Röhej a magyar pálinkapiac: aranyérmek és zugfőzdék

A bérfőzésben történő pálinka előállításának Magyarországon szigorú szabályai vannak. Egyrészt a főzőmester csak nagykorú személy saját tulajdonú gyümölcséből állíthat elő pálinkát a szeszfőzdében (vagyis a piacon vásárolt szilvával nem lehet beállítani a főzőmesterhez), másrészt a bérfőzött pálinka előállítása csak adóraktárban, jelen esetben szeszfőzdében történhet.

És itt kezdődnek a problémák. Az adóraktári engedély kiadásának ugyanis szigorú tárgyi, személyi és garanciális feltételei vannak, ilyen feltétel például a szigorú nyilvántartás vezetési kötelezettség, a pálinkafőzői képesítés megléte, illetve a biztosítéknyújtási kötelezettség is, mely a hatályos szabályozás szerint jelenleg egymillió forint. Vagyis rendkívül hosszadalmas és költséges procedúrát kell végigjárnia annak, aki legális pálinkafőzésre adja a fejét.

Magyarországon a bérfőzés során a bérfőzött pálinka jövedéki adóját a bérfőzetőnek kell megfizetnie. A szeszfőzdében nincs termelési korlát, ugyanakkor a bérfőzési szeszadó összege jelenleg kedvezményesen háztartásonként évente legfeljebb 50 liter mennyiségig hektoliterfokonként 1 255 forint, 50 liter felett 2 510 forint. (Egy hektoliterfok két liter 50 százalékos pálinkának felel meg.) A bérfőzető által fizetett bérfőzési szeszadót az engedélyes szedi be és fizeti be az államkincstár részére.

Magyarországon jelenleg a kemény törvényi háttér miatt mindössze 486 bérfőzést végző szeszfőzde üzemel. 2008. évben ezek a szeszfőzdék 4 032 623 hektoliterfok pálinkát állítottak elő, 201 368 bérfőzető részére, akik 5 272 000 000 forint bérfőzési szeszadót fizettek meg.

Pedig igény az van pálinkafőzésre Magyarországon, sőt, valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy óriási mennyiségben készül a nedű illegális lepárlókban itthon. A VPOP adatai szerint 2009. évben a mai napig 81 darab tiltott pálinkafőző berendezés és 44 198 hektoliterfok pálinka került lefoglalásra. Ez azonban valószínűleg csak töredéke az illegális pálinkafőzők valódi számának. Ha csak abból indulunk ki, hogy Magyarország több, mint háromezer településének mindegyikére jut legalább egy pálinkafőző, akkor is csak 2-3 százalékos a felderítési arány.

Bezzeg a sógoréknál

Ausztriában ezzel szemben nem kell a pincében éjszaka titokban dolgoznia annak, aki pálinkafőzésre adja a fejét. Magyarországon is vélhetően rendkívül népszerű lenne az Ausztriában igen elterjedt gazdasági főzde, amelyet olyan termelők alapíthatnak, akik csupán saját alapanyagot kívánnak feldolgozni. A főzdében évente 200 hektoliterfok alkohol állítható elő, vagyis 500 liter 40 fokos pálinka. Vagy 400 liter 50 fokos. Ebből 100 hektoliterfok csökkentett - nagyjából a hazai színvonalnak megfelelő - adóval kerül elbírálásra, míg további 100 hektoliterfok adóterhe ennek körülbelül a duplája. Ezeket a főzdéket nemcsak az alacsony adómérték teszi vonzóvá, hanem az is, hogy a főzde nem köteles jövedéki biztosítékot letenni, a kész pálinka pedig nemcsak saját fogyasztásra kerülhet, hanem végfogyasztóknak és a gasztronómiában is értékesíthető. Ezt még az is tetézi, hogy a főzde bérfőzdeként is működtethető, bérfőzetőnként 200 hektoliterfok kifőzése engedélyezett. (Forrás: Borbarát) Nem csoda, hogy ilyen házi főzőüzemből 60-80 ezer található a szomszédunknál, vagyis az optimista becslések szerint minden századik állampolgár rendelkezik ilyen engedéllyel. És akkor a nagyobb, a kereskedelem számára termelő üzemekről még nem is beszéltünk!

Sajnos a jelenlegi jövedéki szabályozás értelmében pálinka bérfőzésben történő előállítása nem lehetséges Ausztriában. Abban az esetben, ha a gyümölcs tulajdonosa a gyümölcsből készült cefrét valamely szomszédos országban főzeti ki, majd a kész terméket Magyarországra hozza, nem beszélhetünk bérfőzésről, az előállított alkoholtermék után adófizetési kötelezettsége keletkezik, melyet ha nem teljesít jogsértést követ el.