Innen ismerheted fel, ha súlyos személyiségzavarral küzd a főnököd

Januárban újult erővel vethetik bele magukat az álláskeresők az interjúkba. A magasabb fizetés, ingázás, irodai környezet, rugalmas beosztás vagy akár az ingyen kávé mellett sokan váltanak annak reményében is, hogy jobb főnököt kapnak. A Portfolio Big Office Day-hez kapcsolódó őszi felméréséből az derült ki, hogy a megkérdezettek több mint fele (53%) mondana le egy jobb főnökért keresetének egy részéről, 10 százalékuk fizetésének akár több mint 15 százalékát is feláldozná.

Ez az eredmény arra utal, hogy a rossz vezető munkaerőpiaci kulcsprobléma is lehet. Ezt támasztja alá a HR-Evolution Kft. reprezentatív fluktuáció kutatása is, ami szerint a felmondás harmadik leggyakoribb oka az embertelen bánásmód és környezet volt, ami miatt a megkérdezettek 35 százaléka váltott munkahelyet. A második leggyakoribb ok, hogy valahol több fizetést, vonzóbb juttatásokat ígértek (39%), a leggyakoribb pedig, hogy a munkáltató nem tartotta be, amit ígért a hirdetésben vagy az állásinterjún (a válaszadók 42 százaléka szerint).

EZ IS ÉRDEKELHET

Tömegesen mondanak fel a magyar fiatalok: nem bírják tovább, lépniük kell

A magyarok több mint negyven százaléka hagyta el eredeti szakmáját, vagy éppen a váltáson gondolkozik - főleg a fiatal generáció, a 20-as, 30-as korosztály fordít hátat pályájának. De vajon mi ennek az oka, hol a legégetőbb a hiányuk, és kik azok a "nullkilométeresek" - ezeknek járt utána a Pénzcentrum.

Az olyan munkahelyeken, ahol magas a fluktuáció, a vezetőknek hatalmas felelőssége van ebben, viszont ezt többnyire nem veszik észre a szakértők szerint. A felmérés szerint a dolgozók legnagyobb sérelme, ha nem veszik emberszámba őket: ha a felettes nem köszön, parancsolgat, élő robotoknak nézi a beosztottjait, miközben a terhelés túl nagy, teljesíthetetlenek az elvárások és rosszak a munkakörülmények.

Viszont mielőtt bárki elvállal egy új állást, arról, hogy milyen a leendő főnökének a hozzáállása, nehéz tájékozódni. Még akkor sem biztos, hogy megbízható képet tudunk alkotni a leendő főnökünkről, ha van ismerősünk a cégnél, aki beajánl. Mivel minden ember más, lehetséges, hogy míg számára szimpatikus egyfajta vezetői stílus, az ismerőse számára nem lesz az, és nem fognak kijönni a felettesével.

Sokan - főként, akik esetleges az elviselhetetlen főnökük miatt mondtak fel - két munkahely között arról ábrándoznak, hogy csak ne legyen olyan rossz főnökük, mint a legutóbbi. Erre viszont nagyon nehéz garanciát szerezni, és sokan már a próbaidő alatt menekülőre fogják, ha kiderül, a felettesük kibírhatatlan. Mit lehet tenni, hogy ne sétáljunk bele ilyen csapdába? Mutatjuk, hogyan lehet már az interjúk alatt kiszűrni a rossz vezetők egyes típusait.

1. A megúszós

Mind ismerjük azt az embertípust, aki bár fizikailag jelen van, és nagyon meggyőzően tud úgy tenni, mint aki dolgozik, valójában nem igazán végzi a munkáját. Esetleg, ha erre felhívják a figyelmét, akkor megmagyarázza, hogy az miért is nem az ő feladata. Miközben éppen hogy az övé.

Létezik ez a hozzáállás főnököknél is, és van olyan munkavállaló, aki képtelen elviselni, hogyha a főnök nem hajlandó megcsinálni a saját feladatait, ezzel hátráltatja a munkát, vagy esetleg kiszervezi a főnöki teendőit, hogy még ezek is a beosztottak vállát nyomják. Hogyha el akarod kerülni, hogy olyan vezetőd legyen, aki nem segít a napi feladataidban, sosincs ott, ha szükség lenne rá, vagy veled végezteti a munkáját, akkor a következőket kérdezd az interjún:

Ha ezekre a kérdésekre nehezen válaszol az interjúztató, vagy érezni, hogy több helyen sántít a történet, akkor valószínűleg a főnök nem igazán tartja jól kézben a dolgokat.

