Így bukott el a mesterterv: ezért nem lett globális sikersztori a magyar föld kincséből

Már meghallgatható az Első Yard, a Pénzcentrum podcastsorozatának harmadik adása, mely Balogh Leventéről, a Szentkirályi ásványvizet felfuttató vállalkozóról szól.

Az epizód meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcasten, a Google Podcasten, az Anchor.fm-en, más podcastplatformokon és itt is:

Balogh Levente 52 éves, Kecskeméten született. Óvodás korában kezdett birkózni, de később nem ebben a küzdősportban, hanem cselgáncsban érte el legnagyobb sportsikereit. Országos bajnok, sokszoros kupagyőztes és magyar válogatott lett.

A sport olyan fontos része volt az életének, hogy még egy középiskolát, a Kecskeméti Piarista Gimnáziumot is otthagyta, mert ott nem nézték jó szemmel, hogy sportolóként szombatonként versenyeken volt jelenése, az iskolában viszont ilyenkor is folyt az oktatás.

Nagykőrösön érettségizett a Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikumban egy, az apja által feltalált rágcsálószőr-mentesítési eljárásból. Arról, hogy az adott módszert az apja találta fel, a vizsga pillanatában nem is tudott.

A sportnak sok mindent köszönhet, egyebek mellett ekkor kezdett kereskedni is.

A Szovjetunióba nejlonharisnyát kellett vinni meg Amo-szappant, Jugoszláviába trappista sajtot meg diót, mindenre megvolt a felvevő piac. Az NSZK-ban embertelen árban volt a fekete kaviár, amit mi szinte Amo-szappanért cseréltünk Moszkvában

– mondta Balogh Levente az Első Yardban.

A rendszerváltás után a családi cégben dolgozott, egészen 2003-ig, amikor 250 millió forintért kivásárolta édesapját a cég szentkirályi telephelyéről, s innen indult a Szentkirályi Ásványvíz sztorija.

Balogh elmondása szerint belekerültek egy olyan csapdába, hogy a kevésbé menő termékek által elvesztett profitot a jól menő termékek profitjából pótolták, ami miatt nem maradt pénzük sem feltőkésíteni a céget, sem fejleszteni, sem pedig marketingre költeni. Ezt a helyzetet pedig az édesapjával nem sikerült feloldani, mert ő nem akarta elengedni a gyengébben teljesítő termékeket – ez vezetett végül ahhoz, hogy önállóan folytatta.

Édesapjáról egyébként megjegyezte: igazi, a szocializmusban edződött vezető volt, imádott fegyelmiket osztogatni, féltek tőle a beosztottjai.

A családi cég szentkirályi telephelyének átvétele után portfólió-tisztításba kezdett, s az erőforrásokat a víznek rendelte alá.

Csőlátásom lett, én lettem a vizes és semmi más

– közölte ezzel az időszakkal kapcsolatban. Ezt csak részben említi pozitívumként, hiszen amellett, hogy a Szentkirályiból nagy üzleti sztori lett, sok lehetőség mellett pedig emiatt ment el.

A Szentkirályi történetében fontos állomás volt, mikor egy addig kvázi ismeretlen magyar ásványvíz 2004-ben megnyerte a franciaországi acquaexpón a világ legjobb ásványvizének járó díjat. Az Első Yardban Balogh Levente részletesen elmesélte, hogy egyáltalán hogyan került a Szentkirályi Ásványvíz erre a rendezvényre.

Elöljáróban annyit, hogy ehhez kellett, hogy

• egy megrendelő egy családi ismerőssel előbb legyártasson 50 ezer kétdecis PET-palackot, majd eltűnjön,
• ez a kiszerelés végül – mérete miatt – több légitársasághoz is bekerüljön, majd pedig
• egy Lufthansa-járaton a víz a francia acqua expo cseh származású vezetőjéhez kerüljön, aki meghívja őket a rendezvényre.

A díjra pedig egy brutális PR-kampányt épített, aminek köszönhetően a Szentkirályi Ásványvíz berobbant a köztudatba, de olyan erővel, hogy bizonyos kiszerelésekből a mai napig nem tudnak annyit gyártani, mint amennyi megrendelésük lenne.

"Mindenhol azt tanítják, s egyébként ezzel egyet is értek, hogy az alapoktól kell építkezni, piarmisrendszerben [...], de a Szentkirályi ezt cáfolta, az a csúcsról kezdett el építkezni"

– mondta el Balogh Levente az Első Yardban. Először tehát a brand jött létre, az infrastruktúra, valamint a rendszer kiépítése csak ezután következett.

Ma már a Szentkirályi a Central European Water Holding nevű céghez tartozik, melynek Balogh az elnöke és meghatározó üzletrésszel rendelkező kisebbségi tulajdonosa. Az Első Yardban azt is elmondta, miért volt szüksége arra, hogy szakmai befektetőt vonjon be a Szentkirályiba.

Ha akkor jön egy rossz nyár, 2015-ben, akkor megbukunk, mert a nagy nyári forgalomból finanszíroztam mindig a téli rossz forgalmat

– mondta el ezzel az időszakkal kapcsolatban. 2015 ezzel szemben minden idők egyik legmelegebb nyara volt, az eladásaikat pedig megduplázták. "Ami egy tanulság volt, hogy egy évet azért még várhattam volna a tőkebevonással” – tette hozzá ironikusan. S bár a teljes irányítást nem volt könnyű kiengedni a kezéből, a Szentkirályi szerinte jól járt a váltással.

Az Első Yard harmadik epizódjából kiderül még, hogy:

• Balogh Levente hogy érzi magát a leggazdagabb magyarok között,
• Miért kellett gyerekkorában az apja üzleti útjait nyaralásnak álcázni;
• Milyen autókat nézett Budapesten könnyes szemmel a szocializmus alatt;
• Milyen volt Sri Lanka 1995-ben, amikor teát importáltak az országból;
• Miért 250 millió forintért vette meg a családi cég szentkirályi telephelyét az édesapjától 2003-ban;
• Miért vette le a szénsavas Szentkirályiról a világ legjobb ásványvize megjelölést;
• Mit gondol a gyereknevelésről, a magyar gazdaságról és a hazai politikusokról;
• Miért nem lett globális vízbrand a Szentkirályiból;
• Mekkora részt tulajdonít a szerencsének a saját karrierjében.

Az epizód tehát meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcasten, a Google Podcasten, az Anchor.fm-en, más podcastplatformokon és itt is: