Eszméletlen módon meglehetne dobni sok országban az egy főre jutó reál GDP mutatóját akkor, ha az idősebb állampolgárok tovább maradnának a munka világában, azaz minél idősebb korukig dolgoznának - derült ki az OECD friss jelentéséből. Az általános életszínvonal emeléséhez ráadásul nem is kellene valamilyen képzeletbeli drasztikus szám elérése. Az OECD ugyanis úgy számol, a növeléshez elég lenne az is, hogy

És hogy mit jelentene ez pontosan? Az OECD szerint a GDP, és ezzel az általános életszínvonal emeléséhez sok országban az kellene, hogy az 50 évesnél idősebb korcsoportban (50-55; 55-60; 60-65; és így tovább) a dolgozók aránya akkora legyen az elkövetkezendő évtizedekben, mint amekkora most Izland, Új-Zélandon.

Ez 2050-re az OECD országok esetében átlagosan 19 százalékos egy főre jutó reál GDP növekedést jelentene. Ez azonban csak az átlag, sok OECD-országban ennél jóval nagyobb mértékű emelkedést lehetne elérni. Így például Magyarországon is. Ha ugyanis hazánkban 2050-re hoznánk azt az időskori foglalkoztatási szintet, mint amit ma (!) Izland vagy Új-Zéland hoz, akkor

Ez az OECD-országok közül a 9. legmagasabb növekedést jelentené 3 évtized alatt, ami 9 százalékkal jelentene magasabb növekedést, mint az OECD-átlag. Efölött az átlag fölött egyébként összesen 15 ország végzett. Köztük a 3 legnagyobb képzeletbeli növekedést (34-35%) Görögország, Olaszország és Lengyelország tudná felmutatni 2050-re.

De mi cél?

Magyarországon az egy főre jutó reál GDP mértéke 13 260 euró volt2019-ben, ami mai árfolyamon forintosítva körülbelül 4,7 millió forintnak megfelelő összeg. Na mármost, csak azzal a lépéssel, hogy az öregebb, az 50 évnél idősebb magyarok tovább maradnának a munka világában, ezt a szám majdnem a harmadával lehetne növelni 2050-re.

A miheztartás végett, ez az összeg 6 millió 60 ezerre forintra módosulhatna 2050-re akkor, ha 3 évtized alatt sikerülni elérni azt az időskori foglalkoztatottsági szintet, mint amennyit most az OECD-országokban a legjobban teljesítő államok eltudnak érni. 30 év leforgása alatt tehát minden magyar - csak ezzel a módosítással - 1,3 millió forinttal "kaszálna többet" éves szinten (reál GDP érték, 2021. január 25-i árfolyamon forintosítva).

Igen ám, csakhogy az OECD legfrissebb, 2019-es adatai szerint az 50-64 évesek körében a foglalkoztatottsági arány Izlandon 81,2 (!), míg Új-Zélandon 76,2 százalékos volt. Ami azt jelenti, hogy ebben a korcsoportban, ebben a két országban kerekítve 10-ből 8 ember dolgozott. Ugyanez a szám azonban

Hazánkban tehát az 50-64 éves korosztályba tartozó állampolgárok közül csupán átlagosan 5,6-an dolgoztak, ami jócskán elmarad attól a céltól, amit 2050-re teljesíteni kellene a fentebb számolt, kívánt reaál GDP-növekedéshez. És akkor a 64 évesnél idősebb korosztályról még nem is beszéltünk.

Dolgozz, ameddig csak bírsz!

Az utóbbi évek adataiból jól látszik, hogy egyre több és több nyugdíjas korú magyar ember marad vagy tér vissza a munka világába. Néhány éven belül azonban lehet, hogy ez nem önkéntes alapú vállalás lesz majd, hanem törvénybe iktatva fog nőni az öregségi nyugdíjkorhatár.

Feltéve, ha addig nem változik semmi, és hazánk marad, a jelenleg is érvényben lévő felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben. Ennek a lényege, hogy az állam, mint hatóság a mindenkori aktív állampolgáraira folyamatosan bérjárulék fizetési kötelezettséget ró ki, és az ebből befolyó bérjárulékokból fizeti ki folyamatosan a mindenkori nyugdíjas állampolgárai nyugdíjjáradékát. Ezek alapján könnyen belátható, hogy

Ez a forgatókönyv pedig egyáltalán nem ördögtől való, hiszen az elkövetkezendő években oly drasztikusan fog megnőni hazánkban a 65 év feletti lakosság aránya, hogy a rendszer egy idő fenntarthatatlanná fog válni.
A vész súlyosságát jól szemlélteti a függőségi rátánk is, ami azt mutatja meg, hogy az aktív korú (15-64 évesek) népességre, mekkora mennyiségű idős (65 éves vagy annál idősebb) ember jut. 2011-ben ez a ráta Magyarországon 25 volt, tehát 100 aktív korú honfitársunkra 25 időskorú magyar jutott. Az Eurostat előrejelzése szerint azonban 2100-ra 100 munkaképes korú magyarra 55-60 65 évesnél idősebb honfitárs jut majd.

A brutális méretű hazai népességfogyás és az elöregedés pedig valóságos nyugdíjkatasztrófát idézhet elő, ha jelenlegi rendszert vesszük alapul. Ráadásul ehhez koránt sem kell 80 évnek eltelnie. A Porftolió elemzése szerint, ahhoz hogy legalább 2015-2050 között stabilizálódó rátáról beszélhessünk

Igen ám, csakhogy önmagában a nyugdíjkorhatár emelése nem jelenti, hogy a probléma pikk-pakk meg is oldódik, az intézkedés mellé jelentős változásra van szükség a munkaerőpiacon, például a nők munkaerő-piaci aktivitásának növelésével, különben marad a magasabb nyugdíjjárulék, magasabb adók és egy folyamatosan deficites nyugdíjköltségvetés jön létre.

És akkor a korhatáremelés egyéb negatív hozadékáról még nem is beszéltünk, például arról, hogy az amúgy nemzetközileg is (átlagosan) igen ramaty egészségnek örvendő magyar állampolgároknak mennyire lehet valós opció a 70 év fölé emelkedő nyugdíjkorhatár. Akárhogy is, az látszik, hogy az idősebb korosztály munkatartalékai koránt sincsenek kimerítve Magyarországon, továbbá a nyugdíjvész is igencsak itt kopogtat már az ajtónkon.