Büfészakokról vallott a BGE dékánja: nem összemérhetők a diplomák, így is sok pénzt lehet keresni

Pénzcentrum: A Felvi.hu 2023-as statisztikái alapján a tavalyi évben a legtöbben a gazdálkodási és menedzsment képzést választották. Ha a képzés nem is mindig az első helyen, de évről évre mindig igen előkelő helyet foglal el a megjelölt szakok listájában. Mit gondolsz, miért ilyen sikeres ez a képzés?

Dr. Király Gábor: Az egyetemen három nagyon fontos irányelv van. Az egyik a fenntarthatóság, a másik a vállalkozói szemlélet, a harmadik pedig a jövőorientáció. A legutóbbi kapcsán érdekes kérdés, hogyan készítjük fel a hallgatókat a jövőre, amikor nem tudjuk, hogy milyen lesz, de nagyjából már látszanak bizonyos dolgok. Például azt már most is tudjuk, hogy rezilienciára, projekt- és rendszerszemléletre, valamint adaptivitásra szükség lesz. Ezenkívül az is látszik, hogy a nyugodtabb időszakokban, amikor nincsenek nagyon hirtelen és drasztikus változások, mint amilyen a covid is volt, akkor fontos, hogy legyen egy biztos szakmai tudása az embereknek. Bár ez a törekvés minden szakunkat jellemzi, de

a gazdálkodási és menedzsment alapszakra kifejezetten igaz, hogy átfogó tudást próbál adni, a szükséges képességek és attitűdök fejlesztése mellett.

Azt mutatja meg a hallgatóknak, hogy a vállalatok és az üzleti világ hogyan működik, így segítve a szakmai fejlődésüket és karrierlehetőségeiket. Mivel a képzésen végzett hallgatók változatos területeken helyezkednek el, a képzés első szakaszában az oktatók minden fontos üzleti területen alapvető kompetenciafejlesztésre törekednek minden hallgatónál.

Jövőorientáció? Hogyan lehet orientálni a hallgatókat?

A jövőre úgy is lehet készülni, hogy egy nagy nyitott térben gondolkodunk, és a hallgatók majd eldöntik, hogy merre mennek az alapképzés elvégzését követően. Tovább mehetnek akár mesterszakra, akár szakirányú továbbképzésre, doktori képzésre, vagy akár egy vállalatnál kezdhetik el a karrierjüket. Szerintem emiatt a nyitottság miatt nagyon vonzó a képzés. A gazdálkodási és menedzsment alapképzésen végzettek közgazdász diplomát kapnak, de később, ha szeretnének, mehetnek mester szakon pénzügyi, számviteli, vagy HR irányba, valamint elindulhatnak a marketing vagy vállalat- és szervezetfejlesztő irányokba is.

Tehát mondhatjuk, hogy jó alapot ad a munkaerőpiacon az itt megszerzett tudás, és akár még időt is nyernek a hallgatók arra, hogy kitalálják mi legyen később. Sokan az ilyen szakokra, amelyek nem adnak konkrét hivatást, -mint például az orvos vagy a mérnök- használják a „büfészak” jelzőt, mit gondolsz erről?

Fontos kiemelni, hogy a hallgatóink adott szakmában szereznek végzettséget: konkrétan közgazdász diplomát szereznek, ami önmagában is piacképes tudást és felkészültséget ad.

Igazából nem attól válik valami nagyon jó szakká, hogy jó a képzés, az is nagyon fontos, hogy jók legyenek az oktatók. A szakok többségében remek lehetőségek vannak.

Az intézmény biztosítani tudja a nagy tudású professzorokat, akikkel együtt lehet dolgozni, a folyó kutatásokban való részvételt, a vállalati partnereket, akik szívesen jönnek és adnak elő az egyetemen, vagy gyakornoki, ösztöndíj lehetőséget kínálnak a hallgatóknak. Hogy valaki él-e ezekkel, az részben már tőle függ.

