Már napok óta riogatják a népet, hogy nemsokára eléri az "öreg kontinenst" is a legújabb járvány ami milliók életébe kerülhet. Törökországban már égetik a csirkéket és Romániában is elkezdődött valami. Itthon a gazdák felkészülnek arra, hogy mély gödröt kell majd ásni és nagy tüzet rakni, közben pedig már a felmerülő káraikat számolgatják. Ezalatt a világ számos országában rengeteg kutató dolgozik azon, hogyha elszabadul a vírus akkor biztos megoldás álljon az emberiség rendelkezésére.
Már napok óta riogatják a népet, hogy nemsokára eléri az „öreg kontinenst” is a legújabb járvány ami milliók életébe kerülhet. Törökországban már égetik a csirkéket és Romániában is elkezdődött valami. Itthon a gazdák felkészülnek arra, hogy mély gödröt kell majd ásni és nagy tüzet rakni, közben pedig már a felmerülő káraikat számolgatják. Ezalatt a világ számos országában rengeteg kutató dolgozik azon, hogyha elszabadul a vírus akkor biztos megoldás álljon az emberiség rendelkezésére.
Nincs ez másként Amerikában sem, ugyanis egy kiemelt biztonsági szintű laboratóriumban (ahogy a filmekben is oly sokszor láttuk már, biztos kezű citromsága szkafanderbe öltözött tudósok) feltámasztották hamvaiból azt a spanyolnátha vírust amely az első világháború után 50 millió ember halálát okozta, és ennek a segítségével harcolnak majd a madárinfluenza ellen.
Meglepő módon az 1918-19-ben tomboló spanyolnátha maga is egy madárinfluenza törzs volt, ami átterjedt az emberekre - állítják az előzetes elemzések alapján az amerikai szakemberek. A kutatók egy, a betegségben elhunyt és Alaszka fagyott altalajában konzerválódott nő tüdőszövetein vizsgálták meg miért lehetett az 1918-as vírus ennyire veszélyes. A ritka minták genetikai maradványainak ingerlésével a csapat pontosan rekonstruálta a vírus nyolc génjének kódjait. Ezután a génszekvenciákat baktériumokba ültették, majd sejtvonalakba juttattatták, így többszörözve a vírus összes protein-kódoló részét. A több mint nyolcvan évvel ezelőtt eltűnt kórokozó augusztusban éledt újjá, a vírust egereken, csirke embriókon és emberi tüdőszöveten tesztelték. Azonban biztos ellenszere ennek a vírusnak nincs, tehát jobb nem is belegondolni abba, hogy mi történhet ha „elszabadul”.
Ahhoz, hogy felmérjék a kísérlet veszélyességét, az újraalkotott vírus egyes génjeit más influenza vírusok génjeivel helyettesítették. Az egereknél ugyanazt a hatást érte el, mint az embereknél a háború után, rendkívül gyorsan terjedt és pusztította el áldozatait. A felfedezések azért érdekesek, mert segítségükkel jobban behatárolhatók a vírus azon pontjai melyek ellen a gyógyszereknek és oltóanyagoknak fel kell venniük a harcot.
Mivel az 1918-as vírus szintén egy madárinfluenza törzs volt, csupán az aminosavaik számában tapasztalható némi eltérés, viszont három olyan részlet is van az 1918-as vírus genetikai kódjában, melyek mutálódtak, és feltűnő hasonlóságot mutatnak az eddig csak madarakban megtalált influenza vírus kódjaival. Ha ez igaz, akkor tovább fokozódik a H5N1 vírus körül kialakult pánik, ami eddig csupán 60 ember halálát okozta, a szakértők jelentős része szerint azonban megismétlődhet a múlt századi pusztítás, különösen, ha egy emberi influenza törzzsel egyesül. A vírus nem könnyen terjed át a madarakról az emberre, vagy emberről emberre. A fő aggály, hogy a vírus mutálódhat, olyan géneket szerez, ami fertőzőbbé és gyorsabban terjedővé teszi.