Ősi mesterség utolsó mohikánjai, akik még tudják, egy csészében is ott a világmindenség: íme, a Vadak

A mezőtúri tárlat címe: „Vadak – öt keramikus, egy gondolat", és egy friss és izgalmas megközelítést ad a szó klasszikus értelmében vett magyar „Vadak” eszméjéhez. A művészettörténeti fogalom, amely először a 20. század eleji, Párizsban tanuló fauvizmus hatására formálódott festői körhöz kapcsolódott, most egy másik területen is életre kel: a fazekasságban.

A kiállításon öt kortárs hazai keramikusművész mutatkozik be: Berta István, Domonkos László, Horváth István, Káldy Károly és Veres Gyula. Mindannyian szoros kapcsolatban állnak a fazekasság hazai fővárosának számító Mezőtúrral, legyen szó a tanulóévekről vagy egy-egy kiállításról, triennáléról. A művek nemcsak szemet gyönyörködtetnek, a hagyományos régi fazekasmotívumok mellett egyedi technikákat és stílusokat vonultatnak fel. Mindegyik alkotó egy-egy különleges, de mégis közös gondolatot, érzést szeretne átadni a közönségnek.

A Túri Fazekas Múzeum és a Mezőtúri Közművelődési és Sport Közhasznú Nonprofit Kft. szervezésében megnyílt tárlat tehát nem csupán a kerámia mesterségéről szól, hanem egy egészen más dimenziót ad a hagyományos mesterségnek. Itt, ezen a tárlaton a „Vadak” nemcsak a régi formákat teremtik újra, hanem egy szabadabb új irányt is képviselnek. Ahogy Kun Éva, Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész a megnyitón fogalmazott: „Az alkotásban minden egyes művész képes újraéleszteni a régi mesterségek hagyományait, miközben új, különleges és elgondolkodtató világokat is teremtenek."

Berta István portáján Vönöckön, magas tűzű égetésre pakolás

Kun Éva keramikusművész megnyitó beszédében egyenként is bemutatta az alkotókat – akik magukat „vadaknak” nevezik. Ez a csodálatos csapat valóban megérdemli ezt a nevet, mert munkáikban az igazi forradalom rejlik. Ma, ebben a megbolondult világban, a tisztaság, az őszinteség és a hagyományok tisztelete valóban a legnagyobb forradalom, a legnagyobb vadság - fogalmazott Kun Éva.

A mostani mezőtúri kiállítást még tavaly ősszel egy közös, magas tüzű, fás égetés előzött meg Vönöckön, Berta István műhelyében, ahová mi is ellátogattunk. Maga a vönöcki égetésről és az alkotókról egy film is készült, ami a lentebb megosztott videóban, a 32. perctől meg is tekinthető:

A japán teaszertartás filozófiája szerint is „a világ a csészében van”

Kik is a "Vadak", és mit érdemes tudni róluk? Kun Éva, keramikusművész megnyitón elhangzott beszédéből szemezgetve, most igyekszünk pár szóban bemutatni őket:

Domonkos László kapcsán Kun Éva elmesélte róla: „Szorgalma és munkabírása lenyűgöző volt: a rögöket úgy pattogtatta, hogy a műhelyt gyakran újra kellett meszelni. Csodálatos formatisztasággal dolgozott, és edényei mindig rendkívül precízek voltak. Mindez nem csoda, hiszen fantasztikus mestere, Geszler Mária volt, aki nekem is példaképem. Laci árvaházi neveltként került hozzá, és ott alapozta meg csodálatos életművét. Már gyermekként feltűnt grafikai készsége, és ezek a rajzok ma is megcsodálhatók a falon. Ez a grafikai tehetség kísérte végig keramikusi pályáját is, amint edényei formáját megalkotta és kiérlelte. Munkáiban az aggályosság és a megalkuvást nem tűrő precizitás jellemző. Sok időt töltött Kecskeméten a Kerámia Stúdióban. Itt rengeteg tapasztalatot szerzett, de mindig megőrizte saját egyedi világát. Munkái lenyűgözőek..."

Fás égetés Berta István vönöcki birtokán

A Vas megyei Vönöckön élő Berta István, Mezőtúr fazekasházának neveltje, Tóth Géza tanítványa, aki szintén a tiszta formákra és a jó nevelésre építette művészetét. Bár - ahogy Kun Éva elmesélte róla - festőnek készült, úgy érezte, hogy ebben középszerű lenne, és ez soha nem volt elég számára. Édesanyja tanácsára a mezőtúri fazekasház berkein belül kezdte meg keramikusi pályafutását. Munkásságában a magyar népművészet szellemisége tükröződik, amely újraértelmezi a hagyományokat, és a mai korhoz igazodó, de mégis művészetünk lelkét megőrző edényeket alkot. Munkái olyan mély gondolatokat hordoznak, mint például a japán teaszertartás filozófiája, amely szerint is „egy csészében ott az egész világ".

EZ IS ÉRDEKELHET

Mikor lesz vásár Mezőtúr központjában 2025-ben? Itt a túri vásár időpont, tudnivalók egy helyen

Napjainkban is élő hagyományként minden év augusztusában rendezik meg az országos hírű Túri vásárt. Mikor lesz 2025-ben a Mezőtúr Vásár?

A rábapatonai fazekas és kályhás, Káldy Károly, a legfiatalabb a csapatban, szintén ezt a „vadságot” és nyers tisztaságot hozza alkotásaiba. Nála is korán megmutatkozott a rajztehetség, ami a győri kisképző felé terelte, ahol Lipovics László szobrász, aki egyébként eltanácsolta a kisképzőtől, azt mondta neki: „Én csináltam belőle fazekast.” A győri Kovács Margit Szakiskolában végzett. Tárgyai nemcsak a népművészet lelkiségét hordozzák, hanem modern eszközökkel, mai technikával készülnek.

Horváth István pályájának kezdetei is a fazekasházhoz kötik, ahol sokféle kézügyességet igénylő dolog iránt érdeklődött, majd Budapestre került, hogy Laborcz Mónikánál tanuljon. Korongozni azonban már itthon sajátította el. Ő is egy olyan keramikus, aki mindig a saját útját járja, kísérletezik, és nem enged a stílusok, irányzatok hatásának. Munkáit mindig a precizitás és az önálló gondolkodás jellemzi.

A mezőtúri keramikus iparművész, Veres Gyula, egy igazi régi fazekas dinasztia tagja, szintén a mezőtúri fazekasház neveltje volt. A grafika volt az első szerelem, de az agyag végül legyőzte. Munkái az inspirációk és az anyag közötti szoros kapcsolatra építenek, és remek példái annak, hogyan ötvözi a tradicionális mesterséget a modern alkotói világgal. Ahogy Veres Gyula is azt vallja, hogy bár mindannyian másképp dolgozunk, az eszmeiségünk közös: a hagyományok tisztelete, a tisztaság és az egyenesség.

A mezőtúri kiállítás még a Városi Galériában június 1-éig lesz látogatható!

Fotó: Pais-H Szilvia