Ha a relatív nehézségből indulunk ki, a gazdálkodási és menedzsment „büfészak”?

Tudom, hogy gyakran használják ezt a kifejezést, hogy bizonyos képzések relatív nehézségét összemérjék, de ez könnyen félreviheti a gondolkodást, vagy akár megkérdőjelezheti a gazdálkodás és társadalomtudományok társadalmi fontosságát. Általánosságban hangsúlyoznám, hogy a BGE képzései között nincsenek büfészakok, a gazdálkodási és menedzsment sem tekinthető semmilyen értelemben büfészaknak. Meg kell dolgozni a diplomáért.

A piac részben azt árazza be, hogy mennyire nehéz egy képzés. A piac olyan típusú embereket keres, akikre rá lehet bízni feladatokat, akik jól dolgoznak, szorgalmasak, egy bizonyos szintű intelligenciával rendelkeznek. Ebben a tekintetben a diploma egy remek jelző.

A gazdálkodási és menedzsment szak is egy remek jelző, azok, akik itt végeznek rendelkeznek azokkal a készségekkel, illetve attitűdbeli jellemzőkkel, amelyeket a munkaerőpiac értékel.  Van bennük szorgalom, kitartás, és adaptívan képesek váltani a különböző területek között. Illetve nagyon sokféle irányba tudnak mozogni.

Visszatérve a képzésre, hogyan épül fel a képzés? Már a képzésnél is van lehetőség specializáción részt venni?

Igen. A képzés tartalmilag széles spektrumot ölel fel, és széles körű választási lehetőséget biztosít a hallgatóknak. Továbbá törekszünk arra, hogy ne csak az elméleti tudás legyen központban, hanem készségek szintjén is megjelenjen a hallgatók fejlődése. Ehhez eszközöket, gondolkodási algoritmusokat biztosítunk, amelyek szakmai szempontból hasznosíthatók. Ezután van lehetőség a képzés keretében a specializáció kiválasztására, ezek a vállalkozásmenedzsment, a digitális vállalkozás, a szolgáltatásmenedzsment, és van egy Team Academy nevű kifejezetten vállalkozói képzés, ami egy finn modellre épül. Itt a hallgatók ténylegesen vállalkozásokat indítanak, és ezen keresztül tanulnak meg mindent.

Mit mutatnak az adatok, milyen arányban végzik el a képzést időben (csúszás nélkül)?

Becslésem alapján a nappali munkarenden a beiratkozott hallgatók 75 százaléka időben végez, és fél éves csúszással ez már inkább 85 százalék. A csúszások inkább a szakdolgozat írásból és védésből fakadnak. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy jelentős különbség van a nappali és a levelező képzés között. A levelező munkarend rugalmas, az egyéni élethelyzetekhez jobban illeszkedő képzési forma, így itt érthetően alacsonyabb azok aránya, akik időben végeznek.

Mennyire jellemző, hogy pont emiatt lemorzsolódnak a hallgatók?

A munkarendek között is van különbség, nappalin magyar nyelvű képzésen 10 százalék alatti a lemorzsolódás. A különböző szakjainkon is általában 5 és 10 százalék között van ez az érték, és ez javult is az utóbbi években. A javulás annak köszönhető, hogy célzottan támogatjuk a hallgatókat, hogy a nehezebb tárgyakat is teljesíteni tudják. Angol alapképzésen is hasonló adatok vannak, ahol magasabb a lemorzsolódási arány, az a levelező képzés. Aki munka, család mellett jön be, ott lehet olyan élethelyzet, amit nem tudnak megoldani, és abbahagyják a tanulást.

Az előző évben 895 hallgatót vettünk fel gazdálkodási és menedzsment képzésre, így összesen megközelítőleg 3000 hallgató van bent a rendszerben. Ebben benne vannak a felsőoktatási szakképzés és a magyar és angol nyelvű alapképzés nappali és levelező munkarendű hallgatói egyaránt.

