Ez most komoly: tényleg kipusztulhat 50 éven belül az emberiség?

Ismert, köztiszteletnek örvendő tudósok (például a C-vitamin felfedezéséről híres Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert) már az előző évszázad közepe óta jelzik, hogy amennyiben nem változtatunk az életmódunkon, és továbbra is a túlfogyasztjuk a Föld erőforrásait, a szén-alapú energiahordozók helyett nem állunk át a megújuló források használatára, tovább gyártjuk a nem lebomló anyagogból készülő termékeket, komoly probléma lehet rövid időn belül. A ’80-as években nagy pánikot okozott az ózonrétegen észlelt lyuk, ezt végül a freon-hajtógáz propán-bután-gázra cserélésével, közös fellépéssel sikerült orvosolni, azóta az ózonlyuk mérete csökkenésnek indult. Vajon most, hogy ennél sokkal több és sokkal súlyosabb emberi tevékenység okozta környezeti katasztrófával nézünk szembe, újra képesek leszünk-e mindenkire érvényes, szigorú szabályokat hozni és betartatni? Vissza lehet-e még fordítani a folyamatokat, vagy mostanra már csak a kármentés maradt?

Csapdába esett generáció

Minél későbbi generációt kérdezünk, annál előkelőbb helyen szerepel a megoldandó problémák között a klímakatasztrófa. Ez nem meglepő, hiszen minél fiatalabb valaki, annál tovább fog élni a jelenleg hatalmasat változó környezeti feltételek között, egy most még kiszámíthatatlan, nagyon bizonytalannak tűnő jövőben. A jövőnek azon része, amelyet a kutatók meg tudnak jósolni, nem sok okot ad optimizmusra: korábban elképzelhetetlen hőmérsékleti ingadozások, a most ismert éghajlati felosztás teljes átalakulása, áradások, cunamik, erdőtüzek, elsivatagosodás. Ezek a jelenségek már most is zajlanak, és az idő előrehaladtával mindez csak rosszabb lesz.

A Z generáció a maga szerény eszköztárával igyekszik tenni a környezet rombolása ellen: olyan életmódot, munkahelyet, közlekedési eszközt, élelmiszert, szórakozási lehetőséget preferál, amivel csökkentheti az ökológiai lábnyomát. Sajnos azonban a környezetvédelem költséges hobbi: a hazai zöldségnek, a vonattal való külföldre utazásnak, a tetőre épített napelemparknak vannak jóval környezetszennyezőbb, de jelentősen olcsóbb alternatívái, és a munka világába frissen bekerülő réteg nem a legjobban kereső társadalmi csoport. Így a mai fiatalság kettős szorításban éli mindennapjait: mondjon le a jelenben mindenről, hogy meg tudja fizetni a fenntartható megoldásokat, tudván, hogy cselekedeteinek hatása szinte jelentéktelen az óriáscégek környezetszennyező működése mellett, vagy próbálja meg élvezni az életet, legalább addig, amíg lehet, aktívan hozzájárulva ezzel saját jövőjének ellehetetlenüléséhez? Szinte nincs olyan területe az életnek, amelybe ne szivárogna be ez a dilemma.

A biodiverzitás megőrzése

Fontos megjegyezni, hogy amikor arról hallunk, hogy kihalnak a fajok, tönkremegy az élővilág, nem egy kopár területet kell elképzelni, ahol életnek nyoma sincs. Amióta az első önreprodukáló kémiai vegyületek létrejöttek (a tudomány mai állása szerint mélytengeri kürtőkben), mindig volt élet a bolygón. Több nagy kihalási hullám is történt azóta, ezek közül a legismertebb a kréta-tercier kihalási esemény, amely során a dinoszauruszok is eltűntek, ez azonban az emlősök felemelkedését hozta magával. Akármekkora százaléka tűnik is el az élővilágnak, néhány túlélő mindig marad, akikből aztán egy új, teljesen másmilyen ökoszisztéma fejlődik ki évmillók alatt, hogy utána az is eltűnjön.

Tűrőképességük alapján a fajokat két csoportra oszthatjuk: vannak a specialisták és a generalisták. A specialisták olyan élőlények, amelyek kitűnően alkalmazkodtak egy bizonyos környezethez, ezen feltételek mellett eredményesebben szaporodnak és jutnak erőforráshoz, mint más fajok, azonban már kis változást is rosszul tolerálnak. Jó példa erre az orchidea, amelynek természetes élőhelyén magas hőmérséklet és páratartalom, szűrt fény a jellemző, ezen körülmények mellett Földünk egyik legsokszínűbb fajává vált, viszont a szobánkban sokszor gondos odafigyeléssel, áztatással, tápoldatozással sem tudjuk életben tartani.

Ezzel szemben a generalistáknak nem áll rendelkezésére az egyes szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodáshoz szükséges eszköztár, viszont a környezeti feltételek nagy amplitúdójú változásait is átvészelik. Ilyen például a patkány: hidegebb, melegebb éghajlatokon is előfordul, megeszi az apró rovarokat, de a kukába dobott szendvicsmaradékot is. Nem csak a patkány generalista, hanem az ember is. Élnek emberek a világ minden táján, az egyenlítőtől Izlandig, a mélyföldektől hegyvidékekig, eszünk olajos magvakat, zöldséget, vörös húst és halat is. A hegymászók és a mélytengeri búvárok sikeres expedíciói alapján tudjuk, hogy rövid ideig egészen extrém nyomás-változást is elvisel az emberi szervezet, az éhínségek pedig megmutatták, hogy még egysíkú, elégtelen mennyiségű tápanyagbevitel mellett is képesek vagyunk életben maradni.

A kérdés tehát nem az, hogy minden élőlény számára élhetetlenné tesszük-e a Földet – egyébként is nagyzolás lenne azt gondolni, hogy jégkorszakok, földlemezmozgások és meteoritbecsapódások után pont az emberi tevékenység lesz majd olyan pusztító, hogy eltörli az életet -, hanem hogy milyen mértékben alakul át az általunk ismert ökoszisztéma, szeretnénk-e egy olyan világban élni, ahol orchidea nincs, patkány viszont annál több. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az emberiségre ne lennének nagy hatással a környezeti változások. Ahogyan egyre több terület lesz az időjárás kiszámíthatatlansága miatt élhetetlen, úgy szűkül majd az életterünk.

Járványok, háborúk

Mindenki a saját tanulságaival, veszteségeivel, örömeivel hagyta maga mögött a nagy lezárások időszakát, az azonban tagadhatatlan, hogy még azok is fellélegeztek a COVID-19 járvány lecsengésével, akik alapvetően pozitívnak élték meg a 2020-2021-es éveket.

Abban kis túlzással mindenki egyetért, hogy jó egy kicsit többet otthon lenni a családunkkal, de abban is, hogy ezt nem központilag kötelező kijárási tilalom mellett szeretnénk megvalósítani, hanem szabad akaratunkból, a saját igényeinkhez igazítva.

Ebből a szempontból nem biztatóak a virológusok előrejelzései: az éghajlati változások következtében kevés esély van rá, hogy ez egy egyszeri, elszigetelt esemény volt, sokkal valószínűbb, hogy a nem túl távoli jövőben egyre sűrűbben várhatóak globális méretű járványok. A sarki jég olvadásával olyan patogének kerülhetnek az ökoszisztémába, amelyek annyira régóta jég alatt őrződnek, hogy még távoli őseink sem találkozhattak vele, ennek következtében az immunrendszerünket teljesen felkészületlenül fogják érni. Az éghajlati övezetek közötti határ elmosódása pedig korábban lokálisnak számító betegségek egész világra való kiterjedését eredményezheti. Bár nem vírus, hanem kártevő, jó példa erre a diófúró légy esete: hazánkban néhány éve, az átlaghőmérséklet emelkedésének következtében jelent meg ez a korábban csak melegebb éghajlatokon előforduló légyfajta, azóta a magyarországi diótermés tetemes része tönkremegy.

Akit különösen megvisel a szomszédban zajló orosz-ukrán háború, vagy az eddig minden eddiginél több civil áldozatot követelő izraeli fegyveres konfliktus, annak sem túl jó érzés a jövőre gondolnia: az ivóvízkészletek fogyása, az egyes területeken belélegezhetetlenül szennyezetté váló levegő, a természeti katasztrófák által sűrűn súlytott, lakhatatlanná váló területek, és a töretlen népességnövekedés könnyen azt eredményezheti, hogy egyre többen leszünk egyre kevesebb erőforrásra és élőhelyre, ami előidézhet minden általunk megéltnél nagyobb migrációs hullámokat és háborúkat is.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ezért nem akarnak a magyar fiatalok szülni: sokkal megrázóbb a probléma, mint hittük

„A kiszámíthatatlanság miatt sokkal nehezebb dolguk van a mai fiataloknak” - mondta Labancz Dániel klinikai szakpszichológus.

