Kritikus a helyzet a vidéki iskolákban: veszélyben a gyerekek, ennek súlyos következménye lehet

HelloVidék: Az idei tanév vége abban is különbözött a korábbiaktól, hogy a közösségi oldalakon sorra jelentek meg az elballagó diákok mellett az elköszönő pedagógusok tablói is. Eddig többnyire a vidéki kisiskolákban volt jellemző a tömeges pedagógushiány, most viszont az elitiskolák is sorra teszik fel az álláshirdetéseiket.

Totyik Tamás: Való igaz, megint átléptünk egy határt. Eddig működött az elitiskolák elszívó hatása, most már ez is megszűnni látszik. Különösen Budapesten érezhető, hogy a versenyszféra tömegesen szívja fel a legjobb pedagógusokat. Eddig a hátrányos helyzetű településeken volt óriási gond a tanárhiány, most már a főváros munkaerőpiaca is komoly elszívó hatást gyakorol - főként a nyelveket beszélő és a természettudományos tantárgyakat, továbbá az informatikát oktatók tudnak gyorsan elhelyezkedni az iskolán kívül is. Ma a pedagógusok átlagkeresete bruttó 390 ezer forint körül mozog. Egy rendszergazda fizetése egymillió forintnál kezdődik a versenyszférában. Ki az az őrült, aki ezen a pályán marad ennyi fizetésért?

A vidéki nagyvárosokban is hasonlóképp alakul a helyzet?

Annyira még nem tragikus, mint Budapesten, de a vidéki nagyvárosokban is elkezdődött ez a negatív tendencia. A versenyszféra elszívó hatásának egyebek között az lesz az egyik súlyos következménye, hogy a vidéki kisiskolák egyre nehezebb feltételek között lesznek kénytelenek működni. A kormány EU-s forrást kért arra, hogy 35 vidéki kisiskolán kipróbálhassa az iskolaközpontokat. Ez azt jelenti, hogy megkezdődik a vidéki kisiskolák összevonása és bezárása. Pilot rendszerrel két évig tesztelik, majd az így szerzett tapasztalatok alapján a többi iskolában is bevezetik.

A kialakult pedagógushiány miatt nincs is nagyon más lehetősége a kormánynak, elkerülhetetlenek a tömeges összevonások, vagy muszáj lesz még tovább emelni a pedagógusok munkaterhelését.

De már így is annyira leterheltek a kollégáink, hogy az óraszámokat nem lehet tovább növelni. Európában így is nálunk a legmagasabb a tanítással lekötött munkaidő. Most, hogy 24-ben rögzítenék a heti fix tanítási órák számát, átadtuk a trónt az oroszoknak, de az európai átlagtól (a 20 órától) így is fényévekre vagyunk. Most a pedagógusoknak 22-26 a heti átlagos óraszáma, de a Klebelsberg Központ elismeri azt is, hogy ez valójában 25 feletti heti óraszámot is takar, de a pedagógusok munkája nem csak a tanítási órák megtartásából áll, egyéb feladataik is vannak.

Vannak arról adatok, hogy szeptembertől mennyivel kevesebb pedagógus áll majd munkába?

Ezt még korai lenne megmondani, a tényleges számokat majd csak az októberi statisztikából fogjuk látni. Október 1-jén kell leadniuk az intézményvezetőknek egy adatsort arról, hogy hány pedagógussal kezdik a tanévet, hány betöltetlen álláshelyük van stb. Ilyenkor tömegesen jelennek meg az álláshirdetések is, ki tudja előre, sikerül-e betölteni azokat vagy sem… Mivel a nők 40 évével adott a nyugdíjba vonulás lehetősége, tudunk arról is: nagyon sokan már most gondolkodnak azon, hogy január 1-jével befejezik, és a pálya környékére sem jönnek vissza. Csakhogy közben már most is a visszafoglalkoztatott nyugdíjas pedagógusok tartják életben a közoktatást. A mi számításaink szerint körülbelül 10 ezer nyugdíjas visszafoglalkoztatott tanít az oktatási intézményekben.

Összesen hány pedagógus dolgozik napjainkban?

