Folyamatosan romlik az állapot: egyre több ingatlan szorul felújításra

Az önkormányzati tulajdonú ingatlanvagyonról az 1990-es önkormányzatokról szóló törvény óta kötelesek a helyi hatóságok nyilvántartást vezetni, illetve adatot szolgáltatni a Központi Statisztikai Hivatal felé. 2003-tól az ingatlanvagyont bruttó értéken vagyis becsült értékével együtt tartják nyilván.

A Központi Statisztikai Hivatal minden évben feldolgozza és nyilvánosságra hozza az önkormányzati ingatlanvagyon nagyságára, eloszlására és állapotára vonatkozó adatokat. Az idei jelentésből kiderül, hogy 2003 és 2006 között a forgalomképes önkormányzati ingatlanok aránya, a privatizáció következtében tovább csökkent. Az 1998-as állapothoz képest, amikor az ingatlanok közel fele volt forgalomképes, manapság csak az ingatlanok 37 százalékra értékesíthető.

Az ingatlanvagyon 36 százalékát adó lakóingatlanok műszaki állapota, bár csak kismértékben, de romlott az elmúlt 10 évben: egyszerre következett be 6 százalékpontos csökkenés a jó műszaki állapotú ingatlanok számában és 5 százalékpontos növekedés a bontandókéban.

A lakóépületek esetében a privatizáció első éveiben a jobb minőségű, nagyobb alapterületű lakások keltek el, ennek köszönhető, hogy a lakások átlagos alapterülete, illetve minősége szinte alig változott az elmúlt évtizedben. Egyedül a szükséglakások arányában tapasztalható nagyobb mértékű csökkenés.

Az önkormányzati vagyon mások fontos elemét a oktatási célt szolgáló épületek adják, az állomány műszaki állapota azonban itt is folyamatosan romlik: 1996 óta több mint 10 százalékponttal csökkent azon épületek aránya, melyek jó műszaki állapotban vannak, felújítást, korszerűsítést nem igényelnek. Ezzel párhuzamosan azonban öt százalékponttal nőtt azon intézmények száma, melyeknél az épület 1980 után készült el.