Ez egy akkora embertömeg, hogy mindenféle élethelyzet előfordul. Nagyon sokszor nem azért hagyják abba az egyetemet, mert nehéz a képzés vagy a tantárgyak, hanem mert úgy érzik, hogy nem tartoznak ide, vagy igazából nem is ezt szerették volna tanulni.

Említetted, hogy a lemorzsolódás egyre kisebb arányú nálatok. Mit tehet az egyetem, hogy csökkentse a lemorzsolódást?

Van nálunk egy mentorprogram, amit a felsőbb éves hallgatók szerveznek a beérkezőknek, pont azért, mert a legnehezebb időszak az, amikor váltasz az egyik oktatási rendszerből a másikba. Hogy megtanulják felvenni a ritmust, hogyan kell tanulni, beosztani az időt, kapcsolatot építeni az egyetemen, valamint hogy milyen adminisztratív felületeket használnak a hallgatók és ezeket hogyan és mire lehet használni. Figyelünk arra, hogy a hallgatóink hogyan találják meg itt a helyüket. Nem reprezentatív minta, de a gólyakérdőívből az látszik, hogy a hallgatóink jelentős része első generációs értelmiségi lesz, ha elvégzi az egyetemet. Nagyon sokszor a családban sincs meg az a történelmi tapasztalat, hogy milyen egyetemre járni. Ez nyilván egy plusz nehézség.

Azért a diákok nagyon különböző helyekről jönnek, különböző tudásszintekkel, ami szintén kihívás az oktatóknak -gondolok itt például a matekra, ami sokaknak nehézség-. Mit gondolsz a diákok, akik jönnek erre a képzésre, mennyire tudják mi vár rájuk?

Ez olyan, mint a szülővé válás, nem tudjuk, mit vállalunk, amikor eljövünk egy felsőoktatási intézménybe. Biztos, hogy a matek fontos, az is látszik, hogy a covid nyomot hagyott még a jó pontszámmal érkező hallgatók felkészültségén is.

A diploma megszerzéséhez szakmai gyakorlatot is kell végezni, a hallgatók dönthetik el, hogy hol töltik el a szakmai gyakorlatukat a 7. félévben?

Kínálunk mi is lehetőségeket, vannak vállalati partnereink, akik szívesen fogadnak hallgatókat, de az is működik, ha valaki a saját kapcsolatai révén választ olyan irányt, amerre szeretne menni.

Kapnak fizetést a hallgatók ezeken a helyeken?

Ez több dologtól függ, nagyrészt szerződésfüggő. Például a cégek anyagi helyzete is meghatározó. Egy kisebb kkv-nál lehet, hogy kisebb összeget tudnak adni, egy nagyobb tanácsadó cégnél viszont tudnak magasabb fizetést nyújtani.

Mennyire követitek a diploma utáni életüket a hallgatóknak?

Létezik a diplomás pályakövető rendszer, de emellett egyetemi szinten egyre jobban odafigyelünk arra, hogy erős kapcsolatunk legyen az alumni közösséggel. Onnan például ezeket az adatokat is be lehet gyűjteni. Amikor képzést fejlesztünk, nemcsak az egyes tantárgyakat változtatjuk meg, hanem az egész képzésnél átgondoljuk, hogy mire is van szükség. A gazdálkodási és menedzsment szak most pont egy ilyen fejlesztési szakaszon megy végig. Ennél a folyamatnál bevonjuk az alumni hallgatókat is, hogy ők mit láttak, mi volt nekik hasznos, vagy lehet, hogy hallgatóként nagyon utálták, nem érezték, mi az értelme, de utólag hasznosnak tartják. Az is egy jellemző út, hogy akik a végzőseink közül mesterszakon folytatják a tanulmányaikat, inkább levelező formában választják azt, és mellette dolgoznak.

Mit láttok milyen arányban mennek tovább mesterképzésre a hallgatóitok vagy esetleg doktorira?

