Mutatjuk, hogy ki nyer a gyenge forinton

Régiónkban az év eleje óta a lengyel zloty és a cseh korona is leértékelődött az euróhoz képest: július végére az előbbi 4 százalékkal, az utóbbi 2 százalékkal lett gyengébb. Ugyanakkor a román lej stabil maradt, míg a forint 5 százalékkal értékelődött le ebben az időszakban. Az MNB a gazdasági növekedés fenntartása, valamint a költségvetés olcsó finanszírozása érdekében folytatott laza monetáris politikája egyre jobban távolodik a vezető, valamint a régiós jegybankok monetáris szigorítást előtérbe helyező politikájától. Ezzel az MNB a világ egyik leglazább jegybankjává vált. A laza monetáris politika fenntarthatóságához a devizahitelek arányának csökkenése is hozzájárult: az államadósságon belül a deviza részaránya 50 százalékról 20 százalék alá csökkent, míg a háztartások devizaadóssága teljesen eltűnt - köszönhetően az EU források beáramlásának.

A forint gyengülése várható volt ugyan, a májusi gyengülés sebessége és mértéke azonban váratlan volt. A kockázatos, de mégis alacsony hozamú országok - így Magyarország - állampapírjai vesztettek vonzerejükből, így emelkedett a kötvények hozama, miközben a forintban befektető külföldiek nagy része csökkentette hazai eszközállományát, s ez okozta a nagy volatilitást. A leértékelődő hazai fizetőeszköz elvileg több csatornán keresztül képes hatást gyakorolni a gazdaságra. Az importált termékek árának növekedése növeli a fogyasztói árindexet. Számos termék esetén az emelkedő importár akár ki is árazhatja a piacról a behozott terméket, ami a hazai termelők számára jelentősebb áremelést tesz lehetővé. Ezen túlmenően az áremelkedésben eddig még nem jelent meg az elmúlt évek nagy keresetemelkedésének hatása sem, ami az importverseny gyengülése esetén erőteljesebben érvényesülhet az árakban.

E veszélyekre azonban a jegybank nem reagált, mivel úgy vélte, hogy fő céljának - a stabil, 3 százalék alatti infláció megtartásához - a jelenlegi intézkedések is elegendők. A júniusi infláció azonban már 3,1 százalék volt (bár ehhez kétségtelenül jelentősen hozzájárult az olaj világpiaci árának megugrása), ami ha tartós maradna, jegybanki lépést kellene kiváltania. A gyengülő hazai valuta javíthatná a gazdaság versenyképességét, mivel elvben ösztönzi az exportot. A gyenge forint exportösztönző hatását azonban korlátozza, hogy az export túlnyomó részét a multinacionális cégek bonyolítják le, melyek jellemzően nagy importaránnyal dolgoznak, s melyek belső elszámolásában az árfolyam kevésbé kulcsfontosságú tényező. Ennél jelentősebb hatásúak az egyedi nyílt vagy bújtatott állami támogatások, kedvezmények.

A gyengülő forint egyrészt nagyobb kiadást jelent a költségvetés számára a finanszírozási oldalon, másrészt a még be nem folyt EU-támogatások "felértékelődése" többletpénzt jelent, ami növeli a költségvetés bevételeit. 320 forint/euró árfolyam mellett a le nem hívott EU források átértékelődésén 300-350 milliárd forint többlet keletkezik a költségvetésben. Továbbá a jegybank is jelentős árfolyamnyereséget ér el devizatartalék átértékelődése következtében, hiszen 1 százalékos leértékelődés 70-80 milliárd forint nyereséget jelent a jegybank számára, lehetővé téve annak alapítványi felhasználását vagy költségvetési befizetését is.

Ennek fényében ismét felvetődik a kérdés, hogy a jegybank célja valóban pusztán az infláció kordában tartása, vagy más tényezők is szerepet játszanak-e monetáris politikája alakításában. Az infláció tartósan a 3 százalékos szint fölött maradása esetén a jegybank törvényben rögzített célja és a nem nyilvános céljai (saját nyereség elérése és a költségvetés olcsó finanszírozása) közé szorulhat. Ebben az esetben az egyik legfontosabb jegybanki eszköz, a hitelesség, is gyorsan elértéktelenedhet, mely az elmúlt időszakban bevezetett jegybanki eszközök és a monetáris politika transzparenciájának csökkenése miatt már eddig is megkopott.