Végtörlesztés: pofára estek az óvatos adósok

Korábbi cikkünkben olvasóink véleményét kértük a végtörlesztéssel kapcsolatban. Legnagyobb meglepetésünkre olyanoktól is érkeztek levelek hozzánk, akik 20 perc alatt zsebből végtörlesztettek, de ennek ellenére nem értik, miért épp őket menti meg így az állam.

"Nekem sem jelentett gondot a végtörlesztés. Hogy őszinte legyek olyan nagyon rá sem voltam szorulva, élő példája vagyok annak, hogy ez az intézkedés azok problémáit oldja meg a legkönnyebben, akiknek nincsenek is igazán. 172 körül vettem fel a hitelt, a törlesztőm sosem volt 20 000 forint felett, a hitel nagy részét kedvező áron tudtam előtörleszteni 2006-tól 2008-ig, az adókedvezményt is mindig igénybe vettem"- írta Peti, akivel együtt sokan sétáltak be a bankfiókokba és inkább rövidebb, mint hosszabb ügyintézés után végleg megszabadultak a teljes devizahitel tartozásuktól.

Segíts magadon, Isten is... khm, bocs semmi

Petihez hasonlóan László sem felelőtlenségből adósodott el, menetközben is próbálta tartozását minél kezelhetőbb szinten tartani. Az évek folyamán az árfolyamok emelkedtek, ő félt a további frankerősödéstől, és a kezdeti hitelét, melyet 153 forintos frank árfolyamon vett fel, euró alapúra váltotta - 292 forintos euró árfolyamon -. László épp emiatt most nem végtörleszthet, pedig ő legalább megpróbált magán segíteni, de úgy látszik hiába. Ugyanígy jártak azok is, akik már régen végtörlesztettek, vagy folyamatosan keresve a kedvezőbb lehetőségeket, bankot, konstrukciót, devizát váltottak.

"Segíts magadon, Isten is megsegít!"- tartja a mondás, de ez esetben ez nem igaz. Akik próbáltak kikecmeregni a nem kívánt kockázatokból, azok most pórul jártak. Már csak az lenne "szebb", ha a végtörlesztés lehetősége után, másoknak a teljes tartozását elengednék. Akkor mindenki foghatná a fejét. Ez már egyszer meg is történt, a 90-es években, a panelhitelesek kapcsán.

Mária története is elgondolkodtató. Ő sem akarta tovább euró hitelét fizetni, ezért eladta az ingatlanát, a befolyt összegből pedig le szerette volna tudni a teljes tartozását. Úgy tervezte, hogy az eladásból származó összeget egymillió forinttal kiegészíti, így nagy vesztességgel ugyan, de végre a háta mögött tudhatja tartozását. A szeptemberben bejelentett végtörlesztés azonban neki is keresztbe tett, hiszen részben ennek hatására ma 292 az euró, messze a tervezett 272-es szinttől. Mária nem jogosult a végtörlesztésre, mivel hitelét 260-as euró árfolyam közelében vette fel."Természetesen nem is várnám, hogy 250-ért fizethessem vissza, de a 300-as visszafizetést negatív diszkriminációnak tartom" - írja Mária, aki még egy hónapig várhat az árfolyamszint csökkenésére, vagy még egymillióval kell kiegészítenie a teljes előtörlesztési összeget. Ugyanis az adásvételi szerződés értelmében addig kell tehermentesítenie ingatlanát. Ő nagy vesztese a kormány hírtelen ötletének.

Felelős adós, szenvedj!

Vannak, bár kevesen, akik a devizahitelek kockázatait látva inkább a 14-16 százalékos THM-mel megáldott forinthitelekben adósodtak el 2004 után. Ők eddig rengeteg pénzt fizettek be kamatként a hitelintézetüknek, törlesztőjük alig változott az évek folyamán, és bár a kamatok csökkenésével némileg kiengedhették a nadrágszíjat, soha nem volt nekik igazán jó a devizahitelesekhez képest. Talán az elmúlt időszakban élvezhették döntésük gyümölcsét, törlesztőjük végre egy picivel alacsonyabb, mint az azonos feltételek mellett felvett devizahiteleseké. Most ők is pofára estek, miért nem voltak felelőtlenebbek anno?

