Vagyonosodási vizsgálat: Te sem lehetsz nyugodt, itt a példa

Továbbra is kiemelt figyelmet kíván fordítani az adóhatóság a költségvetésnek szándékosan kárt okozó magánszemélyek vizsgálatára, az eltitkolt jövedelmek feltárására - derül ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) még februárban közzétett ellenőrzési irányelvéből. A dokumentum szerint a személyi jövedelemadó ellenőrzések körében a költségvetésnek szándékosan kárt okozó magánszemélyek vizsgálata a hangsúlyos. Az eltitkolt jövedelmek feltárása érdekében vizsgálandó a magánszemélyek jövedelmeinek és vagyongyarapodásának, illetve életvitelre fordított kiadásainak összhangja.

Elsődlegesen a működésükre, adózói kapcsolataikra tekintettel jelentős kockázatot hordozó társaságok magánszemély tagjai, - az egyéb ellenőrzések alapján rendelkezésre álló információk szerint - a vállalkozások pénzforgalmi számlájáról jelentős összegű készpénzt felvevő, de annak vállalkozási célú felhasználását igazolni nem képes, az adócsalás gyanús ügyletekkel érintett magánszemélyek, valamint a csőd-, a felszámolási és a kényszertörlési eljárások alá kerülő adózók vagyonát vagy jelentős jövedelmeket eltitkoló magánszemélyek kerülhetnek célkeresztbe - olvasható az irányelvben.

Tapasztalatok szerint azonban senki nem dőlhet hátra kényelmesen a karosszékében, aki úgy ítéli meg, nem tartozik a fent említett körbe. Nemrégiben egy nyugdíjas házaspárnál állapította meg az adóhatóság, hogy a nyugdíjukból nem tudták fedezni az életviteli kiadásaikat, amikor arról nyilatkoztak, hogy kölcsönadtak a fiúknak.

Ezen a ponton kapnak plusz jelentőséget a Központi Statisztikai Hivatal által nemrégiben közölt létminimum adatok. Az adóhatóság ugyanis a létminimumadatokat veszi alapul, amikor megállapítja, hogy valakinek volt-e elég pénze a kiadásainak fedezetére. Kiderült: 2012-ben egy két nyugdíjasból álló háztartásnak havonta több mint 133 ezer forintra van szüksége a tisztes megélhetéshez.

KATTINTS! Ennyi pénzből lehet megélni Magyarországon: Te mennyit keresel?

A statisztika nem számol a háztáji gazdaságban előállított javakkal. Az adóhatóság a KSH létminimum adatai alapján azt állapította meg, hogy az ellenőrzésben érintettek a nyugdíjukból nem tudták fedezni az életvitelükhöz szükséges kiadásokat, pláne nem tudtak kölcsönadni a fiúknak, noha háztájiból fedezik az élelmiszerszükségletük jelentős részét. Az élelmiszerekre fordított kiadások a statisztika szerint nagyjából a harmadát teszik ki a létminimumértéknek.

Ezek alapján felmerül a kérdés, vajon hogyan tudják fedezni például a közmunkások az életviteli kiadásaikat, ha a jövedelmük messze a létminimumérték alatt van... Vajon mennyire életszerű ez a kérdésfelvetés - elmélkedik Angyal József okleveles adószakértő.

Tapasztalatai szerint a legnagyobb problémát az okozza a magánszemélyeknek vagyonosodási vizsgálatoknál, hogy nem ismerik azok pontos jogszabályi alapjait. Pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jól jöhessünk ki egy esetleges ellenőrzésből.

A jogszabályok ismerete létszükséglet!

Korábban úgy szereztek tudomást a magánszemélyek a vagyonosodási vizsgálatról, hogy a személyi jövedelemadó bevallás utólagos vizsgálatának ellenőrzéséről szóló értesítés mellé megkapták a vagyonosodási kérdőívet is. Majd az adóhatóság szakított ezzel a gyakorlattal, és már nem küldte ki a kérdőívet. A kiválasztott magánszemélyek elmentek az ellenőrzésre, ahol a revizorok letámadták őket, hogy 3-5 évre visszamenőlegesen azon nyomban nyilatkozzanak a bevételeikről. Azok sem jártak jól, akik emlékeztek, honnan szereztek pénzt, a jegyzőkönyvekben ugyanis azzal a megállapítással szembesültek, miszerint "az adózó nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy" miből származott bevétele.

Nagyon fontos tudni, hogy az adóellenőrzések során az okiratokkal alátámasztott bizonyításnak van elsődleges szerepe, a szóbeli nyilatkozat nem pótolja a dokumentumokat - húzza alá Angyal József. Mit tegyél, ha például valóban a szüleidtől kapsz kölcsön, de arról korábban nem készítettek írásos szerződést? A Polgári törvénykönyv nem tiltja a szóbeli szerződést. Adóellenőrzés esetén el kell menni egy közjegyzőhöz, és írásba kell foglalni a szóbeli megállapodást - tanácsolja az okleveles adószakértő.