2. A beszólogató

Vannak azok a főnökök, akik nem konstruktív kritikák fogalmaznak meg a dolgozók munkájával kapcsolatban, hanem egyszerűen leszólják. Nem adnak instrukciót, hogyan lehet jól elvégzeni a feladatot, csak a rosszul elvégzett munkára adnak visszajelzést, és csak arra is annyit, hogy rossz.

Van olyan munkavállaló, akit hidegen hagy az ilyesmi, viszont másokat az őrületbe tud kergetni egy olyan főnök, akinek nincsenek konstruktív javaslatai, csak leszólja a beosztottjai munkáját. Hogyha te is így vagy vele, és elkerülnéd az ilyen főnököt, akkor az interjún érdemes megkérdezni, hogy hogyan ad visszajelzést a dolgozóinak. Arra, hogy mi a szokás a közös sikerek, vagy egyéni sikerek esetén. Rá kell kérdezni egy konkrét esetre, hogy hogy néz ki egy olyan nap, amikor minden jól megy, és mik a nehézségek olyan napokon, amikor semmi sem megy jól.

Ha a leendő főnök azt kezdi ecsetelni, hogy azért nem megy jól a munka esetenként, mert a dolgozó ebben és ebben hibázik, személyspecifikusan, és nem a hibatípust kiemelve, akkor kezdhetünk gyanakodni. Figyeljünk, mennyire próbálja a pozitív visszajelzéssel kapcsolatos kérdéseket megválaszolni, vagy inkább kikerülni, gyorsan lezárni. Ha hirtelen nem tud példát mondani a legutóbbi sikerre, hosszasan kell gondolkodnia, az is intő jel lehet.

3. A felsőbbrendű

Vannak azok a típusú vezetők, akik semmibe veszik a beosztottjaikat, a munkájukat és úgy általában sosem érdeklődnek az iránt, hogy hogy vannak, vagy nem törekszik megismerni őket. Interjún nehéz leleplezni az ilyen főnököt, mivel ritkán van arra lehetőség, hogy elbeszélgess a leendő kollégákkal is, akiktől megkérdezheted, hogy milyen a főnök.

Viszont még az interjú előtt lecsekkolhatod a leendő vezetőd közösségi média paltformjait, vagy LinkedIn-jét. Egy olyan ember, aki lenézi a beosztottjait, felsőbbrendűségi érzetét ezeken a felületeken sem tudja elrejteni. Hogyha erre sincsen lehetőséged, akkor marad az interjú, amin azt érdemes megfigyelned, ő hogyan kérdez.

Hogyha csak az érdekli, alkalmas vagy-e a feladatok elvégzésére, a személyiséged hidegen hagyja, belevág a szavadba, türelmetlennek mutatkozik, akkor valószínűleg egy olyan főnökkel van dolgod, aki lenézi a beosztottjait (is). Érdemes rákérdezni, hogy miért üresedett meg az állás, és ha felmondott az előző munkatárs, vagy megváltak tőle, milyen okból. Ha ítélkező megjegyzéseket tesz a volt alkalmazottjára a főnök, akkor abból kitalálhatjuk, hogy is fog viszonyulni hozzánk. Persze nyilván eleve már abból is, felkészült-e az interjúra legalább annyira, hogy a neved nem az 1 perce kinyomtatott önéletrajzból olvassa ki.

4. A zöldfülű

Nem ritkán előfordul, hogy vezetői pozícióba kerül egy olyan ember, aki még tapasztalatlan, vagy képzetlen a státusz betöltéséhez, de valamilyen okból mégis ő fogja megmondani, hogy a beosztottjainak mit kell csinálniuk. Ez nem is feltétlenül az ő hibájából van így, de ettől függetlenül el tudja lehetetleníteni a munkát.

A tapasztalatlan, képzetlen vezetőt könnyű kiszűrni, hiszen interjúztatásban sincs valószínűleg nagy tapasztalata: érdemes konkrétan a csapattal kapcsolatban kérdezni, abból, hogy mennyire ismeri az embereket, azt, kinek mi a feladata, már lehet következtetni. Az is valószínű, hogy a konkrétabb kérdéseknél elkezd szabadkozni, hogy ő igazából még csak 2 hónapja vette át a csapatot és a munkafolyamatokat sem ismeri maximálisan.