Aki most szeretne forinthitelt felvenni, az sincs jó helyzetben, 11 százalékos THM alatt szinte sehol sem talál megfelelő lakáscélú kölcsönt. A források drágulnak, a hitel utáni igény és a jogi kockázat nő, ennek következményeként nincs is olcsó hitel. Így most azok is fizetik a végtörlesztés árát, akik majd csak a jövőben kívánnak hitelt felvenni.

Kihagytuk még

Kihagytuk még a lízingeseket, az autóhiteleseket, az üzleti céllal házukat bezálogosítókat és még sokakat másokat is. "Minket miért nem ment meg senki?" - kérdezik leveleikben. Válaszolni nehéz a kérdésre, talán csak azzal lehet, hogy a többieket miért igen.

Így is túl nagy ára lesz a végtörlesztésnek, ha kedvező forinthitel híján csak azok tudnak élni a lehetőséggel, akiknek eddig sem jelentett gondot a hitel fizetése. Akik tényleg nem tudták fizetni a hitelük részleteit, és már a szerződést is rég felmondta velük a bank, azoknak sincs lehetőségük a végtörlesztésre.

Dorottya, kedves olvasónk panaszkodik: "akinek februárban vagy májusban mondták fel a szerződését, és azóta talált vevőt az ingatlanára (vagy a család összedobná), miért nem élhet ezzel a lehetőséggel? Esetleg maradna annyi pénze, hogy vidéken vegyen ingatlant, vagy egy kisebb lakás megvásárlásához maradna önereje. Legrosszabb esetben nullára jönne ki, tehát megúszna egy árverezést, amin nyilván veszít az adós."

Másik olvasónk a törvényjavaslat megalkotójának kíván üzenni, ő nem tudja teljes összegben, azonnal, végtörleszteni a tartozását. "A Rogán Úrnak valaki szólhatna, hogy ne csak a 100 százalékot lehessen előtörleszteni az előnyösebb árfolyamon, hanem amennyit az ember össze tud szedni." Ki tudja, talán meg is fogadják olvasónk javaslatát, a törvény megszületése óta már bővült a megmentettek köre a devizahitelesekkel, építkezési hitelesekkel, talán mindenkire sor kerülhet.

Mi van, ha mégsem a bankok fizetnek

"Lehetőségem lenne, hogy kilépjek a hitelből 180 CHF mellett, de az esetleges különbözetet már nem tudnám előteremteni" - aggódik levelében Gábor. Bár nem ő, hanem az állam, vagyis mi, adófizetők fizetjük majd vissza a tartozás különbözetét, amennyiben az Alkotmánybíróság elkaszálná a törvényt, de a veszély mégis valós. Fizet, akit megmentettek, fizet, akit nem, fizet - már duplán - a jövő hitelese, fizet mindenki.

"Nekem nincs törlesztésem, betétem van. Túl a 60 éven úgy tanultam, addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Azok akik végtörlesztenek, kockázatossá teszik betétem elérhetőségét, mert vagy a bank megy csődbe, vagy az állam, illetve valamennyi adófizető, ha az EU-s fórum a bankok panaszára kártérítést ítélne meg részükre"- aggódik egy olvasónk, talán kicsit túlzóan. Egyik bank sem jelezte kivonulási szándékát, előreláthatólag a végtörlesztés lehetősége sem fogja megingatni egyiket sem, legalábbis a jelenlegi formájában. És a betéteinkért körülbelül 30 millió forintig még mindig jót áll az Országos Betétbiztosítási Alap.

A mentőcsomagokkal mindig vannak problémák. Talán nem is lehet úgy segíteni, hogy ne hagyjunk ki valakit, vagy ne gyarapítsunk még valakit, aki egyáltalán nem rászoruló. A devizahitelesek végtörlesztése kapcsán talán túl sokan vannak mindkét serpenyőben. A végleges ár is túl magasnak tűnik (megnövekedett kamatok), és ami talán a legnagyobb baj, hogy olyanok fizetik meg, akik a devizahitelek közelébe sem akartak menni soha.

Ez utóbbi lehet a legnagyobb probléma: beszélhetnek a politikai döntéshozók a pénzügyi tudatosság fontosságáról - ami normál esetben előrébb is viszi az embereket -, ha a valóság más. Kérdés, hogy mit tanítanak majd a jövő hiteleseinek a most megmentett adósok: őket kell megmenteni 20 év múlva?