Vagyonosodási vizsgálatkor a legfontosabb, amit meg kell jegyezni: az adózó az eljárás legelső, a tényállást tisztázó szakaszában tehet a legtöbbet azért, hogy a lehető legjobban jöjjön ki az ellenőrzésből. Minden, nem bevallásköteles bevételét, amit csak tud, teljes bizonyító erejű magánokirattal, közokirattal támasszon alá! Azokkal szemben az adóhatóságot terheli a bizonyítási kötelezettség, ha nem hiszi el a bennük foglaltakat.

A NAV legújabb módszere, hogy egyes adókötelezettségek ellenőrzése címszó alatt indít vizsgálatot. Az adózás rendjéről szóló törvény (art.) szerint ennek keretében azt lehetne ellenőrizni az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e.

Az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi. Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelő határidő tűzésével - az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában írja elő az adóhatóság. Az ellenőrzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásáról is rendelkezhet. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is - fogalmaz az art.

Ne szólj szám, nem fáj fejem!

Ehelyett tapasztalatok szerint az történik, hogy "az egyes adókötelezettségek ellenőrzése" eljáráson belül nyomják a magánszemélyek orra alá a vagyonosodási kérdőívet a revizorok. Ezt azonban az ilyen típusú adóellenőrzés keretében nem tehetné meg az adóhatóság, jogszerűtlenül alkalmazza ezt a fajta a módszert - hangsúlyozza Angyal József.

Mint az art. korábban idézett szabályaiból kiderül, az "egyes adókötelezettségek teljesítése" eljárás keretében nem állapíthat meg az adóhatóság adóhiányt (forráshiányt), s nem alkalmazhat becslést sem. Ezt az ellenőrzési formát például arra találták ki, hogy a vállalkozások mutassák be az áfa-elszámolásukat, a szigorú számadású nyomtatványokat, vigyék be a pénztárgép-szalagot. Magánszemélyek esetében egyebek között az adóbevallásban bevallott jövedelmekről kiállított igazolások meglétét lehet vizsgálni. Az adóhatóság legfeljebb mulasztási bírságot szabhat ki, ha például valaki nem őrizte meg az M30-as munkáltatói igazolást az adott évi jövedelméről - magyarázza Angyal József.

Mi állhat vajon a háttérben? Ha egyes adókötelezettség teljesítésére irányul a vizsgálat, akkor a magánszemély nem élhet azzal a jogával, hogy egy alkalommal - legfeljebb 60 napig - kérhesse az ellenőrzés megkezdésének halasztását, vagy az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését arra hivatkozva időre van szüksége, hogy több évre visszamenőlegesen összeszedje a bevételeit igazoló okiratokat.

Ebben az esetben akkor járnak el helyesen az adózók, ha élnek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.) szóló törvény 51. § (1) bekezdésében foglalt jogukkal, és megtagadják a nyilatkozattételt. Az említett rendelkezés szerint "az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja".

Alapszabály: semmiképpen ne nyilatkozz szóban az adórevizornak ilyen eljárás keretében arról, milyen forrásból származott bevételed az elmúlt években! Nem megijedni kell ilyenkor, hanem megnyugodni, kérni, hogy az adóhatóság írásban tegye fel a kérdéseit, hazamenni, és az adózási ügyekhez értő adótanácsadó, okleveles adószakértő segítségét kérni - nyomatékosítja Angyal József.

Ha a vizsgálat bevallás utólagos ellenőrzésére irányul, és azt terjeszti ki az adóhatóság a vagyongyarapodás vizsgálatára, akkor élhetnek a magánszemélyek az említett halasztáskérési jogukkal. Mindenképpen érdemes kihasználni ezt a lehetőséget a vagyonosodási vizsgálatoknál, hiszen adott esetben 5 évre visszamenőlegesen kell számot adniuk a magánszemélynek a bevételeik forrásáról. Az adóellenőrök ezzel szemben azt akarják elérni, hogy a magánszemélyek megrettenjenek, és azonnal nyilatkozzanak évekre visszamenőlegesen, honnan jutottak bevételhez, ráadásul még az életvitelükre fordított kiadásaikkal is számoljanak el.

Tapasztalatok szerint az adóellenőrök azt mondják az adózóknak, hogy csak 3 napjuk van a megfelelő iratok csatolására. Mindezt az adózás rendjéről szóló (Art.) törvény 47. paragrafus (2) bekezdésével próbálják meg alátámasztani a revizorok. Az említett rendelkezés szerint az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni. Ez a szabály azonban nem a magánszemély adózókra, hanem a vállalkozások bizonylat-megőrzési szabályaira vonatkozó rendelkezések között szerepel.

Adóügyekben szinte mindig személyes megjelenésre idézik a revizorok a magánszemélyeket. Tudni kell azonban, hogy már az ellenőrzésre való felszólításkor is lehetőségünk van arra, hogy képviselőt fogadjunk, nem kötelező személyesen megjelennünk a vizsgálaton. A Ket. 40.§ (1) bekezdése szerint "ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott személy, továbbá az ügyfél és képviselője együtt is eljárhat". Nincs olyan jogszabály, amelyik kötelezően előírná, hogy adóügyben az ügyfél csak személyesen járhat el - hívja fel a figyelmet az okleveles adószakértő. Tapasztalatok szerint a magánszemélyeknek egyedül nagyon nehéz dolguk van adóellenőrzéskor, pontosan amiatt, hogy nem ismerik annak pontos jogszabályi alapjait.