A magyar cégek sem tudnak időre fizetni: szenvednek

A kelet-közép-európai térségben, 2012-ben is a magyar vállalkozások alkalmazzák legintenzívebben a halasztott fizetés módszerét: belföldi vevők esetén a hazai cégek a számlák értékének 72 százalékát hajlandóak átmenetileg meghitelezni. Ez az összeurópai átlagot mintegy 30 százalékkal meghaladó rekord, hiszen a belföldi vevőkre vonatkozó kelet-közép-európai mutató 58,4 százalék, a nyugat-európai pedig 52,5 százalék - derül ki az Atradius Fizetési Szokások Barométer legfrissebb adataiból, amely Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia vállalatközi fizetési szokásait elemezte.

"A halasztott fizetésre vonatkozó adat tulajdonképpen azt jelenti, hogy a magyar gazdaság likviditását a hazai vállalkozások azzal tartják fent, hogy hajlandóak hitelbe is odaadni az árujukat és szolgáltatásaikat. Ilyen magas hitelezési arányok mellett nagyon kellene ügyelni a késedelmes fizetésből, illetve a nemfizetésből adódó kockázatokra, mert ez a törékeny egyensúly könnyen felborulhat" - nyilatkozta Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító országigazgatója.

A 820 cég bevonásával elkészített kutatásból az is kiderül, hogy a magyar cégek a külföldi vevőkkel is nagyon megengedőek: az összes kibocsátott számla értékének több mint 80 százalékánál engedélyezik a halasztott fizetést, miközben az aktuális kelet-európai átlag 62,6 százalék, a nyugat-európai pedig 46 százalék.

A cégek tevékenységének vizsgálatából az derül ki, hogy belföldi vevők esetén a szolgáltatási szektor cégei (a számlaértékek 80,7%-a), nemzetközi tranzakciók esetén pedig a nagy- és kiskereskedelmi vállalkozások (71,8%) hajlandóak leginkább halasztott fizetési lehetőséget biztosítani a vevőiknek. A vállalkozások mérete alapján ugyanakkor az állapítható meg, hogy leginkább a középvállalkozások engedélyezik, hogy belföldi és külföldi partnereik hitelbe vásároljanak: itt az összes számlaérték 83,5, illetve 95,1 százalékát nem kell azonnal kifizetni.

A hazai cégek közül a középvállalatok biztosítják leghosszabb fizetési határidőket belföldi (33,5 nap) és külföldi (47,4 nap) ügyfeleiknek egyaránt. Ezen a területen egyébként a hazai nagyvállalatok legszigorúbbak, 27,4 illetve 24,2 napos határidőkkel. A teljes vállalati szektort nézve a magyar vállalkozások hazai ügyfeleiknek valamivel rövidebb határidőt (29,8 nap) szabnak a számlák kiegyenlítésére mint a külföldieknek (33,9 nap), de mindkét vevőkategória esetben a régiós és európai átlagnál rövidebb határidőkről beszélhetünk. A vonatkozó kelet-közép-európai átlag 30,8 és 38,2 nap, míg a nyugat európai 39,4 és 34,6 nap. (A régióban egyébként a cseh cégek biztosítják a leghosszabb fizetési határidőt belföldi ügyfeleiknek, átlagosan 44,2 napot.)

A felmérés szerint továbbra is gondok vannak a hazai fizetési fegyelemmel, amit a piac legkisebb szereplői szenvednek meg. A magyar kisvállalatoknál a legnagyobb arányú a belföldi B2B vevőkhöz kapcsolódó lejárt határidejű számlák aránya (34,4%), a fizetési határidőt követő egy hónapon belül kifizetett belföldi számlák aránya pedig a mikrovállalkozások esetében a legalacsonyabb (66%). Ez azt jelenti, hogy a mikrovállalkozások által kiállított számlák több mint egyharmadát még egy hónappal a fizetési határidő lejárta után sem fizetik ki. A mikrovállalkozások alacsony érdekérvényesítő erejét az is mutatja, hogy a belföldi vállalatközi követeléseik teljes értékének 6 százalékát 90 napon túli késedelemként tartják nyilván.

A magyar vállalkozások által kiállított összes belföldi számlák értékének 30,2 százalékát egyenlítik ki határidőn túl, külföldi vevők esetében ez az arány 23,8 százalék. Európában sem sokkal jobb a helyzet: a kelet-közép-európai cégek belföldi számláinak értékének 31,6, a külföldiek 26,3 százalékát fizetik késve. Nyugat-Európában ugyanez az arány 30,6, illetve 27 százalék. A hazai számlák 43,2 százalékát 1-15 nap közötti késéssel egyenlítik ki a belföldi partnerek, ugyanez az arány 63 százalék a külföldi vevők esetében. A belföldiek 28,4, míg a külföldiek 24 százaléka fizet 16-30 napon belül, míg 31-60 napos késést a belföldi vevők 19,2, illetve a külföldiek 6,8%-a produkál, derül ki a felméréséből.
A 61-90 nap közötti késedelem mindkét vevőkör 5 százalékára jellemző, a 90 napon túli csúszásoknál ugyanakkor 4,1 százalék, illetve 1,7 százalék a belföldi és külföldi partnerek aránya.

