Nem verik nagy dobra ezt a rizikót: óriási pusztulást hozhat Magyarországra a globalizáció vége

Évtizedeken át tartó világgazdasági növekedés, élénkülő turizmus és nemzetközi együttműködés után az utóbbi években több akadály is feltűnt a globalizáció útján. A nacionalizmus és a protekcionizmus újbóli előretörése sok tekintetben visszavetette az elmúlt időszak eredményeit.

A világgazdasági válságot követően a nemzetközi kereskedelem növekedése megtorpant, majd Donald Trump első elnöksége alatt – amikor az USA és Kína közti kereskedelmi feszültségek kiéleződtek – tovább lassult. A Covid–19 világjárvány pedig különösen nagy visszaesést okozott: a világkereskedelem a globális GDP-hez viszonyítva 2020-ban 2003 óta nem látott mélypontra esett vissza - írja a Világbank adatait látva a Statista. 

Ráadásul nem elég, hogy a világjárvány világossá tette, mennyire sérülékenyek a globális ellátási láncok, a nemzetközi kereskedelem mégis gyorsan visszapattant: a Világbank adatai szerint 2022-ben 62,8 százalékos csúcsot ért el a világkereskedelem és a globális GDP aránya, mielőtt 2023-ban ismét 58,5 százalékra csökkent volna.

A Trump-féle vámháború második felvonása, valamint a világ számos pontján erősödő nacionalista hangok miatt nem kizárt, hogy már túl vagyunk a globalizáció csúcspontján. Az új vámok – és még inkább a jövőbeli kereskedelempolitikai lépésekkel kapcsolatos bizonytalanság – arra késztethetik a vállalatokat, hogy újragondolják ellátási láncaikat, és kevésbé sérülékeny rendszereket alakítsanak ki.

Ugyanakkor az, hogy mennyire lesz tartós a Trump-adminisztráció jelenlegi kereskedelempolitikájának hatása, egyelőre nem látható tisztán. Az ellátási láncok újraszervezése időigényes, és az is elképzelhető, hogy az amerikai vámintézkedések csak átmenetiek maradnak.

Mit jelen, ha "vége a globalizációs csúcsnak"?

Ahogy az adatokból látjuk, a 2008/2009-es gazdasági világválságig gyakorlatilag egyszer már csúcsra pörgött a globalizáció. Ott viszont nagy ütést kapott, ám ezután is talpra állt. A Covidkor persze újra nagyon bezuhant, de aztán soha nem látott csúcsra ért 2022-ben. Az elszálló infláció a különböző gazdasági turbulenciák azonban kevéssé hagyták az embereket, hogy élvezzék a gazdagságuk. És ahogy fentebb írtuk, most újra erősebb hanyatlásban a világ. De mit jelent mindez?

Gazdasági szempontból a globalizáció csúcspontjának elérése és az új protekcionista hullám komoly következményekkel járhat a világpiac működésére. Az elmúlt évtizedekben a globalizáció elsősorban az árak leszorításán, a választék bővítésén és a technológiai fejlődés gyors terjedésén keresztül járult hozzá a világgazdaság fejlődéséhez. A szabadkereskedelem révén az országok hatékonyabban tudtak specializálódni, és a termelést oda helyezték, ahol az a legköltséghatékonyabb volt – legyen szó okostelefonokról, autóalkatrészekről vagy élelmiszerekről.

A mostani trendforduló – Trump újabb vámháborúja, a nemzetközi kapcsolatok feszültsége és az ellátási láncok újragondolása – éppen ezt a működési logikát kérdőjelezi meg. Ha a cégek inkább „hazahozzák” a termelést, hogy elkerüljék a vámokat és a geopolitikai kockázatokat, akkor nőnek a költségek. A globális termelési láncok lerövidítése nemcsak időigényes és költséges, de gyakran kevésbé hatékony is. Mindez pedig hosszú távon inflációs nyomást gyakorolhat a gazdaságokra.

Mit fog mindebből érezni egy átlagember?

1. Először is magasabb árakat a boltok polcain. Ha az importált termékekre vámot vetnek ki, vagy drágább lesz az alkatrészek beszerzése, azt végső soron a vásárló fizeti meg – például dráguló elektronikai cikkek, ruházati termékek vagy akár élelmiszerek formájában.
2. Másodszor, kisebb választékot, mivel a kereskedelmi korlátozások miatt egyes termékek eltűnhetnek vagy csak korlátozottan lesznek elérhetők.
3. Harmadrészt, a bizonytalanabb külkereskedelmi környezet fékezi a beruházásokat, és ez közvetve lassabb gazdasági növekedést eredményezhet – ami kevesebb új munkahelyet és mérsékeltebb béremelkedést jelenthet.

