Vigyorgó fogyasztók és morgó telekombefektetők - Csökken-e a roaming díja?

beavatkozást kezdeményezett az árak leszorítása érdekében. Egyelőre nem ismert, hogy Brüsszel milyen eszközökkel kívánja a cégeknél a szükséges változtatásokat "kierőszakolni". A befektetők kezdhetnek aggódni, a mobiltársaságok nagyon szépen keresnek azon, hogy 5-10- szeres áron beszélünk külföldön. A helyzet, azonban korántsem ilyen egyszerű.

Néhány nappal ezelőtt Viviane Reding, az EU távközlési ügyeiért is felelős biztosa átfogó támadást indított a mobil távközlési társaságok ellen, mivel véleménye szerint a nemzetközi hívások (roaming) piaca abszolút nem hatékonyan működik. Ezen állítását a biztos egy példával támasztotta alá: 2005 októberi adatok szerint egy Lettországból egy máltai hálózatba indított négyperces hívás 13 euró körüli összegbe kerül, míg egy finn ha Svédországból ugyanilyen hosszan hazatelefonál, mindössze 0.2 eurót kénytelen fizetni. A különbség a két díj között 65-szörös, holott a szolgáltatásban elméletileg nincs különbség.

Reding másik ismert érve az, hogy szerinte a nemzetközi roaming technikailag nem különbözik a nemzeti roaming rendszerétől, a díja mégis sokkal magasabb. Az érvrendszer szerint, az, hogy két technikailag csaknem azonos szolgáltatásért többet számláznak amennyiben az határokon átnyúló, diszkriminálja azokat, akik ilyen hívásokat bonyolítanak, valamint sérti a szolgáltatások szabad áramlását és ezzel az egységes piac "eszméjét". (Nemzeti roaming kifejezés alatt azt a szituációt értjük, melynek keretében egy adott szolgáltató különböző okok miatt egy másik mobilcég hálózatán keresztül nyújtja szolgáltatását. Jó példa erre a néhány évvel ezelőtti magyarországi helyzet, amikor a Vodafone saját infrastruktúra hiányában a Pannon és a Westel hálózatán keresztül is kínált elérhetőséget.)

A fogyasztók által fizetett roamingdíjnak több fontos összetevője van. A legnagyobb súlyt a fogadó hálózat által kiszámlázott nagykereskedelmi roamingdíj adja, melyre rárakódik még a nemzetközi szolgáltató (egy az indító és a fogadó hálózatot összekapcsoló harmadik hálózat, melyre feltétlenül szükség van nemzetközi mobilhívások esetén) által kiszámlázott összeg, valamint egyéb műszaki és pénzügyi megoldásokhoz kapcsolódó költségek is. Az így kapott összegre az érintett mobiltársaság természetesen ráteszi saját marzsát is. A kutatások szerint az elmúlt években a nagykereskedelmi roamingdíjak folyamatosan csökkentek, azonban a fogyasztókra terhelt összeg mégsem lett kisebb, mivel a szolgáltatók egyszerűen "lenyelték" a díjcsdökkentést.

Ezt orvosolandó Viviane Reding szerint április környékére elkészülnek egy rendelet javaslattal, mely előírja majd, hogy a nemzetközi roaming díja nem lehet drágább a belföldi roamingnál. A rendelet legelőbb 2007-ben léphet majd életbe, ha az Európai Bizottság és az Európai Parlament is elfogadja. Amennyiben ez megtörténik, úgy a szabályozás minden tagállamban automatikusan érvényes lesz, nem szükséges rá, hogy nemzeti jogszabályokat alkossanak.

