Miből élsz majd nyugdíjasként ? - A válasz egyszerűbb mint gondolnád...

A vizsgálat abból a feltételezésből indult ki, hogy az emberek elvárásai a különböző biztosítási, illetve öngondoskodási formákkal szemben függnek életkörülményeiktől, illetve az őket körülvevő környezettől is. Amennyiben ezek az elvárások nem elég határozottak, vagy nem igazodnak a körülményekhez, az könnyen vezethet az ügyfelek csalódásához.

A takarékoskodás az életkor előrehaladtával egyre fontosabbá válik

Az öngondoskodás inkább a fiatalabb korosztály számára fontos és ismert stratégia, igaz, köztük is kisebbségben vannak azok, akik élnek a kérdőívben felsorolt lehetőségekkel (nyugdíjcélú életbiztosítás, nyugdíj-előtakarékossági számla, önkéntes nyugdíjpénztár). Az idősebb korosztály ezektől eltérő megtakarítási szokásokkal rendelkezik.

A kérdőívben megjelenő öngondoskodási formák közül a megkérdezettek 84 %-a ismeri legalább az egyiket, de közülük csak 22% rendelkezik valamelyikkel.

Mind a lehetőségek ismerete, mind a vizsgált formákban való részvétel csökken a megkérdezett korának növekedésével, míg az iskolázottság, illetve a vizsgált személy aktív munkaerő-piaci helyzete pozitív irányba befolyásolják a nyugdíjcélú öngondoskodási hajlamot.

A kérdőív egyik kérdése arra vonatkozott, hogy 1 millió forintból mekkora összeget költenének a megkérdezettek különféle felsorolt célokra.
Az egész mintát vizsgálva a megkérdezettek átlagosan 290.000 forintot tennének félre takarékossági célból, míg átlagosan 120.000 forintot áldoznának valamilyen adósság törlesztésére. Korcsoportokra bontva a mintát megmutatkozik, hogy a legtöbbet a 30-39 év közötti korosztály fordítaná adósságtörlesztésre (194.000 Ft-os átlag).

A kor előrehaladtával az adósságtörlesztésre szánt összeg folyamatosan csökken, aminek egyik magyarázata az lehet, hogy a fiatalok nagyobb arányban vannak eladósodva.

A takarékoskodás, mint stratégia az életkor előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Ha a félretenni kívánt összeget a megkérdezett korával, illetve eladósodottságával próbáljuk magyarázni, arra a következtetésre jutunk, hogy a megtakarítási hajlandóságot az életkor pozitívan, míg az adósság megléte negatívan befolyásolja.

Vagyoni helyzet és megtakarítási formák

A kérdőívben felsorolt összes megtakarítási forma (arany, műtárgy; más használati vagyontárgy; deviza; ingatlan; részvény; állampapír; értékpapír számla; tulajdon vállalkozásban; lekötés banki folyószámlán; megtakarítás célú életbiztosítás; otthon készpénzben) említése - a készpénz kivételével - a felsőbb vagyoni kategóriákba való lépéssel növekszik. Az "otthon készpénzben" tartott megtakarítás gyakorisága egyenletesen oszlik meg a négy vizsgált vagyoni kategória között.

A "megtakarítási célú életbiztosítást" választók majdnem a felét teszik ki a legmagasabb vagyoni kategóriába sorolható megkérdezettek, aminek egyik oka az lehet, hogy a vagyonosok körében jóval ismertebb ez a megtakarítási lehetőség, mint a kevésbé vagyonosoknál.

A legalsó vagyoni negyed esetében a legjellemzőbb megtakarítási forma az "otthon készpénzben" tartott vagyon. Ezt a kategóriát az alsó negyedbe tartozók majdnem 11%-a említette általa tartott megtakarítási formaként. Ezt az ingatlan (10,1%), majd a "lekötés banki folyószámlán" (4,4%) követi. A "megtakarítás célú életbiztosítás" ebben a vagyoni kategóriában 2,4%-ot ér el.