Összességében tehát, ha valóban a deglobalizáció felé haladunk, az komoly alkalmazkodást kíván majd a vállalatoktól és a fogyasztóktól egyaránt. És bár hosszú távon lehetnek pozitív hatásai a hazai gyártás erősítésének,

rövid és középtávon inkább a költségek emelkedésére, és a gazdasági bizonytalanság fokozódására lehet számítani.

Az EU és a globalizáció = törékeny egyensúly

Ha tehát a számok tényleg tovább erodálódnak, érdemes megnézni, hogyan fog ez hatni az EU-ra és azon belül egy olyan nagyon exportorientált országra, mint Magyarország. Az Európai Unió péládul az elmúlt évtizedekben a globalizáció egyik legnagyobb haszonélvezője volt – és egyben az egyik legelkötelezettebb híve is.

A közös piac, a szabad árumozgás és a vámunió nemcsak a tagállamok közötti integrációt segítette, hanem az EU-t mint blokkot is versenyképes szereplővé tette a világkereskedelemben. Exportorientált iparágai (autógyártás, vegyipar, gépipar) globális láncokba ágyazódtak be – gyakran úgy, hogy Kínából jött az alkatrész, Németországban történt az összeszerelés, és az USA lett a végső piac.

Ha azonban az Egyesült Államok protekcionista irányba fordul, és egyre agresszívabb vámpolitikát alkalmaz – akár konkrét európai termékekre is –, az közvetlenül csökkentheti az EU cégeinek versenyképességét és profitabilitását. Ez nemcsak a nagy, tőzsdén jegyzett cégekre igaz, hanem a hozzájuk kapcsolódó KKV-k sokaságára is, akik beszállítóként vagy logisztikai partnerként részesednek a globális kereskedelemből.

Mit jelent ez Magyarország számára?

Röviden: nem sok jót. Magyarország ugyanis különösen sérülékeny lenne egy ilyen geopolitikai és kereskedelempolitikai átrendeződés esetén. Hazánk gazdasága ugyanis extrém módon exportorientált, a GDP nagy részét is a kivitel adja. A magyar ipar döntő része külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatokra épül – ezek jellemzően globális ellátási láncokban működnek. Az autógyártás, az elektronikai összeszerelés vagy az akkumulátorgyártás mind olyan szektor, amely érzékenyen reagál a vámokra, logisztikai torzulásokra és a bizonytalan külkereskedelmi környezetre.

Ráadásul a magyar gazdaság nagyban függ a német ipari ciklustól – ha a német export csökken az amerikai vagy kínai vámintézkedések miatt, az szinte azonnal visszacsapódik a magyar beszállítók teljesítményére is. Más szóval:

ha Németország tüsszent, Magyarország bizonyosan náthás lesz.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogyha olyan nagy országok, mint az USA vagy mások, haza akarják vinni a gyártást, az az olyan kicsi, olcsó munkaerővel rendelkező országoknak, mint Magyarország, nem túl jó hír. Ez hazánknak inkább kockázat semmint lehetőség. Ha a globális szereplők úgy döntenek, hogy kevesebb külföldi gyárra van szükségük, az új beruházások lelassulhatnak, és a már itt lévő cégek is visszafoghatják fejlesztéseiket.

Öröm az ürümben, hogy ezzel együtt is az EU-n belüli integráció és az egységes piac erős maradhat, így Magyarország akár újra is pozicionálhatja magát mint egy regionális termelési és logisztikai központ – ám ez aktív gazdaságpolitikai lépéseket, stabil szabályozási környezetet és komoly stratégiai tervezést igényelne.

Ingoványos talajon a világ, és Magyarország is

Ha tényleg úgy történik, ahogy arra a bevezetőben lévő elemzés is utalt, hogy a globalizáció elérte a csúcsát, és innentől már csak hanyatlás lesz, az igazán átrajzolhatja a globális gazdasági lehetőségek térképét. A globalizáció leépülése ugyanis az EU, de különösen Magyarország számára egyszerre jelent veszélyt és kihívást.

Rövid távon nőhet a gazdasági bizonytalanság, visszaeshet az export, és megdrágulhat a termelés. Közép- és hosszú távon pedig az a kérdés, hogy ki tudunk-e használni új lehetőségeket, például az EU-n belüli regionális újraelosztásból vagy a technológiai átállásból eredő beruházási hullámokat – vagy inkább szenvedő alanyai leszünk a változásoknak. Az óra pedig már ketyeg.