A miniszter szerint csak tűzoltásra elég a pénz!

Igaz, most 219 helyhatóság van igen súlyos helyzetben. Adósságrendezésre akkor kerül sor, ha a működési célú hitelek aránya meghaladja a kiadási főösszeg tíz százalékát.

A 23 megyei jogú városból öt, a 287 kisvárosból 39, a 2800 községből 175 van ilyen helyzetben. A kistelepüléseken nincsenek tartalékok, nincsenek eladható ingatlanok, nincs saját bevétel, és itt érzik leginkább a normatív támogatások rendszerének visszásságait. Azt például, hogy a kötelező feladatok ellátását egyre kevésbé fedezik a fejkvóták.

A nagyok egyelőre állják a sarat, de néhány helyen az eladósodás már riasztó - állítja a miniszter. Ha az OEP által folyósított - csak egészségügyi célokra felhasználható - pénzek és a hitelműveletek nélküli teljes bevételt összevetik az adósságállománnyal, kiderül, hogy az egyik legeladósodottabb megyei jogú város Hódmezővásárhely. A nettó adósságállomány megközelítette az egy év alatt befolyó 10,8 milliárd forint bevételt. Az önkormányzat 2007-ben 10,6 milliárd értékű kötvényt bocsátott ki, és 2008 végén 5,3 milliárdnyi hitele és több mint kétmilliárdos szállítói tartozása is van.

A helyhatóságoknak az idén a jelenleginél kedvezőtlenebb feltételek közt kell gazdálkodniuk. Gyenesei István szerint ezért át kell tekinteni, hogy a reálértéken aligha növekvő pénzből hol kell takarékoskodni. Sok helyütt csökkenteni kell az önként vállalt feladatokat, esetleg az egyes településeken az eddig térítésmentesen biztosított közszolgáltatások, például a szemétszállítás ingyenességéről lemondani.

Elgondolkodtató az is, ha egy 360 fős kisközség már több mint ötmilliós kiegészítő támogatást kapott, és megérkezett az újabb igény is, miért fizetnek főállású polgármestert. Akkor is nehéz dönteni a rendkívüli segítségről, ha az önkormányzat a teljes állami támogatás harmadát a képviselő-testület és a hivatal fenntartására fordítja. Az sem védhető, ha olyan idősgondozási központot tartanak fenn, ahol tíz ellátásra szorulóról nyolcan gondoskodnak.

Gyenesei István szerint a kormánynak fel kell készülnie, hogy az egyedi nehézségek kezelésére elkülönítendő állami forrásokból jövőre minden korábbinál nagyobb összegre lesz szükség. Tavaly a keret másfél milliárd volt, de végül több mint ezerháromszáz helyhatóságnak 9,5 milliárd forint segítséget tudtak adni. Igaz, az önkormányzati szférában elkölthető 3500 milliárdhoz képest ez csepp a tengerben, de a gyorssegély a kistelepüléseknek a túlélést jelenti.

Az idén központi támogatásként a helyhatóságok három százalékkal kaphatnak többet, amit a bértárgyalásokon a 13. havi bérkorrekcióra kialkudott ötvenmilliárdos összeg is növel. Vagyis: míg az ellenzék azt állítja, hogy a helyhatóságok 150 milliárddal kevesebbet kapnak, a támogatás a tavalyihoz képest kilencvenmilliárddal nő. Persze ez is kevés.

A fenyegető recesszió miatt Gyenesei szerint soha nem volt időszerűbb az állítás: elkerülhetetlen az önkormányzati szféra megújítása. Az alapoktól kell elindulni - véli Gyenesei István -, meghatározva, hogy melyek egy község, melyek egy kistérség, egy kisváros, egy megyei jogú város vagy a megye és a régió feladatai. Újra kell gondolni az állam és az önkormányzatok közti feladatmegosztást, felvetve akár azt is, hogy az egészségügyben vagy a közoktatásban az állam szerepét erősítsék.

Egyre nyílik ugyanis az olló a normatív támogatások összege és a kötelezően ellátandó feladatok tényleges költségei között. Megfontolandó, hogy bizonyos feladatokra - ilyen a körjegyzőségi szint vagy a kistérségek - kötelező társulást is lehetne létrehozni. Gyenesei szerint, miközben válságmenedzselésre van szükség, ez alkalmas időpont arra is, hogy a szakemberek kidolgozhassák, miként működhet a rendszer hatékonyabban. A miniszter januárban konkrét javaslatokkal is előáll.

Gyenesei István nem szeretné, ha csonkolásra, visszafordíthatatlan beavatkozásra lenne szükség. Amíg viszont nem történnek érdemi változások, a tűzoltás a legfontosabb feladat. Ám inkább ezt vállalja, mint a romeltakarítást.

Forrás: Önkormányzati Minisztérium