A legmagasabb vagyoni kategóriában a megtakarítások szerkezete más képet mutat. Legjellemzőbb az ingatlan, a felső negyedbe tartozók körülbelül 30%-a választja ezt a befektetést, ezt a "lekötés banki folyószámlán" (20,3%), majd a "megtakarítás célú életbiztosítás" (19,7%) követi. A "megtakarítás célú életbiztosítás" a "felső közép" vagyoni kategóriában a második legfontosabb megtakarítási forma.

Az egyén jellemzői és a biztosítás típusa

A hagyományos életbiztosítások (így az elérési/vegyes biztosítás, vagy a hitellel kombinált biztosítások), illetve a unit-linked biztosítások más-más ügyfélkörre jellemzőek.

A felső két vagyoni kategóriában magasabb arányban vannak azok, akik unit-linked életbiztosítást kötöttek. A legalsó vagyoni kategóriában a legmagasabb azoknak az aránya az életbiztosítással rendelkezők között, akik hagyományos életbiztosítást választottak.

Az iskolai végzettség és az életbiztosítás típusainak összevetésekor azt tapasztaltuk, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében nagyobb arányt képviselnek a unit-linked biztosítások az életbiztosításokon belül, mint az alacsony iskolai végzettségűek esetében, az érettségizettek és a diplomások körében az arány közel azonos (38 és 36%).

Kapcsolatot keresve a bankkártyával történő fizetés gyakorisága - amely alapján feltételezhető a pénzügyi jártasság - és az életbiztosítás típusa között, azt tapasztaljuk, hogy a bankkártyát gyakrabban használók körében nagyobb arányt képviselnek azok, akik unit-linked típusú életbiztosítást kötöttek.

A tudatosabb, pénzügyileg képzettebb ügyfelek tehát nyitottabbak a unit-linked életbiztosítás iránt, mint a kevésbé tudatos ügyfelek.

Ugyanakkor az alacsonyabb (valóságközelibb) inflációs rátára számítók között magasabb a unit-linked életbiztosítással rendelkezők aránya, míg a nagynak érzékelt, illetve magasra becsüt inflációra számítók között inkább a hagyományos életbiztosítással rendelkezők aránya nagyobb.

Ez azzal van összefüggésben, hogy a pénzügyileg képzettebb emberek azok, akik helyesebben fel tudják mérni az inflációt, és nagyobb hajlandóságot mutatnak a bonyolultabb, életbiztosítási termékek, a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások megkötésére.

Gazdasági várakozások és öngondoskodás - pesszimistább hangyák, optimista tücskök

A gazdasági helyzet alakulásáról vélt feltételezések és a valamilyen nyugdíjcélú öngondoskodási formában való részvétel közötti összefüggést vizsgálva szintén nem mutatható ki szoros kapcsolat a két változó között. A teljes mintát vizsgálva azt találtuk, hogy az emberek 18,4%-a vesz részt valamelyik vizsgált öngondoskodási formában, és ez az arány nem sokat változik, ha a gazdasági várakozások szerinti csoportokat nézzük. A pesszimisták körében némileg magasabb (19,4%), az optimisták körében pedig alacsonyabb ez az arány (16,9%).

Azok, akik romló tendenciát várnak az ország gazdasági helyzetére vonatkozóan, 13%-a kötne nyugdíjcélú biztosítást, azok között, akik szerint nem változik a helyzet, 9,5% ez az arány, míg a javulást várók között mindössze 3%. Aki tehát bizonytalanabbnak érzi a jövőt, kevésbé számít gazdasági fellendülésre, nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy valamilyen formában biztosítsa a nyugdíjas éveket. Az optimisták azonban inkább a tücsökre hasonlítanak a La Fontaine-meséből - az azonban tudható, hogy a nyár elmúltával nekik sem lesz könnyebb az élet!