Újabb nyugdíjkorhatár-emelés jöhet Magyarországon? Közel az összeomlás, lépni kell

Nem csak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban öregszik a társadalom. 2022 január 1-jén a 27 tagállamban 44,4 év volt a medián életkor, ami 0,3 éves növekedés az előző évhez viszonyítva. Az elmúlt tíz évben összesen 2,5 éves emelkedést mértek, azaz évente átlagosan 0,25 évet öregedett az Unióban a középértéknek számító életkor - derül ki az Eurostat friss statisztikáiból.

Az egyes tagállamok között hatalmasak a különbségek a medián életkort tekintve. A legfiatalabbak a Ciprusiak, náluk 38,3 év volt a középérték, de Írországban is csak 39,7 éves volt az a polgár, akinél a népesség fele idősebb, fele fiatalabb volt tavaly. Ezzel szemben Olaszországban 48, Portugáliában 46,8, Görögországban pedig 46,1 éves volt a medián kor. 

Elmondható, hogy a tagállamok többségében (18 országban) az uniós átlag alatt volt az életkori középérték, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna a már említetteken kívül is az átlagnál idősebb társadalmak. A nyers számoknál is fontosabb azonban a tendencia, mely az EU majd minden államában megfigyelhető volt.

2012 és 2022 között Svédországot  és Máltán leszámítva az Unió minden tagállamában nőtt ugyanis lakosság medián életkora. Az északi országban sem volt persze nagymértékű fiatalodás, de minimálisan, 40,8 évről 40,7 évre tudott javulni az életkori középérték. Az apró szigetállamban eközben stagnált ez a fontos indikátor.

Ezzel szemben 5 tagállamban a medián életkor 4, vagy több évvel növekedett a tíz éves periódus alatt. A leginkább drasztikus emelkedés Portugáliában volt (4,7 éves), de sokkal nem maradt el tőlük a szomszédos Spanyolország sem, ahol  4,3 évvel öregedett a lakosság középértéken. Ezen kívül hasonlóan kiemelkedő mértékű emelkedést mutatott a görögök és a szlovákok (egyaránt 4,1 évvel), illetve az olaszok medián életkora is (utóbbi 4 évvel).

Ahogy pedig a grafikonunkon is látszik, hazánk is igen előkelő helyet foglal el az európai társadalmak "öregedési ranglistáján. A 2012 és 2022 közötti időszakban ugyanis 3,1 évvel nőtt a medián életkorunk, ami nem csak az Uniós átlagot szárnyalja túl több mint fél évvel, de az összes tagállamot vizsgálva is a 11. legmagasabb érték. 

Régiónkban ettől függetlenül a már említett, - a leggyorsabban öregedő országok közé tartozó - Szlovákia számain kívül a cseh (3,7 éves öregedés), a lengyel (3,5 évvel növekvő medián), illetve a román(3,3 éves különbség) számok is aggasztóbbak. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy az öregedő egy általános, összeurópai szintű probléma. A medián életkoron kívül pedig egy másik fontos mutató friss statisztikáit is publikálta most az EU statisztikai hivatala, ami legalább ennyire súlyos tanulságokat tartalmaz.

Az említett adat a kereső- eltartott arány, aminek tekintetében szintén az állandó növekedés a jellemző. Ez a mérőszám az idősek (65 év és afelettiek) arányát mutatja meg az aktív korúakhoz (15-64 évesek) viszonyítva.A 27 tagállamra vetített arányszám 2022-ben 33 százalékos volt, ami 0,5 százalékpontos növekedés az előző évhez és 5,9 százalékpontos a 2012-es 27,1 százalékos számhoz képest.

Ezen indikátor esetében is nagy volt az eltérés az egyes tagállamok között, de sehol nem maradt a kereső-eltartott arány 20 százalék alatt. A legmagasabb számokat Olaszország (37,5 százalék), Finnország (37,4 százalék) és Portugália (37,2 százalék) produkálta, míg a legalacsonyabb arányú eltartott Luxemburgban (21,3 százalék), Írországban (23,1 százalék) és Ciprusban (24,5 százalék) helyezett tehert az ellátórendszere.

Nyugdíjkatasztrófát hozhat az elöregedés

A kereső-eltartott arány hazánkban is egyre drasztikusabb mértékű romlást mutat. Éppen a második világháború után született, úgynevezett "baby boomer" generáció tömeges nyugdíjba vonulásának küszöbén állunk, az arányok pedig ettől függetlenül is durva ütemben változnak. A KSH becslései szerint az időskori ellátottsági ráta már 2020-ben 30,7 százalékon állt, 2030-ra pedig 35,1 százalékra nőhet. A mostani Eurostatos statisztikák pedig vissza is igazolják a folyamatot, ugyanis 2022-ben már 31,7 százalékon állt ez az arányszám.

Ugyan ez még elmarad az EU-s átlagtól, ettől függetlenül okozhat problémát. Az elöregedő társadalom ugyanis idővel összeroppanthatja a már most is látható módon egyre gyengébb lábakon álló nyugdíjrendszerünket.

A statisztikai hivatal egy korábbi, igen részletes jelentéséből az is kiderült, hogy míg 2019-ben 1000 munkaképes emberre még "csak" 317 nyugdíjas jutott, 2062-re 536 nyugdíjast kellhet majd eltartania ugyanennyi embernek. Ez 53,6 százalékos eltartottsági rátát jelentene. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez a tendencia idővel nyugdíjkatasztrófához vezethet.

A problémát ugyanis hazánkban súlyosbítja az  úgynevezett felosztó-kirovó rendszer is. Ennek lényege ugyanis az, hogy a mindenkori befizetések teremtik meg a mindenkori kifizetések fedezetét, azaz az aktív korúak a jelenlegi nyugdíjasok ellátását finanszírozzák és nem a sajátjukat. Tehát az egész rendszer stabilitását a dolgozók és az eltartottak ideális aránya adja, amitől pedig évről-évre távolodunk.

A tendenciát a friss népszámlálás eredményei is jól mutatják, mely szerint már csak 9 millió 601 ezren élünk a magyar határok között, az eredmény azt tükrözi, hogy a legutóbbi népszámlálás óta bekövetkezett 464 ezer fős csökkenést a környező országokból érkezett 131 ezer fős bevándorlási többlet enyhítette, a 45 évesnél idősebb korcsoportokban ezzel szemben nő a népességszám, a 65 évnél idősebbek aránya pedig elérte a 21 százalékot. 2021-ben ez az arány még nem érte el a 20,5%-ot sem, miközben a demográfiai előrejelzések szerint 2030-ra várhatóan közelíti a 24%-ot, 2060-ra a 33%-ot.

Farkas András nyugdíjszakértő éppen tegnap írt a Portfolio hasábjain a helyzet súlyosságáról. Véleménye szerint is kérdés, hogy vajon kibírja-e a  nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer, valamint a szociális ellátórendszer, hogy az évente átlagosan negyvenezer fővel csökkenő lakosságon belül egyre nagyobb hányadot tesznek ki a 65 évesnél idősebbek.

Nem véletlen, hogy sok európai kormányzat a nyugdíjkorhatárok folyamatos emelésével, mindenekelőtt a 60 vagy 65 éves korban várható további élettartamhoz kötésével próbálja ellensúlyozni a nyugdíjfenntarthatósági veszélyeket - tette hozzá a szakértő. A kormányzatok nyilván a legegyszerűbb megoldásokat szeretik alkalmazni: annak a vállára kell rakni a terheket, aki ez ellen nem tud védekezni (vagy az idővakság miatt nem is látja a terhek növekedését). Ezért vagy a nyugdíjasok, vagy az unokák helyzetét rontják, azaz csökkentik a nyugdíjhoz való hozzáférés lehetőségét (nyugdíjkorhatár emelése, ellátások szűkítése), vagy a nyugdíjakat (elinflálják az értéküket), és/vagy elzálogosítják a következő generációk jövőjét (például az explicit és az implicit államadósság növelése révén) - állapította meg Farkas András.

Kutatást készít a Pénzcentrum a nyugdíjasok helyzetével kapcsolatban

A Pénzcentrum legújabb kutatásában azt vizsgálja, hogyan élték meg az idősek az elmúlt egy év válságait, és milyen várakozásaik vannak a jövőben. A kérdőívet nyugdíjasok és nem nyugdíjasok is kitölthetik. Köszönjük, ha válaszaival segíti a munkánkat!