Mindennapi dilemmák

Ilyen kilátások mellett nem meglepő, hogy sok fiatal kifejezetten a közelgő környezeti katasztrófa miatt küzd mentális problémákkal. A jelenség annyira elterjedt, hogy külön neve is van: klímaszorongás. A tehetetlenség és a bizonytalanság érzése egyébként is bénító hatással van az emberekre, de egy olyan helyzetben, amelynek a kimenetele végtelen tényezőtől függ, ezért a legjobb szakemberek is csak becslésekkel tudnak szolgálni, különösen szorongató. Ez a bűntudattal átitatott tanácstalanság a nagy döntésektől egészen a legapróbbakig mindenhol megjelenhet.

A legszembetűnőbb és legnagyobb vitákat generáló mind közül talán a gyermekvállalás kérdése. Sok nő és fiatal pár dönt úgy, hogy tudatosan nem vállal gyermeket, kifejezetten a környezetvédelemről szóló párbeszéd hatására. Egyesek nem szeretnék a Föld népességét még tovább növelni, mások, érett felnőttként, úgy gondolkodnak, ahogyan egyébként minden, gyermekével egészséges kapcsolatban lévő szülő: a gyerek egy életen át tartó felelősség, és mivel nem lehet tudni, hogy mennyire válik lakhatatlanná a Föld a most születő gyerekek felnőttkorára, nem szeretnék azt megkockáztatni, hogy olyan életet adjanak nekik, amiben nincs elég víz, élelem, állandóak a természeti csapások és a háborúk.

Erre az ellenoldal által adott legáltalánosabb kritika az, hogy valójában sosem lehetett tudni, milyen világ vár a gyerekekre felnőtt- és időskorukban.

Ez teljes mértékben igaz, viszont azt nem lehet elvitatni a gyermektelenséget választóktól, hogy ennyire pontosan még sosem lehetett előre látni a jövő megoldhatatlannak tűnő kihívásait.

De számtalan, egyszerű hétköznapi kérdésben is folyamatosan megjelenik a jövővel kapcsolatos félelem és felelősség. Ha nem engedhetem meg magamnak a magyar paradicsomot, akkor vegyem inkább az olcsóbb, de sokkal nagyobb ökológiai lábnyomú spanyol származásút, vagy inkább ne egyek zöldséget? Ha nem eszem húst, de proteinkészítménnyel pótolom, aminek nem ismerem a kutatás-előállítás-szállítás hármasából összeálló környezeti terhelését, akkor vajon jót teszek vagy rosszat? Ha már pulóverben is fázom szeptemberben, kapcsoljam-e be a fűtést, vagy kockáztassam, hogy megfázok?

Releváns kérdésre hiteles válasz

Nem könnyű annak a kettősségével szembenézni, hogy egyfelől nem látunk rá a döntéseink valós következményeire, másfelől bármit cselekszünk is, elenyésző mértékben tudunk csak javítani az emberiség és az ökoszisztéma kilátásain.  Ami a szorongásunkat csökkenteni tudja, és a lehetőségekhez mérten minél eredményesebb cselekvésekhez és döntésekhez vezethet, ha a lehető legtöbb tudással vértezzük fel magunkat.

Annak érdekében, hogy a téma iránt különösen fogékony fiatalok válaszokat kaphassanak a kérdéseikre, interakcióba léphessenek egymással, a szakemberekkel és a döntéshozókkal, a Portfolio Csoport november 9-én, a CEU Downtonban megrendezi a pénzügyeket középpontba állító GEN Z FEST folytatását, a PORTFOLIO GEN Z FEST / GREEN-t, ahol előadásokkal, workshopokkal, tréningekkel várják nem csak a Z generációsokat, hanem a vállalatvezetőket, döntéshozókat, szakembereket, pedagógusokat is. Az előadók között a legkülönbözőbb szakterületek képviselői lesznek jelen, hogy minél szélesebb perspektívából vizsgálhassák a résztvevők a fenntarthatóság dilemmáit.

Az eseményre a 26 év alattiak 92%-os kedvezménnyel, a diákok 97%-os kedvezménnyel válthatnak jegyet, a pedagógusok számára pedig ingyenes a belépés. Minden jegytípusra érvényes az 1+1-es kedvezmény, így minden sikeres jegyvásárlás után kollégáink egy fő ingyenes belépésére jogosító kuponkódot küldenek a jegy mellé.