületett, lehetett volna szigorúbb, de véleményem szerint megfelel a reális elvárásoknak. Meggyőződésem, hogy a területrendezési terv a fenntartható fejlődés megvalósításának egyik leghatékonyabb eszköze. Nem fejlődésellenes, miközben korlátokat állít, mivel hosszú távon kell gondolkodni, hiszen véges erőforrásokkal kell gazdálkodnunk.

P.: Tehát ezentúl jóval nehezebb lesz művelés alól kivonni területet, és belterületté nyilvánítás után lakóparkokat kialakítani rajtuk?

Sz. P.: Ennél sokkal szigorúbb. Bizonyos területeken egyáltalán nem tesz lehetővé építést, lehetővé teszi a mezőgazdasági területek kismértékű csökkentését, a belterületek maximum 2 százalékkal növelhetők a jelenlegi helyzethez képest.

P.: Milyen időtávra vonatkozik ez a most elfogadott rendelet?

Sz. P.: A törvény időtávján belül, terv szerint öt évig.

P.: Ennek hatására felértékelődhetnek azok az ingatlanok, amelyeket már sikerült belterületbe vonni, illetve már megadták rájuk az építési engedélyt.

Sz. P.: Ez így van, ez ezzel jár. Ebben van tudatos mozzanat is. Az alapvető célunk az volt, hogy a barnamezős területek felértékelődjenek, hogy ne a kisebb ellenállást jelentő zöldterületek felé mozduljanak a fejlesztők. Egyébként ez a helyzet nem most változott meg, hiszen 6 évvel ezelőtt már elfogadták az első törvényt a budapesti agglomerációra. A mostani módosítás lényegében ennek a felülvizsgálata, hiszen azóta sok minden változott, az országos területrendezési terv is átalakult, módosultak a nyomvonalak, térszerkezeti elemek, valamint egyebek mellett változott a világörökséggel kapcsolatos szabályozás is.

P.: Egy másik népszerű témát megemlítve, mi az álláspontja a plázaépítési moratóriummal kapcsolatban?

Sz. P.: Mi támogattuk ezt a törvényjavaslatot, azzal a kitétellel, hogy nem építésügyi hatóság feladatává kell tenni, hanem a településrendezési tervezés keretében kell a telepítés lehetőségéről gondoskodni, ami a településfejlesztési koncepcióval függ össze. Ez a kérdés nem lehet az építésügyi hatóság mérlegelési hatásköre. A plázák építése hátrányos a belváros szempontjából. A parlament döntése alapján a testületek rendelkezésére áll egy eszköz, ami segít megakadályozni a bevásárlóközpontok túlzott terjeszkedését.

P.: Egy másik fontos és az ingatlanpiacon is egyre népszerűbb terület az energiatudatosság. Mi a minisztérium és a kormány álláspontja a "zöld" épületek kérdésében?

Sz. P.: Felelősek vagyunk az épületek energiateljesítményének a szabályozásáért. Jelenleg van egy hatályos rendelet, amely előírja a különböző szerkezeti elemek hőátbocsátási értékét. Mindez összefügg az uniós joganyaggal. Ezen a téren újabb változtatásról döntött az Európai Tanács és az Európai Parlament, mely a meglévő épületállomány hatékonyabbá tételét célozta meg energetikai szempontból. Tartalmazza a hőszigetelési értékek további javítását, a hőátbocsátási tényezők szigorítását, és ezeknek a bevezetését dátumokhoz kötötte. Rendelkezett arról, hogy minden országnak ki kell dolgoznia egy stratégiát az alacsony energiafelhasználású épületek elterjesztésére, emellett számos kísérő intézkedése van. A program kidolgozásáért a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a fő felelős, a forrásokkal ők rendelkeznek, de együtt dolgozunk a célok teljesítése érdekében. Ha szükséges, akkor a márciusban módosításra kerülő építési törvénybe javasolunk módosításokat. Ugyanakkor rendeleti szabályozási kötelezettségünk van, ezt pedig április-májusban fogjuk megjelentetni. A szakma viszonylag jól ismeri ezeket a szabályokat, az építőanyag-gyártók és -forgalmazók kellően felkészültek erre a feladatra. Emellett reméljük, hogy a zöldberuházási program is kap forrásokat a jövő évi költségvetésből.

A szigorítás során mérlegelni kell, hogy mivel nagyon lecsökkent az építés, különösen a lakásépítés, a megnövelt hőszigetelési követelményekkel nem rakunk-e vállalhatatlan terheket az építtetők vállára. A szabályozás ezért inkább abba az irányba megy, hogy kerüljük ki az ún. belakatolási effektust, hogy a kiépített szerkezet könnyen továbbfejleszthető legyen. Mit is jelent ez? Azt, hogy pl. ki kell építeni a strangokat a tetőtérbe. Ne az legyen majd egy későbbi napkollektor felszerelésének gátja, hogy le kell verni a csempét a fürdőszobában, áttörni a födémet stb., mert ez ugye elég sok porral és gonddal jár, és nem utolsó sorban rendkívül költséges.

P.: Ha már építőipar, akkor nem mehetünk el a körbetartozás kérdése mellet. Ezzel kapcsolatban van-e kidolgozás alatt lévő terv?

Sz. P.: Igen, a Széll Kálmán Terv keretében létrejött egy munkacsoport. Ebben a kérdéskörben ez a munkacsoport fog javaslatot tenni.

P.: Akkor erre még továbbra is várni kell. Manapság újra szóba került, hogy nagyobb építkezéseknél is alkalmaznának közmunkásokat. Melyek lehetnek ezek az építkezések?

Sz. P.: Megváltozik a közfoglalkoztatás egész rendszere, természetesen a támogatási rendszerrel összhangban. A tárca a közmunka minél nagyobb arányú kiterjesztését tervezi. Fontos a vízelvezetés lehetővé tétele, a külterületi vízelvezető rendszerek megújítása, karbantartása, működővé tétele. Jelenleg is vizsgáljuk, hogy milyen beruházásoknál lehet majd közmunkásokat bevonni.