Sokkal többet spájzoltak a fővárosiak a járvány miatt, mint a vidékiek: ez lehet az oka

A koronavírus-járvány terjedése nemcsak egészségügyi kihívást jelent egyes országokban, régiókban, hanem jelentős társadalmi és gazdasági hatása is van. A széles körű gazdasági hatások közül a KSH márciusi Területi Statisztikájában megjelent tanulmány azzal foglalkozik, hogy a pandémia első időszakában, azaz egy évvel ezelőtt miként alakultak át drasztikusan a magyarok vásárlási és fogyasztási szokásai, mennyire volt jellemző a pánikvásárlás, felhalmozás és milyen termékeket érintett, illetve az is kiderült, hogy milyen különbségek voltak e tekintetben a fővárosiak és a vidékiek között.

A kutatás keretében 2020 márciusában a vásárlókat főleg arról kérdezték, hogy hol, milyen gyakorisággal vásárolják az élelmiszereket az egyes üzlettípusokban. A kapott válaszokban megmutatkozott a vírustól való félelem, a kialakult pánikhangulat - erre utalt az is, hogy a vásárlók a kontakt nélküli vásárlási technikákat részesítették előnyben, így az online vásárlások aránya a gyakori vásárlások körében a korábbi 6,3-ről 13,8%-ra növekedett. A kialakult új helyzetben a gyakori vásárlások terén az online vásárlás több mint kétszeresen meghaladta a hipermarketekben, szupermarketekben történő gyakori vásárlás arányát.

A legnagyobb vesztesek: a piacosok és a helyi termelők

Az egyes kiskereskedelmi formák közül különösen a piaci kereskedők és a helyi termelők esetében a pandémia forgalomra gyakorolt negatív hatása már rövid távon is jelentkezett. A kutatás alapján egyértelmű, hogy

a legnagyobb veszteség a hagyományos piacokon értékesítőket és a helyi termelőket érte: körükben a gyakori vásárlók szinte teljesen eltűntek, és jelentősen nőtt a már nem vásárlók aránya,

ami a piacok esetében 63,5, a helyi termelők esetében 56,6% volt. A termelők helyzetén valamelyest csak az online értékesítési formához való csatlakozás segített, de ez egyáltalán nem jelentett garanciát arra, hogy az online térben kereskedő gazda vállalkozása sikeres is lesz, hiszen a webes kereskedelmi tapasztalatok és a felkészültség hiánya számukra rendkívüli kockázatot jelentett. A hipermarketek, szupermarketek és diszkontok esetében a kiszolgálás technikája, az önkiszolgáló rendszer megléte segítette az egységek hatékonyabb működését.

A KSH decemberi Statisztikai Szemléje alapján arról írtunk, hogy míg a kistermelők csaknem 60 százaléka szenvedett el különböző mértékű veszteségeket, sokuk sikeresen megbirkózott a kihívásokkal. (E tanulmány alapját szolgáló felmérésben összesen 136 kistermelő vett részt, Magyarország 18 megyéje és Budapest is képviseltette magát.) A kistermelők egy része rugalmasan tudott reagálni a kihívásokra.

Miután a kereskedelmi láncok a rendkívüli helyzetben nem voltak képesek megfelelő minőségben kiszolgálni a vásárlókat, példátlan kereslet merült fel a rövid ellátási láncok friss és helyi élelmiszerei iránt.

A hirtelen keresletnövekedés különösen azon csatornák esetében volt látványos, amelyek lehetővé tették az ügyfeleik számára az online rendelést, és egy közeli átvételi pontra vagy a vásárlók otthonaiba vállaltak szállítást.

A decemberben publikált kutatás során megkérdezett kistermelők 59 százalékára negatívan hatott a világjárvány. A korábbi értékesítési szintet fenntartani képes gazdák közül sokan (31%) kiemelték, hogy csak a marketingstratégiájuk jelentős megváltoztatásával sikerült elérni ezt a teljesítményt (a teljes minta 19 százaléka nyilatkozott így). További 10 százalék ugyanakkor képes volt növelni az eladásait. A 3–5 millió Ft éves árbevételt elérő, vagyis a „közepesen nagy” kistermelők között fordult elő a legnagyobb arányban növekedés.

Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke korábbi interjújában azt nyilatkozta a HelloVidéknek, hogy szerinte végtelenül rossz döntés volt sok-sok önkormányzat részéről, hogy a termelői piacokat a járványra hivatkozva bezárták. Egyrészt mert így

a zömében szabadtéri elárusítóhelyekről beterelték az embereket a zárt kiskereskedelmi hálózatokba, ami járványügyi szempontból jóval kockázatosabb.

Másrészt pedig azokat a kistermelőket, helyi vállalkozásokat hozták elképesztően nehéz helyzetbe, akik az értékesítésük jelentős részét itt bonyolították le. "A házhoz szállítás valóban jó megoldás lehet, azonban nem egy általános recept a problémára, és nem mindenki tudja vállalni. Alternatív megoldásokon is lehetne gondolkodni, amik tudják erősíteni a kistermelői rendszer sikerességét, elérhetőségét", fejtette ki véleményét.

