Óriási baj érik Magyarországon: már az ajtón kopogtat a klímakatasztrófa

A gazdasági modellek eddig rendszerszinten alábecsülték, hogy a globális felmelegedés milyen hatással lesz az emberek vagyonára. Pedig a változás drámai, amit egészen biztosan meg fogunk érezni. Az Environmental Research Letters folyóiratban megjelent új tanulmány az egyik legnépszerűbb gazdasági modellt bővítette ki éghajlati előrejelzésekkel annak érdekében, hogy jobban megértsük a szélsőséges időjárási események hatását a globális ellátási láncokra.

Dominóhatás, és ami utána jön

Az eredmény megdöbbentő: egy átlagember 40 százalékkal lesz szegényebb már 4 Celsius fokos felmelegedés esetén is, ami majdnem a négyszerese a korábbi becsléseknek. Sőt, a kutatók szerint még akkor is 16 százalékkal csökkenne az egy főre jutó globális GDP, ha sikerülne a felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 2 Celsius fokra korlátozni. Ez jóval nagyobb visszaesés, mint a korábbi, 1,4 százalékos becslések.

A korábbi modellek nem tükrözik pontosan a valóságot, de az eredmények így is sokkoltak minket. Azt találtuk, hogy 4 Celsius-fokos globális felmelegedés esetén az átlagember világszerte 40 százalékkal szegényebb lesz, ami egy brutális veszteség. És itt nem csak a pénzről van szó; sokan elveszíthetik a megélhetésüket, a biztonságérzetüket és a jövőjüket. A legtöbb gazdasági modell arra épül, mintha a világ egy stabil, kiszámítható rendszer lenne. Csakhogy a klímaváltozás nem lineáris, hanem egy láncreakcióhoz hasonlít. Például, ha egy áradás miatt megáll egy fontos kikötő Délkelet-Ázsiában, az kihatással lehet egy német autógyárra vagy az európai élelmiszerláncra is. Ez az a „dominóhatás”, amit a globális gazdaságban eddig nem kezeltek megfelelően

– magyarázta Dr. Timothy Neal, a New South Wales-i Egyetem Klímakockázati és Válaszintézetének kutatója, a tanulmány vezető szerzője.

A tudósok becslése szerint a globális hőmérséklet 2,1 Celsius-fokkal fog emelkedni, még akkor is, ha az országok elérik a rövid és hosszú távú éghajlati célokat. És úgy tűnik, ez már túl van azon a ponton, ahol az alkalmazkodás elegendő lenne. A szakemberek szerint a 4 fokos felmelegedésnél már nem arról van szó, hogy hogyan tudunk „kicsit jobban gazdálkodni” vagy átállni más terményekre, hanem arról, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e fenntartani a jelenlegi gazdasági rendszereinket.

Az ilyen mértékű melegedés szélsőséges időjárási események sorozatát indíthatja el és a világgazdaság nincs erre felkészülve:

• aszályokat,
• árvizeket,
• élelmiszerhiányt,
• termelési zavarokat.

És bár talán úgy gondoljuk, a klímaváltozás inkább a távoli országokat érinti, de ez ma már nem igaz. Az új tanulmány szerint egy globálisan összekapcsolt gazdaságban egyszerűen  nincs tökéletesen biztonságos ország. Ha például egy afrikai országban megáll a kakaóexport, annak a hatása megjelenhet egy svájci csokoládégyárban. Vagy ha Kanada erdőtüzek miatt nem tud fát szállítani, az hatással lehet az európai építőiparra.

A mai világban az áruk előállítása és szállítása több országon keresztül történik. Például egy farmer Kínában termel meg egy alapanyagot, amit egy gyár Malajziában feldolgoz, majd egy cég Németországban összeszerel, és végül az árut Magyarországon adják el. De tegyük fel, hogy egy nagy vihar miatt nem tudnak aratni Kínában, akkor az egész folyamat megállhat: nem készül el az alapanyag, nincs mit feldolgozni, a gyárak leállnak, a boltokban pedig nem lesz elérhető a termék. Mivel a mai gazdaságok szorosan összefonódnak, bármilyen kiesés más országokban is hiányhoz, késedelmekhez vagy áremelkedéshez vezethet.

A felmelegedés minden országot érinteni fog

Az igazi probléma azonban a szélsőségekben és nem az átlaghőmérsékletekben mutatkozik meg. Ezért nő folyamatosan a klímaváltozással szembeni gazdasági sebezhetőségünk. Mert míg egy-két fokos emelkedés a globális átlagban talán nem tűnik drámainak, az ezzel járó szélsőséges időjárási események, például pusztító árvizek, elhúzódó aszályok, hőhullámok vagy viharok olyan gyorsan és kiszámíthatatlanul csapnak le, hogy a gazdasági rendszerek képtelenek alkalmazkodni. Egyetlen súlyos esemény elég lehet ahhoz, hogy megbénítson egy egész termelési ágazatot vagy országrészt, különösen ott, ahol az infrastruktúra már most is sérülékeny vagy elavult.

Ez a növekvő bizonytalanság a biztosítási kockázatok növekedéséhez és az árak ingadozásához vezethet, ráadásul fokozza a befektetői aggodalmakat, gyengíti a pénzügyi stabilitást és aláássa a társadalmi bizalmat is. A gazdaság nem egyszerűen lassul, hanem fokozatosan elveszíti a rugalmasságát.

