Itt az alig ismert uniós paktum: megtudtuk, erre készül Brüsszel a magyar vidékkel

A legújabb adatok azt mutatják, hogy a vidéki területek az Európai Unió teljes területének több mint 80 százalékát teszik ki, és az unió lakosságának 30 százaléka él itt. Ezek a területek természeti „tározók” és mezőgazdasági területek egyaránt, ám a vidéki élet biztonságosabb és egészségesebb alternatívája lehet a sűrűn lakott városokban való életnek, és a fenntarthatóbb üzleti modellekre vonatkozó innovációs ötletek központja. Az Európai Unió számos vidéki térsége azonban ugyanazokkal a kihívásokkal néz szembe. Ilyenek például a demográfiai hanyatlás, az alacsony jövedelem és a gazdasági lehetőségek hiánya, a szolgáltatásokhoz és a kapcsolódáshoz való rossz hozzáférés, az alacsony iskolai végzettség és a digitális készségek alacsony szintje, valamint az alacsony foglalkoztatási arány, különösen a nők körében.

Az Európai Bizottság már korábban megtette az első lépést a közös agrárpolitikán (KAP) belüli uniós vidékfejlesztési politika létrehozása felé, hogy segítsék a vidéki térségeket a gazdasági, környezeti és társadalmi kihívások kezelésében. Az évek során a vidékfejlesztési kiadások azonban tovább növekedtek és az értékelések rávilágítottak bizonyos intézkedések, például a falumegújítással és a helyi fejlesztési megközelítéssel kapcsolatos rendelkezések pozitív hatására, mivel azokat jól célzottnak és a helyi igényekhez kapcsolódónak tartanak.

2022 óta minden uniós ország maga határozhatja meg, hogy hol használják fel a KAP-finanszírozást a kitűzött célok elérése érdekében, ideértve a foglalkoztatást, a növekedést, a nemek közötti egyenlőséget, a társadalmi befogadást és a vidéki területek helyi fejlesztését. A nyilvános konzultációt követően az Európai Bizottság 2021. június 30-án közzétette „Az EU vidéki térségeinek hosszú távú jövőképe – Erősebb, összekapcsolt, ellenállóbb és virágzó vidéki térségek felé 2040-ig” című rendelkezését. A vidéki térségek hosszú távú jövőképének uniós vidéki paktuma ugyanazon év decemberében startolt, amely hogy mozgósítsa a vidéki érdekelt feleket, elősegítse a tapasztalatcserét és fellendítse a vidék revitalizációját.

A vidéki térségek sajátos problémái és kihívásai jelenleg egy széles körű fellépés középpontjában állnak, amelyek túlmutatnak az általános vidékfejlesztési intézkedéseken. A hosszú távú eredményekhez azonban az uniós, nemzeti, regionális és helyi szintet is be kell vonnunk, ami nem lehetetlen, de nagy kihívás. Vannak jó példák Európából, Franciaországban vagy Katalóniában már megtették. Kiemelt projektekre és új eszközökre van szükség, mert csak így lehetnek erősebbek, összekapcsoltabbak, ellenállóbbak és virágzók a vidéki területek. A Vidéki Paktum sikere azonban attól függ, hogy sikerül-e mozgósítani ezeket az illetékes hatóságokat helyi szinten

– válaszolta a Pénzcentrum kérdésére Elisa Ferreira, az Európai Bizottság kohézióért és reformokért felelős biztosa, ami arra irányult, hogy milyen szerepet kap a Vidéki Paktum az új kohéziós politikában.

A vidéki területekre vonatkozó uniós hosszú távú jövőkép két fő pillérre épül:

• Az EU Vidéki Cselekvési Terve (Rural Action Plan) egy sor intézkedést egyesít annak érdekében, hogy Európa vidéki területeit erősebbé, zöldebbé, ellenállóbbá és összekapcsoltabbá tegye. A bejelentett intézkedések közé tartozik például egy „vidéki revitalizációs platform” és egy új online egyablakos ügyintézés létrehozása a vidéki területek számára.
• Az EU Vidéki Paktumának (Rural Pact) célja, hogy cselekvésre ösztönözze a vidék összes érdekeltjét, a nemzeti, regionális és helyi hatóságoktól kezdve a szövetségekig és a polgárokig, miközben elősegítse a megismételhető tapasztalatok körüli párbeszédet a vidéki területek újjáélesztése érdekében.

„A jelenleginél jóval nagyobb összefogásra van szükség, de a helyi vezetők nélkül ez nem megy. Vonzóbbá kell tenni vidéket az embereknek: a természeti kincseket, a gasztronómiát, a kultúrát, a környezetet. Ez azonban nem megy anélkül, ha nem igazítjuk ehhez a munkabéreket és a munkalehetőségeket. Ugyanilyen fontos a mezőgazdaság fejlesztése a közösségépítés és az oktatáshoz való hozzáférés javítása. Sokat segíthet, ha jobban kiépülnek a hálózatok a nagyobb települési központok körül" - fogalmazott Elisa Ferreira.

A vidéki területeknek otthont kell adniuk az erős és élénk helyi közösségeknek, amihez testre szabott, helyfüggő és integrált szakpolitikai megoldások és befektetések kellenek. Ezeknek a régióknak további fejlődése attól függ, hogy jó összeköttetésben vannak-e egymással, valamint a városkörnyéki és városi területekkel. A természeti erőforrások megőrzése, a tájak helyreállítása, a mezőgazdasági tevékenységek és az ellátási láncok zöldebbé tétele teheti őket ellenállóbbá az éghajlatváltozással, a természeti veszélyekkel és a gazdasági válságokkal szemben

– folytatta válaszát Elisa Ferreira, miközben az elmúlt közel két éves tapasztalatokat ecsetelte.

Ahogy fogalmazott, a vidéki területek úgy válhatnak sikeressé, ha a gazdasági tevékenységeket új ágazatokba diverzifikálják, amelyek pozitív hatással vannak a foglalkoztatásra, miközben javítják a mezőgazdasági, agrár-élelmiszeripari, erdészeti és egyéb biogazdasági tevékenységek hozzáadott értékét. Ez viszont nem megy fenntartható helyi gazdasági stratégiák nélkül, beleértve azokat az intézkedéseket, amelyek vonzóvá teszik környezetet a vállalatok számára, kiterjesztik a digitális írástudást, hozzáférést biztosítanak a digitális és hibrid oktatáshoz és képzéshez, hogy a közösségek új készségeket sajátíthassanak. Elisa Ferreira szerint innovatív megoldásokra van szükség a szolgáltatások nyújtása tekintetében, maximálisan kihasználva a digitális eszközök adta lehetőségeket és erőteljesen ösztönözve a társadalmi innovációt.

A Vidéki Cselekvési Terv tehát ezt a hat, főbb területet öleli fel:

• a területi kohézió előmozdítása és új lehetőségek megteremtése az innovatív vállalkozások vonzására;
• hozzáférést biztosít a minőségi munkahelyekhez;
• új és továbbfejlesztett készségek előmozdítása;
• jobb infrastruktúra és szolgáltatások biztosítása;
• a fenntartható mezőgazdaság és a diverzifikált gazdasági tevékenységek szerepének kiaknázása.

Ezek különböző uniós szakpolitikai területeket egyesítenek, hogy megvalósíthassák a felvázolt jövőképet és annak közös céljait.