A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű, a mobilcégek védik a mundér becsületét. Marchhart Pál, a Vodafone távközlés-politikai igazgatója a társaság által a sajtó számára szervezett háttérbeszélgetésen elmondta: a dolog több oldalról is sántíthat. Egyrészt jelenleg az iparági szakértők is csak találgatnak, mi lehetne az az eszköz, ami hatékonyan tudná szabályozni azt a rengeteg díjszabást, mely a szolgáltatók között az egyes viszonylatokban fennáll, másrészt pedig több okból sem lehetséges, hogy a nemzetközi roaming költségeit a szektorban a nemzeti roaming szintjére szorítsák le:

Az első okot fentebb már más aspektusban említettük. Az egyes szolgáltatók nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, hanem a nemzetközi hívások mindig legalább egy, de inkább több nemzetközi szolgáltatón keresztül bonyolódnak. Ezek a szolgáltatások addicionális költséget jelentenek, így amíg az összes szolgáltatót össze nem kötik egymással (ez a lehetőség az óriási beruházásigény miatt gyakorlatilag kizárható) addig a szolgáltatás merőben különbözik a nemzeti roamingtól (ott ugyanis a két szolgáltató közvetlenül áll kapcsolatban egymással).

A Vodafone távközlés-politikai igazgatója szerint többletköltséget jelent a nemzeti roaminghoz képest az is, hogy a rendkívül összetett nemzetközi kapcsolatrendszer miatt a telefontársaságok egy elszámolóházat tartanak fent, amin keresztül a díjfizetéseket egymás között bonyolítják. A szakember szerint egy ilyen elszámolóház fenntartása a cégek számára akkora költséget jelent, amit a nemzetközi roamingdíjakon keresztül a kénytelenek fogyasztókra áthárítani.

A pre paid típusú szolgáltatásoknál árnyalja a képet az is, hogy egy-egy hívás indítása előtt a rendszer ellenőrzi, hogy van-e elég fedezet az adott kártyán a hívás lebonyolítására. Ezért a folyamatért a cégek természetesen nem számolnak fel külön összeget, de ha a hívás létrejön, a díjába természetesen beépítik ennek a procedúrának a költségeit is. Ezenkívül roaming esetén költséget jelent a társaságok számára az is, hogy a bekapcsolt mobilok folyamatosan állapotjeleket küldenek a honos hálózatnak, akkor is ha nem bonyolítunk hívást rajtuk.

A cégek elzárkóznak attól, hogy bárminemű adatot közöljenek arról, hogy mekkora részarányt képviselnek a roaminghoz kapcsolódó bevételek a forgalmukban, azonban az intézkedés minden bizonnyal igen érzékenyen érintené őket. Érthető tehát, hogy minden lehetséges eszközzel harcolnak a tervezett intézkedések ellen és minden fórumon felhívják a figyelmet a hatósági árszabályozás káros hatásaira. A szektor szinte teljes egészében azon álláspont mellett csoportosul, hogy az árak csökkenését a verseny fokozásával kellene kikényszeríteni, így a T-Mobile máris egyeztetést kezdeményezett Európa mobilszolgáltatóival abból a célból, hogy feltérképezzék azokat a területeket ahol csökkenteni lehetne a roaming díjakon.

Nagyszerű versenyt elősegítő intézkedés lehetne például, ha a mobilkészülékekbe olyan hálózatválasztó algoritmus kerülne, mely külföldön automatikusan a legolcsóbb roamingdíjakat kínáló szolgáltatót választaná. Az EU kutatásai szerint ugyanis a verseny azért is torz, mert a fogyasztók zöme a túlzottan bonyolult díjszabások miatt nem tudja követni a roamingdíjak alakulását, aki pedig valamilyen szinten tisztában van velük, annak is kényelmetlenséget okoz az automatikus helyett a kézi hálózatválasztást használja.

A csata tehát elindult, a mobilcégek a pénzüket féltik, az EU olcsóbb árakat akar. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a mobilcégek mennyire tudják elgáncsolni az EU törekvéseit. A távközlési társaságoknak nagy gyakorlatuk van az ellenkezésben, azonban az EU - a távközlési liberalizáció során - már hozzászokott a folyamatos síráshoz.