Ha pedig a szakmaiságot szeretnénk tesztelni - mert pl. számunkra elviselhetetlen, ha jobban értünk a főnökünknél az adott területhez - akkor legyünk nagyon specifikusak. Milyen programot használnak, milyen módszereket, milyen adminisztrációs struktúrát..? Kérdezzünk olyat, amiből kiderül, hogyha a leendő főnöknek fogalma sincs a szakmáról, így elkerülhetjük ezt a típust.

5. A nárcisztikus

Nem csak a magánéletben, a szakmában is érdemes elkerülni a nárcisztikus kollégákat, vezetőket, főként a patologiás eseteket. A 21. században mintha népbetegséggé vált volna a nárcizmus, de valójában nem mindenki szenved a nárcisztikus személyiségzavartól, akire rámondják, mert azokat a személyiségjegyeket mutatja. Mindenesetre nehéz egy ilyen főnökkel együtt dolgozni.

A nárcisztikus ember mértéktelenül énközpontú, önszerető, de más emberek érzései, gondolatai hidegen hagyják. Az önképe szerint őt megkülönböztetett bánásmód, különleges jogok illetik meg másokkal szemben. Az emberekre maga körül csak azért van szüksége, hogy legyen, aki elismeri, felnéz rá, és kiszolgálja, kapcsolatai így felszínesek. Viszont a nárcisztikus kezdetben vonzó, megnyerő egyéniségnek mutatkozhat, aki sikerességet sugároz, humoros, tehát jó tulajdonságokkal rendelkezik, ezért nehéz azonnal felismerni.

Hogyan lehet akkor mégis leleplezni a leendő nárcisztikus főnököt? Először megintcsak a közösségi médiát ajánljuk kiindulópontként, mert ott nem lehet elrejteni a nárcisztikus egoizmust. Az önimádat, dicsekvés, illetve a vadászat a figyelemre, elismerésre sugárzik feltehetően minden posztból. A nárcisztikus szinte csak a sikert osztja meg, és az is inkább szakmai siker, mint kapcsolati, a magánélete háttérbe van szorítva.

Ha nem tudunk előre nyomozni, vagy nem szeretünk - bár higgyük el, ezt a HR-es, leendő főnök, kollégák is megteszik ugyanúgy - akkor az interjún figyeljünk oda, hogyan beszél a leendő vezetőnk a cégről. Azonosul vele? A megfogalmazásaiból az derül ki, hogy saját sikerét akarja hangsúlyozni? Az én csapatom, a mi előző évünk, az én szervezésemben, stb. én, én, én. Úgy érezhetjük már az interjún, hogy le akar nyűgözni minket, és az elismerésünkre pályázik. Hogyha sikerül rákérdezni valamilyen hiányosságra, akkor viszont elkomorul, zárkózott és szűkszavú lesz, szinte sértődött.

A legfontosabb

Mi a legfontosabb, hogyha célul tűztük ki, hogy nem akarunk egy rossz főnökkel együtt dolgozni? Hogy gondoljuk végig, ki az, akit biztosan nem tudnánk elviselni, és hogyan deríthetjük ki, mire számítsunk. Van, hogy elég csak a közösségi médiában megnézni, vannak-e közös ismerőseink, és náluk érdeklődni.

Lehetséges, hogy a profilja alapján már látjuk, hogy nem jönnénk ki vele. Lehet, hogy csak az interjú alatt derül ki, amikor mi kérdezhetünk. De ami a legfontosabb: ha valóban ez számunkra egy döntő szempont, tudatosan készüljünk rá, mit keresünk, mit tudhatunk!

Az interjúkon minden jelentkező inkább arra koncentrál, ő mit fog mondani, és hogy azt ne rontsa el, sokan nem is élnek a kérdezés lehetőségével. Így rengeteg dolgot csak a próbaidő alatt tudnak meg a munkájukról, ami alapján lehet hogy el sem vállalják az állást. Élni kell a lehetőséggel, és pontosan olyan kérdéseket feltenni, amiből kiderülhet számunkra: ez az a pozíció, cég, vállalati kultúra, amelyben jól fogom magam érezni? szívesen dolgoznék együtt ezzel az emberrel? nem döntök rosszul, ha elvállalom a munkát?

Ezeket a kérdések nincsenek előre kitalálva, csak tanácsot, támpontot tudunk adni. Minden álláskeresőnek magának kell rászánnia az időt és az energiát, hogy összegyűjtse, mire kíváncsi, és hogy fogja kideríteni. Azonban az biztos, hogy ez nem felesleges idő- és energiabefektetés.