A késedelmes fizetés leggyakoribb okaként likviditási problémáikat jelölik meg a hazai vállalkozások partnerei: a belföldiek 95,7 százaléka, míg a nemzetközi vevők 90,1 százaléka esetében ez volt az indok. A késve fizető vevők közül - régiós és összeurópai összevetésben is - Magyarországon hivatkoznak a legtöbben likviditási gondokra. Összehasonlításképpen, a nyugat-európai arány 66,8 százalék és 46,2 százalék, belföldi és külföldi partnerek esetében

"Önhibájukon kívül kerülnek drámai helyzetbe a hazai kkv-k, hiszen számláik értékének mintegy háromnegyedét nem kapják kézhez azonnal a halasztott fizetés miatt, és még ezek egyharmadát is jelentős késéssel egyenlítik ki. A késedelmes fizetést ugyan likviditási problémákkal indokolják a vállalkozók, ugyanakkor a késedelmes fizetés kockázatai ellen a kkv-szektorban védekeznek a legkevésbé. Ezek együttesen pedig nagyban rontják a túlélési esélyeiket" - foglalta össze Vanek Balázs.

A magyar belföldi számlák 1,7 százalékát sohasem fizetik ki, ami jobb arány, mint a közép-kelet-európai 2,6, illetve nyugat-európai 3,5 százalék. A külföldi vevőknek kiállított számlák esetében 0,6 százalékot képtelenség behajtani, amely így is jobb, mint a kelet-közép-európai 1,8 százalék, illetve a nyugat-európai 2,7 százalék. Magyarországon a behajthatatlanként leírt belföldi követelések legmagasabb arányát a kisvállalkozások tapasztalják. (2,4%).

A magyar vállalkozások közel harmada (30,8%) - szemben a 27,8 százalékos kelet-közép-európai és 33,8 százalékos nyugat-európai átlaggal - ajánl árkedvezményt azoknak a vevőknek, akik határidő előtt fizetik meg tartozásukat, de ez a gyakorlat egyelőre még nem honosodott meg a hazai piacon. A hazai vevők mindössze 5%-a, a külföldiek pedig 5,3 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Leginkább a szolgáltatási és a feldolgozó szektor cégei kínálják ezt a lehetőséget, a vállalatok nagysága szempontjából pedig a kis- és nagyvállalatok voltak aktívak.

A késedelmes vagy nemfizetési kockázatok elleni védekezés jelentős különbségeket mutat a vállalatok méretének függvényében, de általánosságban elmondható, hogy ezen a területen is leginkább a kkv-k vannak lemaradva. A magyar nagyvállalatok 66,7 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a következő hat hónap során fokozni fogja vevői hitelkockázatának figyelését, ugyanez az arány a kisvállalkozások esetében mindössze 55,6 százalék lesz.

Várhatóan ugyancsak a nagyvállalatok válaszadói (60,0%) lesznek a legaktívabbak vevőik hitelképességének ellenőrzésében, a kisvállalkozások ezen a területen is a második helyre szorultak (54,5%). A vevőtörténet ellenőrzése a nagy és közepes méretű vállalatok kétharmadánál, illetve a kisvállalkozások felénél kap majd fokozottabb figyelmet a következő félévben.

"A hazai cégek kezdenek rádöbbeni, hogy ilyen körülmények között a fizetési kockázatok elleni védelem, a hitelbiztosítás, a vevői előminősítés, illetve az aktív követeléskezelés elengedhetetlen, azonban ezeken a területeken továbbra is a minden szempontból a legtöbb kockázatnak kitett kkv-szektor a legkevésbé aktív" - mutatott rá Vanek Balázs.

A jövőt illetően továbbra is meglehetősen borúlátóak a közép-kelet-európai vállalkozások a szállítói hitelek kockázatait illetően: a megkérdezettek 29 százaléka a helyzet romlására, 9,5 százalékuk a javulására számít a következő hat hónapban. A legpesszimistábbak a csehek, illetve a lengyelek, ahol a cégvezetők 41,2, illetve 35,1 százaléka számít a helyzet romlására. Ezzel szemben a magyar válaszadóknak csak a 16,3 százaléka számít romlásra, 81,5százalékuk stagnálást prognosztizál, illetve mindössze 2,2 százalékuk mondja azt, hogy a jelenlegi helyzet javulni fog.

Iparági bontásban a magyar feldolgozóipar válaszadói voltak a legkevésbé optimisták a fizetési késedelmek alakulásával kapcsolatban, 16 százalékuk volt azon a véleményen, hogy a szállítói hitelkockázat a következő hat hónap során növekedni fog. A cégek méretét tekintve pedig leginkább a kisvállalkozások válaszadói (17,5%) számítanak a szállítói hitelkockázat növekedésére a következő hat hónapban.