A korábbi integrált értékelési modellek (IAM) abból indultak ki, hogy ha a klímaváltozás hatására egy adott térségben ellehetetlenül például a mezőgazdasági termelés, akkor a világ más részein majd kompenzálni tudják a kiesést. Vagyis ha egy országban már nem lehet gabonát termeszteni, a modellek feltételezik, hogy egy másik, addig kevésbé kihasznált területen majd megnő a termelés, és így a globális gazdaság egyensúlyban marad. Ez viszont ellentmond azoknak a kutatásoknak, amelyek a fizikai valóságot, például a szélsőséges időjárási események gyakoriságát, a vízhiányt, a talajpusztulást vagy az emberi egészségre gyakorolt hatásokat veszik alapul. A gazdasági és környezeti rendszerek sokkal összetettebbek és sérülékenyebbek, mint amit a régi modellek feltételeztek

– magyarázta Frank Jotzo professzor, az Ausztrál Nemzeti Egyetem klímapolitika szakértője.

Ezek a modellek olyan számítógépes gazdasági modellek, amelyek egyesítik a klímatudomány, a gazdaságtan és az energetika ismereteit. Ezt a módszert használják a döntéshozók, kutatók és nemzetközi szervezetek, például az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) arra, hogy felmérjék, milyen hatásai lesznek a különböző éghajlat-politikai forgatókönyveknek. Céljuk, hogy segítsenek meghatározni: „mennyit ér meg most csökkenteni a kibocsátást, hogy elkerüljük a jövőbeli károkat.” Csakhogy ezek a modellek gyakran leegyszerűsítik a valóságot. Nem számolnak például azzal, hogy egy új termelési terület kialakítása időigényes, költséges, és rengeteg környezeti és társadalmi akadályba ütközhet. Nem veszik figyelembe a helyi ökológiai, infrastrukturális vagy politikai korlátokat, amelyek meggátolhatják a gyors alkalmazkodást.

Ráadásul ezek a modellek hajlamosak figyelmen kívül hagyni a rendszerszintű kockázatokat, például az ellátási láncok megszakadását, a geopolitikai feszültségek fokozódását vagy az élelmiszerárak globális ingadozását. Ezért vonnak le sokszor túl optimista következtetéseket, amelyek szerint a klímaváltozás hatása a világgazdaságra csak mérsékelt lesz. Ez viszont szembemegy a fizikai hatásokat vizsgáló tudománnyal és a gazdasági összefüggések árnyalt megértésével.

Mi is érezni fogjuk a klímaváltozás hatásait Magyarországon?

A rövid válasz az igen, és már most is érezzük. Magyarország nem kivétel, sőt, a Kárpát-medence sajátos földrajzi és éghajlati adottságai miatt kifejezetten sérülékenynek minősül. A Green Policy Center 2023-as jelentése alapján az éghajlatváltozás hatásai egyre súlyosabb következményekkel járnak.

Nézzünk ezek közül néhányat:

• Forróbb nyarak, több haláleset: az elmúlt 30 év során a nyári hőhullámok idején 12-52 százalékkal nőtt a napi többlethalálozás. A keringési rendszerre nehezedő terhelés különösen az időseket, krónikus betegeket és az agráriumban dolgozókat veszélyezteti. A városokban ráadásul az úgynevezett „hőszigethatás” miatt még rosszabb a helyzet.
• Aszály, jégeső, belvíz: 2022 nyarán 1,45 millió hektárnyi területen jelentettek be aszálykárt, ami rekordot döntött. A talajvízszint drasztikusan csökken, az Alföld egyes részein akár 6-7 méteres süllyedés is mérhető. Ugyanaz a terület egyszerre lehet aszály sújtotta és belvíz által elöntött, ami rávilágít a gyakran rosszul működő vízgazdálkodásra.
• Egyre több vihar és jégeső: nő a szélsőséges időjárási események gyakorisága; szupercellák, jégesők, 127 kilométeres óránkénti széllökések, vegetációs tüzek (a Hortobágyon például egy 250 hektárnyi terület égett le). Az infrastruktúra, az épületek, az energiahálózatok mind veszélybe kerülhetnek.
• Vízkérdés: belvíz idején elvezetjük a vizet, pedig nyáron vízkorlátozások bevezetésére van szükség. A Balaton alacsony vízállása, a Duna-Tisza közi Homokhátság kiszáradása, valamint az illegális mezőgazdasági kutak (becslések szerint 150 ezer) súlyosan fenyegetik hazánk vízbiztonságát.
• Kórházak, egészségügy: a jelentés szerint a kórházi épületek klímareziliensé tétele sürgető feladat, de a felkészültség jelenleg még hiányos. A hőhullámokkal, új betegségekkel és allergénekkel szemben a magyar egészségügyi rendszer különösen sebezhető.
• Erdők és természet egyensúlya: a klímaváltozás hatására a lucfenyő- és bükkállományok eltűnhetnek, inváziós fajok terjednek, és az őshonos ökoszisztémák akár 80 százalékát is veszély fenyegeti. Az erdők szerepe a víz- és hőháztartás szabályozásában kiemelten fontos, hiszen elvesztésük nemcsak ökológiai, hanem gazdasági kockázat is.

A jelentés kulcsüzenete tehát egyértelmű: ha nem alkalmazkodunk tudatosan, rendszerszinten és időben, akkor a klímaváltozás következményei nemcsak a környezetet, hanem a megélhetésünket, az egészségünket és az életminőségünket is veszélybe sodorják.