Nagy Bálint • 2012. július 13. 04:54
A lakhatási szegénységet többnyire a kritikán aluli lakásminőséggel, illetve a városi és vidéki szegénynegyedekkel azonosítjuk. Ez nem is annyira meglepő, hiszen ez van szem előtt. Az éhezéssel, a nyomor különböző formáival a legtöbben - az autóablak mögött ülve - nem is találkoznak. Pedig az omladozó falak mögött még inkább megdöbbentő, s kritikus állapotok uralkodnak. De nézzük meg, milyen "lakásokban" élnek a legszegényebb magyarok.
A lakhatási szegénység olyan lakáskörülményeket jelent, amelyek között nem teljesülnek a megfelelő lakhatás kritériumai. A lakhatási szegénységgel foglalkozó civil szervezet, a Habitat for Humanity Magyarország e gondolatmenet mentén öt dimenziót különböztet meg: ide tartozik a lakhatáshoz való hozzáférés, a lakhatás minősége, jogi biztonsága, megfizethetősége, valamint elhelyezkedése is. A közvélemény ugyanakkor a lakhatási szegénységet többnyire a kritikán aluli lakásminőséggel, illetve a városi és vidéki szegénynegyedekkel azonosítja. Éppen ezért mi most e két tényezőt vesszük górcső alá.
440 ezer embernek csak álom a WC Magyarországon
Bár összességében nem kritikus a helyzet, a lakásállománynak 2011-ben is voltak olyan szegmensei, amelyek nem nyújtanak méltányos lakáskörülményeket az ott élőknek. Sokat mondó adat például, hogy bár a magyarországi lakásállomány csaknem 95 százaléka a közüzemi vízhálózatra kötött, de így is mintegy 233 ezer lakásban hiányzik a vezetékes vízszolgáltatás. A szennyvízgyűjtő hálózatra kapcsolt lakások aránya pedig még rosszabb. A lakásállomány 72 százaléka van rákötve a szennyvízhálózatra, tehát körülbelül 1,2 millió lakásnak egyáltalán nincs hozzáférése a szolgáltatáshoz. Különösen kedvezőtlen a helyzet a községekben, ahol a lakásoknak több mint felében nem érhető el a hálózat (43 százalékuk van csak rákötve). Mindezek fényében igen elkeserítő, hogy az Eurostat legfrissebb statisztikái szerint a magyar népesség 6,6százaléka (körülbelül 660 ezer ember) él olyan lakásban, amely nem rendelkezik saját WC-vel, s 4,4 százalékaa (körülbelül 440 ezer ember) olyan lakásban, amelyben nincsen zuhany vagy fürdőkád.
Pedig az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK) egyértelműen meghatározza egy épületben található helyiségek általános előírásait. E szerint - a teljesség igénye nélkül - egyértelműen meg vannak határozva a helyiségek minimális méreteire, benapozására-megvilágítására, elvárt szellőzésére, vagy éppen a tisztálkodó helyiségre, illetve az illemhelyre vonatkozó előírások is. Ez utóbbi szerint például a két lakószobásnál nagyobb lakásban önálló illemhelyet kell létesíteni, sőt, az illemhelyekhez biztosítani kell a kézmosás lehetőségét is.
De az OTÉK helyiségekre vonatkozó előírásai meghatározzák például a lakásban elvárt belső hőmérséklet mértékét is. Ez pedig a lakhatási szegénységgel sújtott területeken-lakásokban gyakorta nem valósul meg. Pedig a rendelet szerint a helyiségek rendeltetésszerű használatához szükséges belső hőmérsékletről megfelelő fűtő-, illetőleg hűtőberendezéssel gondoskodni kell. A rendelet szerint egyébként a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek tervezett téli eredő hőmérséklete 20 °C fokban van meghatározva.
De sokat mondó a helyiségek méreteire, illetve kialakítására vonatkozó előírások is. E szerint például a huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiség alaprajzi mérete nem lehet kisebb 2 méternél. De ezentúl a helyiség belmagassága, illetve a légköbméter is számít a tervezésnél. Sőt az előírás szerint a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség padlója akkor kerülhet az épülethez csatlakozó külső terep szintje alá, ha a helyiség rendeltetésének megfelelő komfortfeltételek (szárazság, hővédelem, szellőzés, megvilágítás stb. követelmények) biztosíthatók. Lakószoba pinceszinti helyiség nem lehet. Gondoljunk csak bele például Budapesten hány szuterén lakást kínálnak megvételre. Ezek esetében pedig számos esetben nem teljesülnek a minimum követelmények - például penészedik a "lakás". Természetesen ezek az előírások az új építésekre vonatkoznak, ugyanakkor jól mutatják egy lakás minimálisan elvárható minőségi ismérveit - melyek egyébként a lakhatási szegénység szempontjából is mérvadóak.
Ami a lakhatóságot illeti, az Eurostat legfrissebb hozzáférhető adatai szerint a magyarországi lakosok 24,2 százalékát érinti legalább az egyik probléma a következők közül: beázó tető, nedves falak/padló/alap, penészes ablakok vagy padló. EU-s összehasonlításban Magyarország a negyedik legkedvezőtlenebb helyzetű tagállam a fenti lakhatási problémák előfordulását illetően. A lakásminőségi problémák erősen összefüggenek a területi elhelyezkedéssel, a kistelepüléseken, különösen az elmaradott térségekben fekvő kistelepüléseken koncentrálódnak.
1600 gettó országa: a szegénység területi gócpontjai
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Specifikus problémát jelent a szegénység területi koncentrációja, amelynek legjellemzőbb formái a városi slumok, telepek, gettósodó települések és kistérségek. Egy 2010-ben készült vizsgálat szerint az országban több mint 1 600 városi és falusi szegregátum található, amelyekben körülbelül 300 ezer ember él (ez az adat nem tartalmazza a szegregált, gettósodó települések lakóit). A különféle vizsgálatok legalább 500-ra teszik a telepek számát, a 2001-es népszámlálás adatai alapján a 2 000 fő feletti városokban azonosított szegregátumokban csaknem 160 ezer ember élt.
Ugyanennek az adatforrásnak az alapján egy elemzés több mint 150-re teszi a gettósodó falvak számát. A szegénység területi koncentrációja már nemcsak települési, hanem kistérségi szinten is megjelenik, elsősorban az ország északkeleti és délnyugati területein. Bár a probléma korántsem csak romákat érint, a romák felülreprezentáltak az ország hátrányos helyzetű területein, a hátrányos helyzetű kistérségek besorolásáról szóló 2007-es kormányrendeletben meghatározott komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségben az ország teljes lakosságának 10 százaléka, a romák harmada él. A lakhatással kapcsolatos minőségi, mennyiségi, hozzáférési problémák az ország elmaradott területein, főleg elmaradott területek kistelepülésein koncentrálódnak.
További problémát jelent, hogy intézményi, szolgáltatási ellátottságban markáns területi eltérések is tapasztalhatóak, elsősorban a kistelepülések, ezen belül is az elmaradott térségek kistelepülései rovására. Ami például a sürgősségi ellátásokhoz való hozzáférést illeti, egy 2009-ben közzétett ÁSZ-jelentés szerint jelentős területi egyenlőtlenségek tapasztalhatóak az ellátás számos dimenziójában (központi ügyeletek elérhetősége, sürgősségi ágyak száma, az ellátás szakmai programja, feltételei, szakember-ellátottsága stb.), így például a hivatkozott adatok szerint nappal az ország 78,2 százalékát, éjjel pedig csak 79 százalékát tudták 15 percen belül elérni a mentők.