A jellemző az, hogy 1-2 évet dolgoznak, aztán visszajönnek. Vannak olyanok is, akik elvégeznek még egy szakot, aztán mesterszakot, majd akár doktorira is továbbmennek. De a többség nem ezt az utat járja. A doktori egy kihívásokkal teli út, de van, aki nagyon szereti ezt. A legutóbbi adat, amit láttam, azt mutatja, hogy 30 százalék továbbtanul mesterszakon.

De ez egy jó visszacsatolás, hogy már az alapszakos diplomával is el tudnak helyezkedni.

Igen, versenyképes fizetésért, amiből már el lehet kezdeni az önálló életet. A másik aspektus, hogy eldönthetik, hogy később visszajönnek-e a felsőoktatásba. Szerencsére az jellemző, hogy hozzánk jönnek vissza. Bár az is teljesen érthető, ha valaki megnéz egy másik intézményt.

Korábban említetted, hogy van lehetőség projekt keretében a szakon kipróbálni, hogy milyen lenne egy saját vállalkozás. Mennyien indítanak vállalkozást az egyetem alatt/után?

A hallgatók körében a vállalkozási hajlandóság általában nem túl magas. De ezek tipikusan olyan szakok, ahol ezeket ösztönözzük, ráadásul kutatások azt mutatják, hogy a BGE hallgatói között magasabb is ez a hajlandóság, mint a társadalom egészében. Vannak olyan hallgatóink is, akik már egy működő családi vállalkozásból érkeznek. Ők nyilván közvetlenebb tapasztalattal rendelkeznek a vállalkozói léttel kapcsolatban, és valószínűbb is, hogy erre az útra lépnek.

Hova helyezkednek el a legtöbben ezzel a diplomával?

A legtöbben tanácsadó vagy könyvvizsgáló cégeknél helyezkednek el, szeretik az ilyen diplomával rendelkezőket, de akár az energetikai, kereskedelmi, pénzügyi vállalkozások és szolgáltatóközpontok is szívesen fogadják őket. Akár HR irányba is továbbképezhetik magukat, ha valakinek ez a terület tetszik,  de akár stratégiai tanácsadás, szervezetfejlesztés irányába is elindulhatnak.

Ha már beszéltünk többet az elhelyezkedésről, a továbbtanulásról, mit gondolsz szerinted fontos napjainkban a diploma?

Egy tudásalapú társadalom szempontjából nyilván jó, ha sok a diplomás. Ugyanakkor szükség van jól képzett szakemberekre, akik a szakmunkákat megcsinálják. De a trendek egyértelműen arra mennek, hogy egyre több legyen egy társadalomban a diplomás. Ezt két irányból lehet megközelíteni. Az egyik, hogy Steve Jobsnak sem volt diplomája, mégis milyen sikeres lett és sok szintén sikeres vállalkozót látunk, akiknek nincs diplomájuk.

De amennyire én látom, a diplomások körében a munkanélküliség sokkal alacsonyabb, a diplomások sokkal könnyebben helyezkednek el, és van egy jelentős bérelőnyük is. Magyarországon ezek egyértelműen megvannak.

Nálunk gyakori az, hogy még ha valaki alapvetően egy meghatározott szakmában akar is elhelyezkedni, például cukrászként, akkor is elvégez egy egyetemet. Járt hozzám például egy hallgató, aki kutyakiképző vállalkozást szeretne indítani. Lehet azt mondani, hogy elveszített 3,5 évet, viszont amikor majd elindítja a vállalkozását, máshogy fogja átlátni a folyamatokat és gondolkodni a vállalkozás sikeres működéséről. Ha valaki más irányba indul, és nem marad a szűk értelemben vett szakmai pályán, akkor is nagyon fontos ez az alapszemlélet. Tovább is vihetem, társadalmi szinten egyértelműek azok az előnyök, amelyek diplomások magasabb arányának tulajdoníthatók. Ez fontos például a kritikai gondolkodás és az általános tájékozottság szempontjából, valamint a mentális és fizikai egészségi mutatókban is látszanak a különbségek a diplomával és diplomával nem-rendelkezők között.