Az óvodában, az általános és a középiskolában összesen 147 ezer pedagógus dolgozik. Ebbe már beletartoznak az említett nyugdíjas munkavállalók, de óraadókat, részmunkaidősöket is alkalmaznak, illetve a túlmunkákat is bele kell számítani. Az álláshelyeket heti 22 órával kellene számolni, de nagyon sok pedagógust heti 26 órával foglalkoztatnak, ez a különbség 3000-4000 álláshelyt jelent. A hiányzó pedagógusokat fedi el a kormány például azzal, hogy van olyan pedagógus, akinek heti 22 tanítási órája van, másnak heti 26. Ez azért is igazságtalan, mert a bér ugyanannyi. Ideális esetben 160 ezer körüli főállású pedagógusra lenne szükség az óvodákban, általános iskolákban és a középiskolákban.

Ön hogyan látja, az elmúlt években mennyivel lett rosszabb a pedagógusok helyzete?

Sokkal, de a hallgatás sokkal nagyobb, mint tavaly volt. Megítélésem szerint rosszabb, hogy az apátia és a teljes kiégés jeleit mutatják a kollégák. Már morgolódni sincs erejük, annyira nagy a terhelés. Beszédes adat, hogy megugrott a táppénzes napok száma az előző időszakhoz képest, ez azt jelzi, hogy az oktatásban dolgozók fáradtak. Arról nem is beszélve, hogy a pedagógusoknál 53 év a medián átlagéletkor, tehát 12 év múlva a pedagógusok fele nyugdíjba megy. A kormány most örömhírként jelentette, hogy nőtt a pedagógus pályára jelentkezők száma, csak elfelejti hozzátenni, hogy a szaktanári szakokra történő jelentkezés drasztikusan csökkent. Az óvodapedagógusoké, a tanítónőké, a gyógypedagógusoké emelkedett csupán.

Mi a helyzet az országos sztrájkokkal és tüntetésekkel?

Volt sztrájkbizottsági tárgyalás, de a kormány álláspontjában nem történt előrelépés, mint ahogy az elmúlt másfél évben sem. Úgy tudjuk: az Európai Bizottságnak vannak még elvárásai a kormánnyal szemben a státusztörvénnyel kapcsolatban, lehet, hogy lesznek változások a kormány álláspontjában. De majd a törvényjavaslat elfogadásakor, várhatóan július 4-én fog kiderülni, mire számíthatunk. A másik, ami rendkívül fontos: kormánypárti képviselők is érzik, hogy óriási a gond, és ha nyíltan nem is vállalják, de finoman tapogatóznak a pedagógusok körében, mi az, amivel enyhíteni lehetne a státusztörvényen.

A fizetésemelés önmagában megoldaná a helyzetet?

A közoktatás hármas válságban szenved. Szenved egy tantervi válságtól: egy elavult, XIX. századi tantervet erőltetnek rá a diákokra. A most belépő alfa generáció oktatása így elég reménytelen, az elavult módszerekkel és tartalmakkal képtelenség tanítani a mai gyerekeket. Ez önmagában is rendkívül megterhelő a pedagógusoknak. Ráadásul egyre több a sajátos nevelési igényű tanuló is, ők külön bánásmódot, felkészült szakembereket igényelnek. Ebben a bemerevedett tantervi szabályozásban a kormány hajthatatlan. Nem is gondolkodik azon, hogy rugalmas, a diákok igényeihez alkalmazkodó tantervet vezessen be, csak azt látja, hogy ez egy tankönyvírói biznisz, ami rendkívül megnehezíti a pedagógusok munkáját.

A másik súlyos probléma az esélyegyenlőtlenség. Ma ott tartunk, hogy a gyermek születésekor 80 százalékban el is dől a sorsa. A magyar közoktatás nemhogy nem csökkenti, hanem növeli a már meglévő különbségeket a tanulók között. Ennek az a következménye, hogy a munkaerőpiac számára rendkívül sok alulképzett vagy teljesen alkalmatlan munkaerőt bocsát ki a magyar közoktatás. Ezért van az, hogy vendégmunkásokat hívnak Magyarországra, és nem a leszakadó diákok felzárkóztatásában gondolkodik a kormány. Ráadásul a pedagógusok ezekben a leszakadó régiókban egyre nehezebben vállalnak munkát, a fiatal pedagógusok sem szívesen mennek dolgozni ezekbe a problémás régiókba. Ez újabb társadalmi konfliktushoz fog vezetni.

A harmadik problémakör a pénzkivonás. 2010-ben 5,2 százalék volt GDP-arányosan a közoktatásra fordított kiadás, ebben az óvoda, az általános és a középiskola is szerepelt. Ez az összeg most 3,2 százalék körüli, ami GDP-arányosan rendkívül nagy csökkenést jelent. Ennek következménye, hogy a tankerületek, az iskolák nem tudnak megfelelő létszámú pedagógust megfelelő fizetéssel biztosítani. Ez a folyamat egyébként nem magyarországi specialitás, egész Európában általános tendencia. Még a nagyon elit finn oktatási rendszerben, a nagyon magas fizetések ellenére is van pedagógushiány. De tudunk arról is, hogy németül beszélő magyar pedagógusokat keresnek meg német oktatási intézmények, hogy a magyar fizetés ötszöröséért menjenek ki Németországba tanítani. Gyorsított eljárással veszik át őket. Én nem találkoztam ilyen pedagógussal, de hallani ilyen pletykákat.

Ezért mondom azt, hogy önmagában a béremelés nem fogja megoldani az oktatás válságát.

Ha ezt az említett három problémahalmazt egy csomagban kezelné a kormány, vonzó lehetne a pedagóguspálya. Ha a diplomás átlagkereset 90 százalékára fel tudja zárkóztatni a kormány a pedagógusok bérét, miközben a heti tanítási órák számát 20-22-re csökkenti, és a tantervi kihívásokra is választ adna, akkor biztos vonzó lesz a pálya. Nem az lenne, mint most, hogy a gimnáziumokban gyengén teljesítő diákok jelentkeznek többségében a tanárképzésbe.

Szülőként látom, hogy óriási problémát jelent az is, hogy gyakorlatilag nincs pénz az iskolák felújítására, nincs se kréta, se papír, omlik a vakolat, és még sorolhatnánk…

Így van. Nem általános, de tudunk olyan oktatási intézményekről, ahol a szülőknek levelet küldtek: aki szobafestő, a tanárokkal közösen fesse ki a termet, rákérdeztek arra is, melyik szülő tudja megvenni a festéket, vagy épp csatornatisztítót keresnek, mert az iskolát rendszeresen elönti a szennyvíz az alagsorban, és kibírhatatlan szagok vannak. Kollégáink eljutottak arra a pontra, hogy ezekben az intézményekben megtagadják a tanítást. Igen, vannak iskolák, ahol leszakad a plafon, esik le a vakolat, rosszak a nyílászárók, egyre lehetetlenebbek a körülmények. A hazai oktatási reformokat látványos iskolafelújítási programnak kellene megelőznie.

Szeretném felhívni az állam figyelmét arra, hogy az építőiparban most jelentős pangás van, ha a kormány át tudna csoportosítani az EU-s forrásokból az iskolafelújításokra, ez az építőipar számára is életmentő lehetőség lenne!

Tényleg, van arra kimutatás egyáltalán, hogy milyen állapotban vannak a vidéki iskolák?

Nem tudok ilyenről. Azt tudjuk, hogy kb. az iskolák fele 50-100 évvel ezelőtt épült. Az egyházak arányukat tekintve jóval nagyobb támogatást kapnak az iskolák felújítására, mint az állami fenntartásúak. Az oktatási intézmények kb. negyede egyházi fenntartású, de a támogatások negyedénél jóval nagyobb összeget kapnak felújításokra.

Azt is hallani, hogy az egyházi iskolákban tanítóknak kisebb a leterhelésük.

Annyiban biztosan, hogy átlagot tekintve több a pedagógus, emiatt kevesebb az óraszámuk. A másik, hogy jóval nagyobb tanszabadságuk van az egyházi intézményeknek, pl. még lehet a Mozaik-os tankönyvből tanítani, ami az állami iskolákban már tiltott. Ez az oktatás szabadsága Magyarországon!