Lőttek a kézműves termékeknek

2020 márciusában az ellátási zavar nem egyformán jelentkezett a kiskereskedelem különböző termékcsoportjaiban: a tartós élelmiszereknél (cukor, liszt, konzerv) és a friss húsoknál, valamint a tisztítószereknél volt a legerőteljesebb (ebből is látszik, hogy sokan tartották fontosnak a járvány elleni küzdelemben a tisztítószerek gyakori alkalmazását, így megpróbáltak ebből jelentős mennyiségeket felhalmozni). A gyógyszerek, vitaminok esetében a fogyasztók mérsékelt ellátási problémákat észleltek, a friss sütőipari termékek és felvágottak esetében pedig ugyancsak alig tapasztaltak jelentősebb ellátási zavart.

A felhalmozási tartalékot képzők legnagyobb arányban két-három hétre rendezkedtek be.

Ennél hosszabb, egyhavi vagy még nagyobb tartalékkal csak a megkérdezettek 19,1%-a rendelkezett, egy kisebb csoport (6,8%) pedig alig halmozott fel, csupán egy-három napos tartalékot képzett. Alacsony felhalmozásuk egyik oka a vásárlóerejük gyengesége volt.

És hogy mit nem vásároltunk ebben az időszakban? A válaszadók főleg olyan termékeket említettek, amik csomagolatlanul kerülnek a vásárlók elé (csomagolatlan kenyér 48,8, zöldség- és gyümölcsfélék 15,4, friss húsok 17,3, kézműves termékek 50,7%) vagy vásárlása rövid, de még középtávon is nélkülözhető (ruha- és cipőipari termék 64,2%).

Máshogy spájzoltunk vidéken és Budapesten

A tanulmány szerint a fővárosiak és a vidékiek vásárlási szokásai jelentősen eltértek a hipermarketek, a szupermarketek, a kisboltok, az online vásárlás, a piacok és a helyi termelőktől történő vásárlások vonatkozásában egyaránt. Mint kiderült, a fővárosban élők egy része a várható értékhez képest nagyobb arányban és gyakrabban vásárol online, szemben a vidékiekkel, míg az abszolút nem vásárlók tényleges (megfigyelt) értéke éppen a fővárosban magasabb, szemben a vidékkel. Ennek a szerzők szerint az lehet az oka, hogy

a kijárási korlátozások idején az online értékesítések száma olyan, soha nem tapasztalt robbanást produkált, hogy az online élelmiszer-kereskedők már nem tudták kielégíteni a megrendeléseket, és nem volt ritka a 2–3 hetes várakozási idő sem.

Rengetegen dolgoztak home-office-ban, és otthonról bonyolították le vásárlásaikat. Ezt a rendszer azonban nem bírta teljes mértékben kielégíteni, így részben az online vásárlás helyett kénytelenek voltak hagyományos módon bevásárolni.

A vásárlási gyakoriság a hipermarketekben egyértelműen azt mutatja, hogy a megkérdezettek többsége ritkábban vagy már egyáltalán nem vásárol hipermarketekben (39%), elkerülendő a nagy tömeget, azonban itt is megfigyelhető eltérés a fővárosi és a vidéki megkérdezettek között: míg előbbiek 9,3, addig utóbbiak 2,3%-a növelte vásárlási gyakoriságát. A ritkábban vásárlók között is jelentős az eltérés, ugyanis a fővárosiak 33,8, a vidékiek 38,4%-a vásárolt ritkábban a járvány előtti időszakhoz képest.

A főváros-vidék párhuzamok másik példája az otthoni készletfelhalmozásban megjelenő különbségek.

Budapesten a várható értékekhez képest többet, vidéken pedig kevesebbet fordítottak készletfelhalmozásra.

100 000 forintnál többet a fővárosiak 10,7, a vidéken élők 4,3%-a költött, de még a 25 001–100 000 forint közötti kategóriában is hasonló többlet mutatkozik a fővárosiak javára (46,4%), szemben a vidékiekkel (40,7%). A készletfelhalmozásra egyáltalán nem fordítók aránya a fővárosiak esetében 10,7, a vidékiek esetében azonban 13,6%. A jelenség magyarázata lehet, hogy a fővárosban élőknek magasabbak a létfenntartásra fordított összegen felüli jövedelmei, a vidékieknek pedig nagyobbak a korábbról származó tartalékkészletei. Ezen kívül természetesen szerepet játszanak benne a járvány alatti korlátozások és a fertőzéstől való eltérő mértékű félelem.

A fővárosi vásárlók sokkal erőteljesebb és tartósabb készlethiányt tapasztaltak az üzletekben, mint a vidéki városokban, falvakban élők.

A fővárosiak 44,9, a nagyvárosiak 29, a kisvárosiak 27,6 és a falusiak 31%-a szembesült jelentős, tartós ellátási zavarral például a húsok termékcsoportjában. Ennek okát abban látják a kutatók, hogy a fővárosiak nagyvárosi életmódjára kevésbé jellemző napjainkban a készletfelhalmozás, így a felhalmozási láz előtt/alatt kevesebb otthoni tartalékkészlettel rendelkeztek, mint a vidékiek. A vidéki, nagyrészt családi házas életforma több lehetőséget/teret ad a felhalmozásra, így a nagyobb tartalékkészletekkel és a járvány alatti készletfelhalmozással könnyebben „átvészelhető” volt a kritikus időszak. Ezért az történt, hogy a vidékiek (városokban és falvakban élők egyaránt) kevésbé érzékelték az átmeneti készlethiányt annyira jelentősnek és tartósnak, mint a fővárosiak.