Mennyit buksz, ha közbejön valami? - A garantált alapok sötét oldala...

Bizonyára senkit nem lep meg, hogy a zártvégű garantált alapok hirdetéseiben elsősorban a hozamokra vonatkozó százalékok és esetleg a futamidők szerepelnek kiemelt helyen, arról azonban már a részletes tájékoztatókban is alig lehet olvasni, mi történik akkor, ha egy ügyfél megszorul és váratlanul a futamidő vége előtt szüksége lenne pénzére.

A zártvégű alapokról tudni kell, hogy a bank ezek befektetési jegyeit nem vásárolja vissza akármikor, csak a futamidő lejárta után pár héttel jut a hozamokkal növelt összeghez a befektető. Amennyiben valaki mégis úgy dönt, hogy a futamidő alatt értékesíteni kívánja jegyeit, nem sok jóra számíthat...

A folyamat ilyenkor a következőképpen néz ki: a zártvégű alapok tőzsdén jegyzettek, azaz a kiszállás egy tőzsdei tranzakció keretén belül valósítható meg, így ezen ügylet minden sajátosságával számolni kell. Ez annyit jelent, hogy amennyiben nincs kereslet az adott papírok iránt, szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a befektető nem tud megszabadulni befektetési jegyeitől. Ennél azonban sokkal relevánsabb kockázat, hogy a tőzsdén kialakuló kereslet-kínálati viszonyok az alap addigi eredményeinek függvényében alakulnak, ezt pedig rövid távon szinte lehetetlen korrektül megítélni, így a tapasztalatok szerint az indulást követően nem nagyon van érdeklődés a jegyek iránt... (Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a zárt végű alapok semmiképpen nem tartoznak a leglikvidebb instrumentumok közé, így egy nagyobb tétel tőzsdei értékesítése ritkán lehetséges "jó áron".)

Ha valaki mindezek ellenére, az esetleges nyomott ár mellett is mindenképp ki akar szállni, akkor számolnia kell még egy 1%-os tranzakciós díjjal is, így összességében szépet lehet bukni egy meggondolatlan döntésen.

A bankok persze nem szeretnék szándékosan a bukás felé terelni ügyfeleiket, hiszen nekik is érdekük, hogy hosszú távú, jó kapcsolatokat építsenek, ehhez pedig elengedhetetlen az elégedett ügyfél. A telefonos ügyfélszolgálatokon érdeklődve kérdésünkre minden esetben azt a választ kaptuk, hogy ha ilyen probléma már előzetesen (gondolati síkon) felmerülhet, akkor inkább kevesebb pénzt tegyünk a garantált, hosszú távú konstrukcióba és a vésztartalékot helyezzük el nyíltvégű befektetési alapba (amihez ugye bármikor hozzányúlhatunk).

Utóbbi kategóriával az a legfőbb probléma, hogy a legtöbben a garantált hozamot, vagy legalább a tőkegaranciát tartják szem előtt. Nyíltvégű alapból is van már persze garantált konstrukció, a hozamgarancia azonban itt csak a teljes futamidőre vonatkozik, így az előzőekben felvázoltakhoz képest gyakorlatilag annyi a különbség, hogy a futamidő alatt a bank visszavásárolja a befektetőtől a jegyeket, ha az el kívánja adni, nem kell tehát a tőzsdén értékesíteni. (Tulajdonképpen ugyanaz a helyzet, mintha egy sima nyílt végű alapunk lenne, azzal a különbséggel, hogy a jegyek hosszú távú tartását a bank hozamgaranciával jutalmazza.)