Nem kíméli az időseket az árpokol: folytatódik a böjt a magyar boltok kasszáinál

A KSH a héten ismét publikálta friss inflációs adatait és az áprilisi számok szerint a drágulás nagyobb ütemű lassulása továbbra is várat magára. Bár az év eleji csúcshoz képest folyamatos  az infláció lassulása, továbbra is 24 százalékon állt az éves szinten mért és 0,7 százalékos az előző havihoz viszonyított általános drágulás.

Az állam által célként kitűzött egy számjegyű inflációtól tehát még borzasztó messze vagyunk, a drágulás drasztikus ütemét pedig az is jól jelzi, hogy tavaly az egész évre vetített infláció még 14,5 százalékos volt, 2021-ben pedig 5,1, 2020-ban csupán 3,3 százalékos volt az általános drágulás üteme. Jelenleg ezeknek a számoknak egy-egy hónapra vetítve is nagyon tudnánk örülni. 

Arról sem szabad emellett megfeledkezni, hogy a  fogyasztói árak átlagos emelkedése csupán a jéghegy csúcsa, minden hónapban találni ugyanis számos, az átlagnál jóval drasztikusabb ütemben dráguló terméket. Ez a Központi Statisztikai Hivatal ehavi adataiból is látszik.

Jelenleg a legdurvább áremelkedést mutatót termék a vöröshagyma, ami egy év leforgása alatt, 2022 és 2023 áprilisa között 126 (!) százalékkal drágult. Tavaly áprilisban kilójáért csupán 283 forintot kellett kifizetni, idén már 639 forintot kóstált. De 97 százalékkal volt drágább tavalyhoz képest a félbarna kenyér is, amiből már tavaly áprilisban is 452 forintba került átlagosan belőle egy kiló, most viszont már 888 forintba.

A dobogó harmadik helyét a só foglalja el, egy kiló étkezési só ára átlagosan 91 százalékkal emelkedett. Tavaly a boltokban még 163 forintért lehetett megvásárolni, most viszont már inkább 311 forintot kell érte kiperkálni. A top10-be 70 százalék feletti átlagos drágulással bekerült még a fehér kenyér, a sertészsír, a gyorsfagyasztott hasábburgonya, a brikett, a 12 százalékos tejföl, a vaj és az egységes fűrészelt tűzifa is.

A nyugdíjasok az árdrágulás nagy vesztesei

Jól látszik tehát az is, hogy a csúcsdrágulók toplistájának élére jellemzően jellemzően élelmiszerek kerülnek. Ez pedig nyilván azt is vonja maga után, hogy azok járnak a legrosszabbul a mostani inflációs nyomás miatt, akiknek a  fogyasztói kosarában az élelmiszerek az átlagnál nagyobb részt foglalnak el.

Ilyen rétegnek számítanak az idősek, akik a ma is szerény összegűnek mondható nyugdíjak miatt eleve árérzékenyebb rétegnek számítanak.

A helyzeten ugye az sem segít, hogy nyugdíjuk emelkedése az államra van bízva, így nem tudnak váltani, ha "keresetük" nem elégíti ki az általuk elvárt színvonalat. 

A KSH a különböző társadalmi rétegekre bontva is kiadja havi mérőszámait, rendszeresen igazolva korábbi megállapításainkat, illetve azt, hogy a nyugdíjasok az élelmiszerinfláció egyik legnagyobb vesztesei. Áprilisban a Statisztikai Hivatal adati szerint a nyugdíjas fogyasztóiár-index 25,3 százalékos volt, tehát mondhatjuk, hogy az infláció lassulása az esetükben jó másfél hónapos lemaradásban van.

Az eltérés ráadásul az élelmiszerekre vetítve is igen nagy. A nyugdíjasok által tapasztalt élelmiszerdrágulás 38,1 százalékos volt, szemben a teljes népességre jellemző 37,9 százalékos általános áremelkedéssel.

Továbbra is majd 40 százalékos tehát az általános élelmiszerdrágulás, úgy hogy ezt a statisztikát az árstopos termékek és a szerényebb drágulást produkálók is kozmetikázzák valamennyire. A liszt például csak 8,8 százalékos, az étolaj pedig csupán 3,4 százalékos drágulást produkált, de jóval jellemzőbb a drágulás általános ütemére, hogy a tejtermékek ára 63,5, a vajé és a vajkrémé 62,1, az édesipari lisztesárué 61,9 százalékkal emelkedett. 

Kezd tehát a hétköznapok rideg tapasztalásává válni tehát az a régen még lózungnak ható kijelentés, hogy a magyarok nyugdíja egyre értéktelenebb. 2023-ra ugyanis odáig jutottunk, hogy tényszerűen kijelenthető, hogy elkeserítően alacsony szinten van a nyugdíjak vásárlóértéke. Egy átlagos nyugdíjból pedig nyilván eleve nehezebb kigazdálkodni a drágulást, mint a legtöbb bérből és fizetésből élőnek.

Ezért fontos megnézni az alapélelmiszerekre vetítve is a drágulást, figyelembe véve, hogy az átlagos, 200 ezer forintot alig meghaladó összegű nyugdíjból hogyan gazdálkodhatjuk ki azt. Most megnéztük azokat a termékeket, amikre a magyar idősek a legnagyobb mértékben rászorulnak. Ezzel talán tisztább képet mutathatunk a nyugdíjas-vásárlóerő romlásának valódi mértékéről.