A társadalomban látható és érzékelhető némi feszültség is azt illetően, hogy a már valójában diplomát nem igénylő munkakörökben is elvárássá válik a diploma.

Igen, értem ezt a fajta kritikát, és ez bizonyos fokig beleépített a rendszerbe, hogy csúszik feljebb az a szint, amit elegendőnek gondolunk.

Bizonyos munkakörökre már akkor is diplomást keresünk, ha azt egy jó középiskolai végzettséggel is el lehetne végezni.

De ezek a trendek nem most kezdődtek, hanem akkor, amikor egy elitképzéses rendszerből átmentünk egy tömegképzéses rendszerbe, a 90-es években már efelé mozdult el a felsőoktatási rendszer. A BGE-nek egy nagyon fontos társadalmi funkciója, hogy mi nem egy szigorú értelemben vett elitképző hely vagyunk. Ez az intézmény egy fontos mobilitási csatorna lehet többeknek, akár azoknak, akik vidékről érkeznek és akár ők szerzik meg az első diplomát a családjukban. Ugyanakkor sok esetben van a családjaikban vállalkozási tapasztalat, gazdasági szemlélet, amire lehet építeni. Ezt tovább tudják vinni, tovább tudják fejleszteni, ha hozzáteszik az egyetemi képzést is.

A szak hogyan viszonyul ahhoz, hogy nem kötelező a nyelvvizsga a diplomához?

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a hallgatóink képesek legyenek idegen nyelvi környezetben dolgozni. Sosem „csak” a nyelvvizsgára készítettük fel őket, de ez most még hangsúlyosabbá vált. Arra törekszünk, hogy nemzetközi projektben képesek legyenek aktívan közreműködni. Ebben az értelemben átkerül a hangsúly az idegen nyelv oktatásáról, arra, hogy idegen nyelven oktatunk szakmai tárgyakat. Angolul is elérhető tárgyak vannak, ráadásul az angol nyelvű képzéseinken nemzetközi hallgatók is vannak. Ez lehetőséget biztosít a magyar képzésen részt vevő hallgatóinknak is, hogy kipróbálják magukat angolul, kvázi nemzetközi környezetben. Minden félévben van egy intenzív hetünk, oda sokszor hívunk nemzetközi oktatókat, de olyan tárgyunk is van, amikor több egyetem hallgatóival tudnak együtt dolgozni egy online platformon keresztül. A digitális kompetencia mellett a prezentációs készségek, a kommunikációs készségek nagyon fontosak, és nyilván az idegen nyelv. Egyre inkább afelé megyünk, hogy aki nem megy külföldre, az is elérhessen tárgyakat idegen nyelven.

A felvételin el fogjátok várni a nyelvtudást?

Az intézményi pontok között természetesen szerepel, reméljük, hogy a hallgatók jelentős része törekszik arra, hogy legalább egy középfokú nyelvvizsgával jöjjön be. De nyelvvizsga nélkül is be lehet kerülni.

Az Erasmus ügy hogyan érinti a BGE-t? Van lehetőség a hallgatóitoknak külföldön tölteni egy vagy két félévet?

Nagyon ráfeküdtünk arra, hogy az Erasmus mellett még mi az, ami elérhető. Van egy CEEPUS nevű, a közép-kelet-európai régióban megvalósuló mobilitási program, egyrészt ezt tudjuk kínálni a hallgatóknak. Hagyományosan nagyon jó a kapcsolatunk a régió üzleti iskoláival, vannak V4-es pénzügyi alapok, illetve bilaterális együttműködések más intézményekkel. Hozzánk is jönnek hallgatók az Erasmuson kívül is. Ezt a partnerhálózatot tudjuk mozgatni, és most indul a Pannon Program, meglátjuk, hogy milyen lehetőségeket biztosít majd. Ami ebben nagyon vonzónak tűnik, hogy a program keretében Európán kívüli országokba is lehet menni. Mi is törekszünk arra, hogy ázsiai partnerekhez is tudjanak menni a hallgatóink, illetve van több tengeren túli partnerünk is.

