Ilyen undok kártevők lephetik el idén nyáron a magyar otthonokat: így készülj fel a fogadásukra

A legyek kétségkívül a nyár legbosszantóbb rovarjai közé tartoznak. Ezek a szemtelen betolakodók szinte mindenhol ott vannak: a konyhában, a nappaliban, a kertben és még a hálószobában is. Miért legyeskednek körülöttünk éjjel-nappal, és hogyan védekezhetünk ellenük? Merüljünk el egy kicsit a legyek világában és ismerjük meg őket közelebbről is!

A leggyakrabban előforduló faj a házi légy

A világon mintegy 75 ezer légyfaj található, melyek közül valamennyi különböző tulajdonságokkal rendelkezik: van, amelyik vérszívó, egyes fajok nektárivók vagy rovarevők, de léteznek olyanok is, akik szúrnak vagy harapnak. A hazánkban leggyakrabban előforduló egyed, a házi légy (Musca domectica) ebből a szempontból szerencsére ártalmatlan, másfelől azonban súlyos egészségügyi gondokat okozhat. A házi légy előszeretettel petézik csupa olyan dolgokba, amire mi undorral nézünk: bomló anyagokba, például sertés-, ló -és baromfitrágyába vagy szerves hulladékokba, ami során többféle kórokozó jut be a tápcsatornájába. A testük felületén megtapadó vagy a bélcsatornájukba került fertőző mikroorganizmusokkal képesek enterális betegségeket terjeszteni, de akár a gazdasági károkozásban is lehet szerepük. 

A házi légy mindenevő, de legjobban a cukros, édes ízeket szereti, folyadékigénye pedig igencsak nagy. Pontosan ezért, ha fel akarjuk venni a harcot ellenük, extra tisztaságot kell tartanunk: ügyelnünk kell a szemetesünk lefedettségére, a problémás felületek fertőtlenítésére és az ételmaradékokra, de még akár az állateledel vagy egy félig teli borospohár is céltáblája lehet ezeknek a rovaroknak.

A légycsapdák a környezetre teljesen veszélytelenek, az irtószert nem tartalmazó rovarcsapdák kiválóan vonzzák a házi legyeket. A csapda olyan helyeken is alkalmas a légyirtásra, ahol irtószerek alkalmazása tilos vagy nem ajánlott, például kisgyerekek közelében. Hatékony lehet még zárt térben légy- és szúnyogirtó aeroszol, amely gazdaságos kiszerelésben, kellemes citromos illatával nyújt azonnali védelmet a repülőrovarok ellen.

A légyinvázió forrása nem csupán a lakásban, hanem gyakran kültereken is előfordulhat, ha ezek a bosszantó kétszárnyúak a kertünkben táboroznak le. Ilyenkor fel kell számolnunk az állott vizekkel, állati ürülékekkel, valamint nem árt fertőtleníteni a kinti szemetest is, hiszen tenyészőhelyeiket az élelmiszerek mellett rendszerint állati és emberi ürülékek biztosítják. Már csak azért is szükségesek ezek a lépések, mert a legyek szaporodása hihetetlenül gyors, a nőstény egy hónapos élete során kb. 600-800 új petét rak le. Szülőhelyüket csupán 400-500 méterre hagyják el, ezért a megfelelő irtószerekkel viszonylag könnyű lehet a befogásuk.

Fontos figyelni arra is, hogy olyan helyeken, ahol nagyobb mennyiségben fordulnak elő kórokozók (pl. egészségügyi intézményekben, szálláshelyeken vagy piacokon), kiemelten kell gondoskodni a legyek és az egyéb kártékony rovarok távoltartásáról.

Ennek leghatékonyabb eszköze a rendszeres fertőtlenítés. A piacokon, húsboltokban előforduló hús-, dög- és dongólegyekre például különös figyelmet kell fordítani, hiszen ezek a rovarok képesek ehetetlenné tenni az élelmiszerárukat, sőt, akár még a beteg állatokra is veszélyesek lehetnek. Van olyan darázs- és légycsapda, mely irtószermentes csalogatófolyadékot és szexferomont is tartalmaz, hogy a rovarok messzebbről is ráleljenek a csapdára. Kiválóan alkalmazható házak, nyaralók kertjében, piacon, zöldség-gyümölcs és húsáru üzletek környékén, illetve bármely szabadtéri helyen, ahol a legyek nagy száma problémát okoz.

Szinantróp légyfajok

A szinantróp légyfajok közös jellemzője, hogy az ember környezetében érzik magukat a legjobban, azonban a házi légytől eltérő életmódot folytatnak. A házak, élelmiszeripari létesítmények és istállók jelentik számukra az élőhelyet, táplálékszükségletüket pedig döntően az élelmiszerek és a hulladékok biztosítják. A házi léggyel ellentétben ezeknek a fajoknak sokkal nagyobb a repülési távolságuk, így tenyészőhelyeiktől akár több kilométer távolságra is eljuthatnak.

• A selymes döglégy (Lucilia sericata) világszerte az egyik legelterjedtebb döglégyféle, ami a házi légynél valamivel nagyobb és jellegzetes kékes-zöldes vagy aranyló fémes színű. Ez a légy a bomló húsokban petézik, olykor pedig a beteg állatok sebét is megcélozhatja.
• Az Európában és Afrikában leggyakrabban előforduló közönséges húslégy (Sarcophagidae carnari) a döglégyhez hasonlóan a húsba rakja petéit. Előfordul minden olyan helyen, ahol a hús szabadon van hagyva, például vágóhidakon és húsboltok környékén.  
• A kék dongólégy (Calliphora  vicina) acélkék színű, petéit bomló állati anyagra, elsősorban húsra  és dögre rakja. A csillárlégy (Fannia  canicularis) vagy kis házi légy a házi légyhez hasonló, de annál karcsúbb. Jellemzője, hogy a lakásokban keresi a fényt, kedvelt helye a csillárok környéke – innen kapta a nevét is. Magyarországon igen gyakoriak még a muslicák vagy gyümölcslegyek, melyekből megközelítőleg 30 fajta él, de a leggyakrabban előforduló a 2-4 mm nagyságú, piros szemű közönséges muslica (Drosophila melanogaster), amely 1-3 hét alatt fejlődik ki. Kifejezetten sok egyedet találhatunk szeszfőzdék környezetében, mivel vonzza az erjedt, ecetesedő gyümölcs, így a petéit is oda helyezi.
• A kerítéslégy (Muscina stabulans), a házi légyhez hasonló szürke színű, lárvái a trágyában, szemétben, gyümölcsben és húsban fejlődnek. A lakásba ritkán téved be.
• A sajtlégy (Piophila casei) apró, fényes fekete színű, petéit érettebb sajtba, zsíros húsba rakja, de dögön is megtalálhatók.