Még nem igen látni az árkorrekciót

Az utóbbi hónapokban gyakorlatilag hozzászokhattunk, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke folyamatos mélyrepülésben van, az infláció azonban az év elején túljutott a csúcsán, amitől sokan reméltek fordulatot. A drasztikus változás azonban egyelőre elmaradt. Hiába a diszkontok által nagy csinnadrattával meghirdetett akciók és az újabb nyugdíjkorrekció, az idősek pénze áprilisban is fájdalmasan kevésre volt elég az élelmiszerüzletekben.

Ahhoz, hogy ezt számokkal is igazoljuk, mint minden hónapban, most is megnéztük a KSH által publikált éves, valamint havi élelmiszer-átlagárakat és összevetettük azt a hivatalos átlagnyugdíjjal.

Leosztottuk tehát a Központi Statisztikai Hivatal által publikált átlagos öregségi nyugdíj összegét (208 168 forint) az egyes termékek átlagárával, hogy kapjunk egy olyan indexszámot, ami megmutatja, mennyit ért az adott havi nyugdíj zsemlében, almában, lisztben, cukorban és számos egyéb alapélelmiszerben mérve.

Tavaly januárban 3 százalékos, majd júliusban 2,6, novemberben pedig 4,5 százalékos nyugdíjemelés történt, idén januárban rég látott mértékű újabb korrekciót eszközöltek. Végül pedig a januári, 15 százalékos nyugdíjemelésnek hála az átlagos nyugellátást kapó idősek már havi 208 165 forintot kaphatnak kézhez. Nézzük, hogy februárban hogy állt mindezek után a nyugdíjak vásárlóértéke éves, illetve havi összevetésben.

Ábránkról kiolvasható, hogy az előző hónapokkal és évekkel való összevetésben mekkora mennyiségre tellett az egyes alapélelmiszerekből egy átlagos öregségi nyugdíjból. Látszik, hogy az utóbbi évekhez képest nagy volt a visszaesés, havi szinten viszont még a nyugdíjemelés hatása is észlelhető.

A zsemleindex (hála a nyugdíjkorrekciónak és egy nagyon apró, egyetlen forintos árcsökkenésnek) enyhe javulást mutatott. 43 darabbal többet lehetett volna kigazdálkodni belőle egy átlagos nyugdíj összegéből. A tojásindex javulása is hasonlóan minimális volt, abból 12 darabbal, tehát kicsit több mint egy dobozzal futotta többre egy teljes havi nyugellátásból. A tejindexet is minimális javulás jellemezte, 2,8 százalékos ESL tejben mérve 13 literes volt a különbség. A sertéshús- és a kristálycukor-index folytatta a stagnálást.

A párizsi-index eközben hosszú idő után lassú esésnek indult, így fél kilóval kevesebb felvágott jött ki egy átlagos nyugdíjból áprilisban, mint az azt megelőző hónapban. De folytatódott a burgonyaindex esése is, az újkrumpli további drágulásának hála ugyanis ebből is 15 kilóval kevesebbre volt elég egy átlagos öregségi ellátás.

Az almaindex romlása ennél kevésbé drasztikus ütemben folytatódott, de 1 kilóval a gyümölcsből is kevesebbre tellett.

A liszt esetében azonban ennél jóval nagyobb, 18 kilós volt a visszaesés és a bontott csirke is egyre nehezebben megfizethető. Utóbbi esetében 6 kilós volt a visszaesés az előző hónaphoz képest.

Éves szinten pedig tényleg alig látszik az infláció lassulása. A tavalyi állapotokhoz képest továbbra is az egekben vannak az élelmiszerek árai és a gödörben a nyugdíjak vásárlóereje.

A zsemleindex 2022 és 2023 áprilisa között 1030 darabbal csökkent, ami 25 százalékos csökkenést jelent, de a tojásindex is hasonló tendenciát mutat. Tojásból 489 darabbal, 17 százalékkal futotta kevesebbre az átlagnyugdíjból.

A  tejindex zuhanása is látványos. 2,8 százalékos ESL tejből 24 százalékkal, azaz nem kevesebb, mint 125 literrel kevesebb jött ki egy átlagos nyugellátás összegéből. De a burgonyaindexnél is látszik a hónapok óta megszokottnak mondható, nagy mértékű visszaesés. Újkrumpliból 89 kilóval, azaz 15 százalékkal csökkent a kigazdálkodható mennyiség.

Az alma szinte állandó drágulása pedig az almaindexet is a földbe állította. A gyümölcsből 8,7 százalékkal, 34 kilóval jött ki kevesebb egy átlagos nyugdíj összegéből.

Húsfélékre  vetítve viszont kevésbé volt általános a nyugdíjak vásárlóerejének csökkenése. Bontott csirkéből még 13 kilóval, 8 százalékkal többre is futotta addig sertéshúsból közel 21 kilóval (19 százalékkal) kevesebbet lehetett kigazdálkodni az átlagnyugdíjból. Párizsiból eközben 3 kilóval jött ki kevesebb, tehát felvágottra vetítve csak igen kis mértékben (4 százalékkal) csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke.