Érik a magyar nyugdíjasok legnagyobb tragédiája: otthonuk is rámehet, ha nem lépnek

Amerikában egyre gyakoribb az úgynevezett „boommates” jelensége, vagyis a baby boomer generációhoz tartozó lakótársak. Az elmúlt években ugyan csökkent az infláció, de az egyre dráguló lakhatási költségekkel nehezen küzdenek meg az idősebb korosztály tagjai. A bérleti díjak New Yorkban 33 százalékkal emelkedtek a COVID járvány előtti számokhoz képest, országosan pedig 30 százalék ez az arány. A helyzetet nem könnyíti az sem, hogy a lakástulajdonosokra vonatkozó adók, közüzemi szolgáltatások, biztosítások költségei is 26 százalékos drágulást mutatnak 2020 óta.

Az Amerikát érintő lakhatási válság egyik erős példája a „boommatesek” megjelenése és a számuk folyamatos növekedése. A lakhatásra fordítandó súlyos összegek csökkentésére és a biztonságos megélhetésük érdekében, egyre több 65 év feletti dönt úgy, hogy lakótársat keres. A Harvard Egyetem Joint Center for Housing Studies becslése alapján közel 1 millió 65 évnél idősebb ember él olyan lakótárssal, akivel nem áll rokoni kapcsolatban. A Bloomberg írásából az is kiderül, hogy a lakótárskereső oldalakon is tapasztalják az idősebb felhasználók számának növekedését.

Nem adják ki nyugdíjasoknak a lakást?

Nem kell messze mennünk, hazánkban sem túl fényes a helyzet, ha a lakhatás kérdéskörét vizsgáljuk. Korábbi írásunkban már foglalkoztunk a Magyarországot súlytó lakhatási szegénységgel és betekintettünk ennek az összetett problémarendszernek az ok-okozati viszonyaiba például a csekély számú bérlakás, illetve a rendkívül rossz állapotú szegregátumok témáiba.

Az utóbbi időben különböző közösségi platformokon gyakorivá váltak a nyugdíjasok lakhatását érintő felvetések. Pontosabban olyan posztok, topikok jelentek meg, ahol arról számolnak be, hogy a nyugdíjasoknak egyre nehezebb kiadó lakást találni, mert az emelkedő árak miatt megfizethetetlenné váltak az albérletek számukra, valamint néhány tulajdonos egyáltalán nem ad ki lakást az idősebb korosztályhoz tartozó keresőknek.

Amennyiben nincs nagyobb összegű megtakarítás a saját tulajdonban lévő ingatlanra vonatkozó költségek finanszírozása is nagy teher a nyugdíj összegéből. Ebben az esetben a család segítséget nyújthat, illetve a lakótárs kérdése is megfontolandó, de Magyarországon ez a korosztály egyelőre látszólag még kevésbé nyitott az amerikai példához hasonló lakótárs keresésbe fogni. Ha nincs saját ingatlan, akkor pedig a jelenlegi albérlet piaci árakkal kalkulálva körülbelül átlagosan 160-250 ezer forintos havi bérleti díjat kell kifizetni a nyugdíjból a lakás helyétől, méretétől és állapotától függően.

EZ IS ÉRDEKELHET

Súlyos terhet kaptak a nyakukba az idősek: erre rengeteg magyarnak rámehet a háza, lakása

Az utóbbi években az energiaválság és a feljúítási költségek elszállása rámutattak, mekkora átok lehet egy túl nagy méretű ingatlan a szükségletekhez képest.

Benedikt Károly, a Duna House PR és elemzési vezetője emlékeztetett, hogy Magyarországtól nyugatabbra bevett gyakorlat, hogy saját ingatlan helyett bérleményben élik le életüket az emberek.

Hazánkban, az, aki egész életében albérletben élt, nyugdíjas korára „kiárazódik” a bérleti piacról, vagyis nehezen vagy egyáltalán nem fogja tudni megfizetni az aktuális albérletárakat”

– fejtette ki.

Megkeresésünkre elmondta, hogy nyugdíjas tulajdonossal és bérlőjelölttel is ritkán találkoznak a Duna House ingatlanszakértői. Olyan tulajdonossal sem volt dolguk, aki mereven elzárkózott volna a nyugdíjas bérlőktől.

A fiatal bérlőkkel ellentétben egy nyugdíjas bérlőjelölt vélhetően kevesebb negatív meglepetést tartogathat, hiszen a bérbeadó pontosan tud tájékozódni a bevétel, vagyis a nyugdíj mértékéről, így meg tudja állapítani, hogy a jövedelem fedezi-e a bérleti díjat és a lakás fenntartási költségeit”

– összegezte és hozzátette, hogy ezen kívül egy idős ember kevesebb eséllyel tart szomszédokat zavaró eseményeket, rendezvényeket az ingatlanban és nem is váltogatná a bérleményeket, így a hosszú távú, megbízható bérlő kategóriába sorolható.

A nyugdíjasok 60 százaléka nehezen él meg, de nem változtat

A hazai lakosság nagyságrendileg 4 millió háztartást alkot, ezeknek 28 százalékában a háztartás referenciaszemélye 65 év feletti. Ezen háztartások közel 55 százaléka egyszemélyes háztartás, vagyis 637 ezer 65 év feletti ember egyedül él Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársának tájékoztatása szerint.

Elmondta, hogy a hazai lakáspiacot a magántulajdonú ingatlanok magas aránya jellemzi, ez a nyugdíjas korosztályt érintve még magasabb, 93 százalék. Az ingatlanok típusát illetően két kategória emelhető ki: 58 százalékban különálló családi házakban, 30 százalékban pedig társasházi lakásokban élnek a nyugdíjas háztartások. A házak/lakások legnagyobb része (72 százalék) 3, illetve 4 szobás.

Mindez arra utal, hogy a gyerekek önállósodása és elköltözése után a családok nem változtatnak korábbi lakhatási helyzetükön, nem mobilak, nem alakítják lakhatási helyzetüket a megváltozott igényeknek megfelelően. Ez még akkor is így van, ha 60 százalékuk nehezen képes fedezni a háztartás kiadásait”

– fogalmazott a szakértő.

A nyugdíjas háztartások anyagi helyzetére, így leginkább az jellemző, hogy a legalsó és a legfelső jövedelemi ötödben a legalacsonyabb a számuk, inkább a társadalom közepén helyezkednek el ebből a szempontból.

Az alsó jövedelmi ötödbe tartozók esetében a lakhatással kapcsolatos kiadások a teljes bevétel közel 50 százalékát is kitehetik.

Lukács György hozzáfűzte, hogy az adatok forrását jegyző EU SILC 2022-től nem gyűjti a részletes háztartási kiadási adatokat, így erről pontosabbat nem tudhatunk. A korábbi kutatások eredményei alapján egyrészt az egészségügyi kiadások aránya jóval magasabb ebben a csoportban, mint az átlagos. Viszont, még ha a lakhatási költségeket fedezni is tudják, mindennek az az ára, hogy élelmiszerre, ruházatra kevesebbet költhetnek, illetve az ingatlanon felújítási beruházásokat sem hajtanak végre, nem cserélik például a bútorokat.

A hazai lakhatási, ingatlanhelyzetet is egyre inkább le lehet írni a nyugat-európai trendekkel: a lakáshoz jutás nagyon nehéz, a fiatalok számára egyre kevésbé elérhető, amennyiben azonban már van lakástulajdon, akkor annak fenntartása, menedzselése – akár különböző támogatásokkal – megoldható”

– fejtette ki.

Megjegyezte, hogy a hazai helyzet annyival speciálisabb, hogy az ingatlantulajdon a magyar társadalomban a legbiztosabb vagyoni felhalmozásnak, befektetésnek minősül, emiatt ezek eladása, váltogatása is ritka. Sok esetben az ingatlan az egyetlen olyan tényleges értéket képviselő vagyontárgy, amit a következő generációra tud hagyni a család, valamint sok esetben ez jelenti a következő generáció lakhatási lehetőségét is.