Költőpénz-biznisz: az utolsó fityingjüket is elverték a gyerekek ebben a táborban

A Csongrád-Csanád megyei településen lakó kétgyermekes családanyától, Tóth Anikótól érkezett a gondolat, hogy szervezzenek egy olyan tábort, amely nemcsak tanácstalan kiskamasz fiának segít majd jövőbeli szakmát választani, hanem más helyi fiatalok számára is hasznos nyári elfoglaltságot nyújt. A lelkes édesanya így kereste meg Mindszent művelődési központjának intézményvezetőjét, Kovács Ildikót, akiben, látván Anikó tettre készségét, elhivatottságát és kreatív ötleteit, nem maradtak kételyek, hogy a tábort ha egy mód van rá, akkor még az idén meg kell szervezni. Noha a térségben a tanév ideje alatt is szoktak tartani pályaorientációs alkalmakat, az általuk szervezett nyári programsorozatot úgy képzelték el, amelynek során interaktív, látványos keretek közt mutathatják be a gyerekeknek az egyes mesterségeket, foglalkozásokat.

Az elképzelés lényege az volt, hogy játékos formában, tábori keretek között próbáljunk meg lehetőséget adni a szakmákkal való személyes találkozásra, hogy testközelben, és akár kipróbálási alkalmat is biztosítva megízeljék a szakmák szépségét, nehézségét, s hogy segítsünk a családoknak a gyermekeik számára újabb hasznos szabadidős elfoglaltságot biztosítani. Az pedig egy művelődésszervező számára a legnagyobb öröm, ha azt tapasztalja, hogy egy izgalmas ötlet megvalósításában az ötletelő maga is szerepet vállal

– beszélt a csupán 5 hét alatt megszervezett projektről a művelődési központ intézményvezetője.

A tervezés időszakában számtalan ötlet felmerült a kivitelezést és a megvalósíthatóságot illetően, végül azonban a tábor fő irányvonalát az adta, hogy elsősorban a Mindszenten fellelhető szakmákkal ismertetik meg a gyerekeket, amelyhez a településen élő szakembereket vonták be a tábori programba. Az ötnapos táborban reggel 8-tól délután 16 óráig vehettek részt a lurkók a lehető legkülönfélébb foglalkozásokon, így népi játékokat, kézműves alkotásokat készítettek, kenyeret sütöttek, horgoltak, felülhettek traktorra, kombájnra és a Nagyrévben a tiszai kompra is, de találkoztak többek között fotóssal, sminkessel, manikűrössel, méhésszel, csillagásszal, virágkötővel, gátőrrel, mezőgazdásszal, állattartóval, de még egy mezőgazdasági drón munkáját is figyelemmel kísérhették.

A tábori keretek között a gyermekeken túl a családok közös programja is megvalósult a Csillag-lesen, amikor a szülőkkel, testvérekkel, szomszédokkal jöttek el a táborozók, és együtt játszottunk, palacsintát sütöttünk, valamint egy igazi meglepetésben is részünk lehetett a csillaglesen túl. Mindemellett fontosnak gondoltuk azt is, hogy a múlt mesterségeivel is találkozhassanak a táborozók. Ehhez kínált nagyszerű lehetőséget a Helytörténeti Gyűjtemény, ahol múzeumpedagógiai foglalkozásokon keresztül Mindszent múltbéli mesterségeivel, mesterembereivel találkozhattunk, majd párhuzamot állítottunk fel az adott mesterség XXI. századi, modernebb változatával

– hangsúlyozta Kovács Ildikó a program hagyományokat felidéző szerepét.

Még a szervezőmunkát megelőzően, május-júniusban tartottak egy röpke igényfelmérést, mert Mindszenten a település önkormányzata, civil szervezetek, a Mindszenti Általános Iskola, magánemberek és a művelődési központ is szervezett más táborokat, de a vírushelyzetre való tekintettel ezek idén rendre maximum 20-25 fővel indulhattak. A helyben szervezett táborok felét EFOP pályázatból, illetve Erzsébet Alapítványi támogatással valósították meg, míg többi önköltséges formában szerveződött. Ilyen volt a lelkes anyuka és a Kovács Ildikó által szervezett Mesterségem címere, avagy mi leszek, ha nagy leszek című tábor is, amellyel kifejezetten az általános iskolásokat célozták meg.

Ahogy ez vidéken már csak lenni szokott, még meg sem hirdették hivatalosan a tábort, annak híre máris szájról szájra járt a településen, és már az első újságban feladott hirdetés előtt betelt a létszám. „A témával nem találtuk fel a „spanyolviaszt” természetesen. Az országban több helyen szerveztek már ebben a témában elfoglaltságokat, ezért a mi táborunk a helyiek számára volt újdonság. Valamint abban is formabontó volt, hogy a résztvevők a szüleik által biztosított költőpénzzel (tábori fitying) maguk gazdálkodhattak. Elárulhatjuk, hogy az „utolsó fityingig” elfogyott minden gyermek pénzecskéje” – utalt a művelődési központ intézményvezetője a gyerekek körében aratott osztatlan sikerre.

Hogy tarolt-e a program, azzal kapcsolatban nem merülhetnek fel kétségek, a tábor jövőjét illetően viszont annál inkább. Az egyelőre még bizonytalan kimenetelű és ki tudja milyen hosszúra nyúló járványhelyzet alaposan felülírhatja a 2020-ra, de talán még az ezt követő évekre tervezett programokat is, nem beszélve arról, hogy a tábor újbóli megszervezésének alapvető feltétele, hogy akadjon egy szervezőcsoport, aki szívesen dolgozik rajta, valamint legyen rá forrás és fizetőképes kereslet.

A gyermekek, a szülők és az ötletgazda is lelkes. Valóban jó lenne folytatni, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Annyit mindenképpen el szeretnék mondani, hogy amennyiben a továbbiakban is lesz ilyen jó partnerünk, mint amilyen Tóth Anikó és családja ezen a nyáron volt, valamint ha igénylik a mindszentiek, akkor tervezzük a folytatást. Köszönjük szépen a gyermekek és a Mindszenti Művelődési Központ nevében is a rengeteg segítséget, amit a tábor megvalósításához nyújtottak a település lakói

– zárta gondolatait őszinte köszönetével Kovács Ildikó intézményvezető.