400 ezer magyar tűnhet el néhány éven belül: nincs mit tenni, ezt már nem lehet visszafordítani

Hat százalékkal csökkenhet az Európai Unió népessége az elkövetkező kevesebb, mint 80 évben – derült ki az Eurostat legfrissebb népesség-előreszámításából. Az Európai Bizottság statisztikai adatokkal foglalkozó főigazgatósága szerint mindez azt jelenti, hogy a 2022. január 1. és 2100. január 1. közti időszakban nagyjából 27,3 millióval csökken az EU-s állampolgárok száma.

A COVID-19-ből eredő 2020/2021-es csökkenést követően az EU népessége 2022-ben szép lassan elkezdett helyre billenni, sőt meg is ugrott az előző évben, hiszen az Ukrajnában zajló háború hatására nagyarányú menekülthullám indult meg az EU-s országok felé. Jelenleg nagyjából 4 millió ukrán állampolgár él az átmeneti védelem lehetőségével, így a legutóbbi becslések szerint 2023. január 1-jén a teljes népesség elérte a 451 millió főt.

A növekvő trend várhatóan a közeljövőben is folytatódni fog, az EU népessége ugyanis az előrejelzések szerint 2026-ban 453 millió fővel éri majd el a csúcspontját, ezt követően azonban fokozatos csökkenésnek indul, 2100-ra pedig 420 milliós szint alá is bezuhanhat - tette közzé az Eurostat.

Miért van szükség népesség-előreszámításra?

Az Eurostat népesség-előreszámítás a termékenység, a halandóság és a nettó migráció jövőbeli alakulására vonatkozó várakozásokból származnak és a tagállamok által szolgáltatott demográfiai, nemzetközi migrációs és átmeneti védelmi statisztikákon alapulnak.

Noha hipotetikus „mi lenne, ha” gyakorlatokról van szó, a népesedés-előrejelzések segítenek a közvéleménynek, a statisztikusoknak és a politikai döntéshozóknak megérteni a népességdinamikát. A szokásos vetítési periódus több évtizedet, esetenként akár egy évszázadot is felölelhet, ezért hozzájárulnak a mindennapi életünket érintő demográfiai és társadalmi változásokról szóló megalapozott vitához.

Ezeket különféle szakpolitikákhoz, például az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának értékeléséhez, a népesség elöregedésének munkaerőpiacra és a potenciális gazdasági növekedésre gyakorolt ​​hatásának elemzéséhez használják. A demográfiai előrejelzések lehetővé teszik például Európa elöregedő népességéből adódó hosszú távú gazdasági és fiskális következmények elemzését.

Régiós eltérések

Nem minden országban lesz azonban hasonlóan érzékelhető ez a jelenség. Általánosságban elmondható, hogy a skandináv és nyugat-európai országok között (néhány kivételtől eltekintve) inkább stagnálás vagy enyhe növekedés tapasztalható. Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia növekedést mutatnak. Az EU-s országok közül legnagyobb, 84,5 millió fős népességgel rendelkező Németország lakosság 2100-ra 84,1 millióra csökken, ami mindössze 0.5 százalékos eltérés. Hasonlóan enyhe változást mutat a második legnagyobb (2023-ban 68 227 636 millió fős) lakossággal rendelkező Franciaország, ahol csupán 0,2 százalékos csökkenést várnak.

A dél-európai térségben már inkább népességfogyás figyelhető meg Portugália, Spanyolország és főként Olaszország tekintetében. Ez utóbbiban az egyik legdrasztikusabb csökkenést prognosztizálják. A jelenleg 59 millió fős tengerparti ország lakossága 8,8 millióval, vagyis 15 százalékkal lehet kevesebb a századfordulóra.

A keletibb régiót (szintén egy-két kivétellel) szintén inkább az erőteljes csökkenés jellemzi. A több mint 38 milliós Lengyelország és a 19 milliós Románia lakossága 23-23 százalékkal eshet vissza. Ehhez képest a magyarországi lélekszám mérséklődése egészen visszafogottnak mondható: a legutóbbi népszámlásás szerint 9,6 millió fős lakosságszám az elkövetkező kevesebb mint 80 év során több mint fél millióval, vagyis 5,7 százalékkal esne vissza.

Magyarország lakossága 1981 óta csökkenő tendenciát mutat, ráadásul olyan mértékben, ami korábban csak a világháborúval sújtott évekre volt jellemző (1918; 1945) – a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1981 óta körülbelül 737 000 fővel kevesebb az ország becsült népessége. Ehhez képest az Eurostat népesség-előreszámítása szeirnt népességfogyás 6 százalék alatti, ami a korábban említett nagyobb régiós országokhoz képest is kedvezőnek mondható. A férfiak száma 4,644 millióról 4,548 millióra csökken, a nőké pedig 5,044 millióról 4,505 millió esik vissza a következő 80 évben.

Ez azt jelenti, hogy 2050-ra körülbelül 400 ezer fővel leszünk kevesebben, mint most, de 2100-ra már majd egy millióval.

Elöregedő társadalom

A gyermekek és fiatalok (0-19 évesek) aránya a teljes népességen belül az előrejelzések szerint a 2022 eleji 20%-ról 2100-ra 18%-ra csökkenhet majd. A munkaképes korúak (20-64 évesek) aránya azonban ennél jóval drasztikusabban csökkenhetnek: az EU teljes népességében a 2022-es 59%-ról 2100-ra 50%-ra eshet ennek a korcsportoknak az aránya. 

Teljesen ellentétet irányú folyamatokat figyelhetünk meg azonban az idősebb korosztályban, ahol csökkenés helyett növekedésről beszélhetünk. A 65-79 évesek aránya a 2022 eleji 15%-ról várhatóan 2 százalékponttal 17%-ra emelkedik 2100-ra, a leglátványosabb növekedést azonban a 80 éves vagy annál idősebbek korosztály produkálja majd: az előrejelzések szerint több mint kétszeresére, 6%-ról 15%-ra nő a legidősebb korcsoport aránya.

Az EU népességpiramisa

2022-ben az EU népességpiramisa már a hosszú várható élettartam, az alacsony halálozási arány és az alacsony születési ráta által meghatározott alakot mutatja: a népesség legnagyobb hányadát az 50 év feletti munkaképes korúak alkotják, míg a 20 év alatti fiatalok aránya érezhetően kisebb.

A 2100-as piramis egyértelműen a zsugorodó és elöregedő társadalom irányába mutató fejlődést mutatja: a 20 év alatti gyermekek és fiatalok, valamint a munkaképes korúak arányának csökkenését csak részben ellensúlyozza a 65 éves vagy annál idősebbek arányának növekedése. A leginkább szembeötlő változás, hogy a 2022-es évvel ellentétben a piramis nem kezd el zsugorodni 55 éves kor után, hanem 85 éves korig viszonylag stabil marad.

Érdekesség, hogy a 2100-ra előre jelzett piramis csúcsán a 100 éves vagy annál idősebb korcsoport hirtelen ugrást mutat, főként nők tekintetében, akik az előrejelzés szerint ekkorra a teljes népesség 0,3%-át fogják képviselni, szemben a 2022-es 0,02%-kal.

Megfigyelhető azonban az is, hogy a férfiaknál rendszerint magasabb női lakosságszám is csökkenésnek indul. 2021-ben Málta, Luxemburg, Svédország és Szlovénia kivételével minden tagállamban több nő volt, mint férfi, de ez a nemek közti eltérés csökkenő tendenciát mutat.