Biztosító Egyesületek - Mielőtt megkötöd, ezt nem árt tudnod!

A biztosítási egyesületek nem új keletű intézmények, sőt Európában most is a biztosítási szektor szerves részét képzik, mind állomány, mind pedig díjbevétel tekintetében. Az európai biztosítás szektor több mint 40 százalékát fedi le, az a közel 2000 kisebb-nagyobb egyesület, amely az "öreg kontinensen" működik.

Kis hazánkban ez a szám jelenleg 35. Ebből 7 nagyobb egyesület 28 pedig kisebb, jellemzően mezőgazdasági biztosításokra szakosodott szervezet.

Mi is az a biztosítási egyesület?

Biztosítási egyesületet lényegében bármilyen kárfedezeti céllal létre lehet hozni. Külföldön igencsak elterjedt az orvosi felelősségbiztosítás, mely egyesületnek tagjait jellemzően kórházak alkotják. De szép számmal alakítanak e fajta társaságokat az önkormányzatok is, és természetesen találkozhatunk a mezőgazdasági jellegű biztosítási egyesületekkel is. Ezek között is széles a paletta, talán a legfurcsább egyik ilyen egyesület az, amelyet a burgonyatermesztők hoztak létre a felszíni vízben található kórokozók által okozott termésveszteség fedezésére. De találkozhatunk olyan egyesületekkel is, melyek a zsinagógák, mecsetek, templomok biztosítására szerveződtek. Nálunk egyelőre a legnagyobb szervezetek jellemzően a kötelező biztosításra jöttek létre.

Az egyesületek működését itthon a Ptk. és a Bit. szabályozza. Természetesen jó magyar szokás szerint eltérően, ezáltal a törvények értelmezésével is meggyűlik a baja mind a PSZÁF-nak, mind pedig az egyesületeknek.

A szabályozás közül talán a legfontosabb azt kiemelni, hogy mikor valaki egy egyesületnél köti meg a biztosítását, akkor annak tagjává válik. Ez így most nem hangzik túl bonyolultan, azonban nézzünk a dolgok mögé! Az egyesületeknél nincs tulajdonos (illetve bizonyos értelemben mindenki az), mint a biztosítás társaságok esetében, tehát nincs, aki szorult helyzetben egy tőkeinjekcióval kisegítené a céget a bajból. A tagoknak kell pótdíjbefizetéssel, vagy egyéb jogcímen "összedobniuk" a kívánt összeget.

Éppen ezért kiemelten fontos egyesületek esetében a megfelelő tartalékolás (ezt különösen figyeli a PSZÁF), illetve a kockázatok porlasztása viszontbiztosítással (ennek mértéke is szabályozva van). A hazai egyesületek visszatérő problémája a nem megfelelő állománykezelés (a felduzzadt állomány veszélyeiről még később esik szó), ezért többen már érezték is a Felügyelet szigorát.

Az egyesületek működését legegyszerűbben egy példán keresztül tudjuk megérteni. Képzeljük el, hogy egy kertvárosban összefog néhány unatkozó háziasszony, és elhatározzák, hogy létrehoznak egy klubot a fogászati kezeléseik fedezésére. Megállapítják a havi tagdíjat, ebből képeznek egy alaptőkét és leszerződnek a helyi fogorvossal évi 10 tömésre és 4 egyéb kezelésre. Befizetik neki az ellenértékelt, a maradék pénzt pedig berakják a bankba (tartalékolják), ha felmerülne egy nagyobb kár akkor tudják fedezni. A fogorvos szolgáltatásait, pedig azon tagok veszik igénybe, akiknek kára keletkezett, azaz gyors ellátásra szorul. Az ilyen klubokat nevezzük biztosítási egyesületeknek, melyeket tehát egy előre jól meghatározott cél érdekében olyan tagok alapítják, melyek ugyanazon kárveszélynek vannak kitéve (tehát egy kárközösséget alkotnak). Az egyesületnek rendszeresen tagdíjat fizetnek, de attól nem kapnak szolgáltatást (azt a fogorvostól kapják). Az el nem költött tagdíjat tartalékolják, illetve visszajuttatják a tagoknak, különböző juttatási formákban (vagy többet mehetnek fogorvoshoz, vagy a következő évben kevesebbet fizetnek). Ilyen fajta egyesület egyébként külföldön létezik (már olyan, ami fogászati kezelés céljából jött létre).