Most milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy egyetemnek?

Minden tanulási folyamat alapkérdései a felejtés, a relevancia és a transzfer, hogy amit megtanulsz, azt mennyire tudod átvinni egy másik területre. De ezt a közoktatásra vagy egy vállalati képzésre is használhatnám. Az egyik az, hogy hogyan tudunk olyan felsőoktatási rendszert létrehozni, ahol lehet, hogy kicsit kevesebbet oktatunk, viszont az jobban beépül. Ennek az egyik módja a gyakorlatorientált oktatás, hogy a modelleket, elméleteket, eszközöket, amiket oktatunk, utána valamilyen projekten keresztül is kipróbálják. Sokkal jobban beépül, ha valami aktív tevékenység kötődik a megtanultakhoz. Nyilván egy nagy kérdés, hogy amit mi, oktatók gondolunk, hogy mi a fontos, vajon a hallgatók is azt gondolják-e. Mert akkor tanulunk igazán mélyen, ha úgy gondoljuk, hogy ez nekem, személyesen releváns.

Ebben van egy olyan aspektus, hogy a hallgatók tudnak úgymond ’a lábukkal szavazni’, azaz kevésbé jönnek be egy előadásra, ha ezt nem tartják relevánsnak.

Ez egy nagyon közvetlen visszajelzés, hogy mit tartanak fontosnak. Továbbá cél, hogy olyan oktatási módokat találjunk, amik nem maradnak meg csak az oktatási térben, hanem az elsajátított tudás és kompetenciák más kontextusba is átvihetők legyenek.

Mit gondolsz az egyetemek modellváltásáról?

Látható, hogy van egy erős társadalmi vita annak kapcsán, hogy hogyan érintette a modellváltás az egyetemek autonómiáját. Ugyanakkor az is látszik, hogy a megszólalók nagyon különböző autonómia-felfogásokat használnak. Több kutatás is folyik a modellváltásról, és az látszik, hogy a modellváltás mellett megszólalók nagyon mást értenek autonómia alatt mint azok, akik ellene érvelnek. Némileg leegyszerűsítve az egyik oldalon az államtól való távolság kérdése kerül kiemelésre, a másik oldalon pedig az akadémiai szabadságé. Biztos, hogy történt elmozdulás akár a finanszírozásban, akár abban, hogy mennyire tudnak az intézmények önállóan fejlesztési irányokat meghatározni maguk számára.

Ha kutatói szemmel nézek a kérdésre, akkor szerintem még nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy a modellváltás jó vagy rossz. Pár éven belül lehet látni majd az eredményeket, hogy mennyire sikerül az intézményeknek a kívánt irányba elindulnia.

Végül még így zárókérdésként, kinek ajánlanád ezt a képzést?

A sablonválasz az, hogy mindenkinek, akit érdekel, hogy hogyan működik egy vállalat, milyen aspektusai vannak annak, ha egy vállalkozást szeretne indítani, vagy egy szervezetben szeretne dolgozni. Ezen a szakon komplex rálátást kap a vállalkozás világára, a gazdaság és a társadalom működésére. Valamint arra is jó ez a szak, hogy kapjon egy biztos alaptudást és a sikerhez szükséges készségeket, és aztán eldöntheti, hogy ebből a sok  ismeretből mi az, ami érdekli őt, merre szeretne továbbmenni. Ugyanakkor már itt is van lehetősége a specializálódásra, ami komoly versenyelőny lehet a jelenlegi munkaerőpiaci környezetben.

(Címlapkép és interjúképek: Stiller Ákos)