Tehát a biztosítási egyesületek non-profit szervezetek, mely ebben az esetben azt jelenti, hogy a nyereséget a tagok között valamilyen formában szétosztják. A magyar szabályozás furcsaságaiból következik, hogy a hazai biztosítási egyesületek olyan gazdasági szervezetek melyek nem végeznek üzletszerű (rendszeresen jövedelemszerzés céljából végzett) tevékenységet.

Az egyesület céljából, szabályzásából, működéséből adódóan két fontos dolgot kell kiemelnünk, amely ezekre a társaságokra igaz, illetve követelmény. A biztosítási egyesületek kárhányad jellemzően alatta marad az üzleti alapon tevékenykedő biztosítási társaságok mutatószámainak. Ez leginkább a "közösségi érzésből" adódik, egyszerűen megfogalmazva egy tag sem (vagy legalábbis nem sok) hordja szét a "klub" pénzét. Tehát jellemzően kevesebb a visszaélés (biztosítási csalás) mint egy biztosítási társaság esetében

A követelmény az egyesületekkel szemben, hogy mindenképpen költség-hatékonyan kell működniük, tehát olyan szerzési, igazgatási és marketing költségtételek, illetve költségmennyiségek nem merülhetek fel náluk, amely egy üzleti alapon működő társaságnál jelen vannak. Ebből következik, hogy miért olcsóbb a kötelező biztosítás egy egyesületnél mint egy biztosítási Rt.-nél.

Itt azonban érdemes megjegyeznünk, hogy a nagy hazai biztosítási egyesületek kárhányadának és költségeinek jóval nagyobb mértékben növekednek, mint a biztosítási szektor egyéb tagjainál. Ez is egy ellentmondás.

Mielőtt azonban elérzékenyülnénk, hogy a biztosítási egyesületek csak a közösség miatt jönnek létre kizárólag egy nemes cél érdekében, ne felejtsük el, hogy ezekre a szervezetekre kedvezőbb tőkefeltételek és adózási szabályok vonatkoznak.

Az egyesületek halála

Az ami jó egy üzleti alapon működő társaságnak, az könnyen a halálát okozhatja egy biztosítási egyesületnek. Ez, pedig nem más, a gyors és túlzott mértékű növekedés.

Mikor egy egyesület elér abba a stádiumba, hogy felduzzad a tagjai száma, akkor a költségszint növekedés elkerülhetetlen (mondjuk ezt a hazai egyesületek megcsinálták jelentős növekedés nélkül is) ami ellentmondás az egyesület szabályaival. Másrészt az egyesület elveszíti a közösséghez való tartozás illúzióját (tudják a fenti példa alapján a néhány unatkozó háziasszony a klubból).

Természetesen a megnövekedett taglétszám nem jelenti azt, hogy egy egyesület tönkremegy (külföldön több millió taggal működő szervezetek is vannak), illetve már üzleti biztosítók is "haraptak fűbe" felduzzadt állomány miatt.

Az európai biztosítási egyesületek legnagyobb kihívása a Solvency II bevezetése lesz, mely a biztosítási szektor szabályozását hivatott meg szolgálni. Az alapvető gond, hogy a szektor minden tagjával azonos követelményeket támaszt a rendszer, tehát egyesületek, szövetkezetek és részvénytársaságok is egy kalap alá esnek. Ezért most az európai egyesületi lobbi megpróbálja elérni azt, hogy a biztosítási egyesületek Európai Egyesület formájában tudjanak tovább működni, és a szabályozás egyes részein másképp tekintsenek rájuk. Amennyiben ez nem valóul meg akkor jelentős tőkeemelésre és kockázat, illetve állománykezelési rendszerek bevezetésére kényszerülnek az egyesületek. Ezt pedig igaz tudják, hogy kik fogják fizetni? Igen, a tagok.

Még hosszasan sorolhatnánk a biztosítási egyesületekkel kapcsolatos szabályozásokat, törvényi hátteret és a szervezetek működésének rejtelmeit. Azonban az alapokon túl vagyunk, és a végén álljon itt egy tanulság: a biztosítási díjon kívül vegyük figyelembe, hogy milyen szervezetnek válunk tagjává. Az egyesületeknek van helyük a biztosítási piacon és egy ilyen jól működő szervezet mindenképpen a tagjai érdekeit szolgálja. Azonban nézzünk a "körmére" az egyesületnek mielőtt loholunk szerződést kötni, nehogy egyszer (többször) csekket kapjunk a pótdíj befizetésről.